November 28. kedd

Ó, hogy az a... Én se megyek többet fodrászhoz anya nélkül. :(
A nap eltelt. Irodalmon mindenki felmondta az Ady verset, sok jó jegy született.
Énekkar utám hazamentem, ledobtam a táskám és már mentem is vissza a buszmegállóhoz. Ugyanis úgy beszéltük meg a lányokkal, hogy ott találkozunk.
- Na készen állsz az új frizurára? - ölelt meg Laura.
- Aham. Rám fér egy kis változás. - vonogattam a vállam és a letöredezett hajtincseimet piszkáltam. Vivi és Laura össze mosolyogtak. Akkor még nem értettem az okát. Akkor még nem...
A buszra felszállva, Vivivel vettünk jegyet és ki is lyukasztottuk. Lecsaptunk magunkat egy négyes ülésre Laura mellé. Ő nem ezen a környéken él, mégis mindig idejön hetente egyszer. Ergo biztos, hogy van bérletete. Vagy nincs, ki tudja. Nem az én hibám, ha leszállítja az ellenőr.
Leszálltunk és elindultunk a fodrászat felé. Mikor beléptünk az épületbe, egy tök átlagos jelenet fogadott bennünket. Az egyik fodrász egy nő haját mossa, egy másik hajlakkot fúj egy idős néni hajára (tipik öregnéni haja van) a harmadik pedig... Lóri haját vágta. Mit keres itt? Összenéztünk és egymásra mosolyogtunk.
Vivivel és Laurával lehuppantunk egy kanapéra. Az idős néni elkészült és odajött hozzánk.
- Na ki kezd?
- Réka! - toltak be a székbe.
- Mi az elképze... Ááá... - Nem tudta befejezni a mondatot, mert Laura elhúzta mellőlem. Sutymorogtak valamit, aztán a nőci visszanézett rám. - A kis barátnőd elmondta.
- Igen? - szaladt fel a szemöldököm.
- Igen. Egy kis vágás és igazítás nem?
- De igen. - mondtam. Ezt honnan tudta Laura? El se mondtam neki. Na mindegy. Legalábbis akkor még mindegy volt.
Miután a nőci megmosta és megszárította a hajam, felajánlott egy krémet. Valami pakolás.
- Nem tudom, én nem hoztam magammal olyan sok pénzt.
- Ingyen van. Neked. - suttogta el a végét.
- Ó. Köszönöm. Ez esetben felteheti. Mi van benne?
- Aloevera és avokádó.
- Tehát aloeverás guacamole? Kenje csak!
Miközben bekente az arcom én csak azon tudtam gondolkodni, hogy mennyire megkívántam a mexikói kaját.
Annyira elkalandoztak a gondolataim. A mexikói kaján, azon belül is a quacamolén. Aztán megszólalt A rádióban Shawn Mendes There's Nothing Holdin Me' Back száma. És tessék. Most már azon gondolkoztam, hogy valószínű elájulnék, hogyha Sahawn Mendessel ehetnék Mexikói kaját. Új életcél. :D
Mire lekerült rólam a pakolás a hajam is elkészült. Nem éreztem sokkal könnyebbnek a fejem, így arra gondoltam, hogy csak egy kicsit vágott. Aha. Ez a hülye kurva befestette a hajam... FEKETÉRE!!!
- Maga meg mi a szart művelt a hajammal?! Hogy a picsába jutott eszébe, hogy befesti a hajamat?! Ráadásul feketére!!! Azt lesheti, hogy én egy forintot is itt hagyok. Panaszt teszek minden létező helyen. Felháborító. Hallatlan...
- Kislány nyugodj le. Én sem tartottam jó ötletnek. A kis barátnőid azt mondták, hogy nem lesz baj abból, ha befestem. - mondta. Én kitekeredett nyakkal és eszelős tekintettel meredtem a kanapén ülő Vivire és Laurára.
- Nektek teljesen elmentek otthonról?!
- Most miért? Nem tetszik? - kérdezte Laura röhögve.
- Ne akard, hogy megint megverjelek. - mondtam idegesen és felkaptam a kabátomat. - Ti fogjátok kifizetni. Kurvák! - rikácsoltam és becsaptam az ajtót. Jézusom. Hogy anyáék mit le fognak művelni otthon. És akkor a suliról ne is beszéljünk. Képesek lesznek újra gúnyt űzni belőlem. Jaj, ne.
Kicsit túlreagáltam a dolgokat bevallom, már épp azon gondolkodtam, hogy visszamegyek és megkérem a nőt, hogy fesse be valami szolídabb színre, akikor átkarolta a vállamat egy kar. Lóri volt az.
- Jó lett a hajad.
- Azt mondod? - röhögtem fel erőltetetten.
- Jaja, menő lett. Nem néztem volna ki belőled.
- Nem én akartam, eszem ágában sem volt befestetni feketére.
- Pedig tényleg nagyon jól áll.
- Köszi. - mondtam és zavartan a fülem mögé tűrtem egy hajtincset.
Lóri egy nagyon kedves és vicces fiú. És amúgy helyes is. Magas, izmos, széles vállú és szőke hajú. Eddig hosszabb és dúsabb volt, de most a fodrász levágta.
Eddig még egyszer sem tekintettem Lórira úgy, mint egy helyes fiúra. Ő inkább a humorával lopta be magát a szívembe. Ő az én humorzsákom.
- Hol voltál eddig? - kérdeztem.
- A buszom elment, így beugrottam egy kajáldába, mert majd kilyukadt a belem.
- Mit ettél?
- Csilisbabot. - mondta.
- Ú! Valamiért miközben az az idióta fodrász a hajamat csinálta megkívántam a mexikói kaját. Talán azért, mert avokádós krémet kent az arcomra. - nevettem fel kínosan.
- Mit szólnál, ha meghívnálak egy tacora? - mosolyodott el.
Így történt, hogy fekete hajjal tacot zabáltam és Lóri viccet hallgattam.
Utána együtt is mentünk haza. Egy öleléssel búcsúztam el tőle.
Mikor beléptem a házba két dologgal kellett szembesülnöm. Vagyis inkább hárommal. Egy. Most meg fogok halni, mert anya, apa és Bence is itt van a földszinten és kizárt, hogy ne vegyenek észre. Kettő. Azt hiszem, hogy tetszik Lóri. De nem, ezt nem szabad! A harmadik pedig... Zsömle odarondított az előszoba kellős közepére. Remek. Már elég nagy, lehetne kinti kutya is. Anyáék meghallották, hogy itt vagyok.
- Réka! Megjöttél? Milyen lett a hajad? - hallottam meg anya hangját.
- Feltűnő. - mondtam halkan és "most már mindegy, úgyis meghalok" stílusban mentem oda hozzájuk. Azt hiszem sikerült kellően meglepnem őket.
- Mondd hogy ez csak paróka. - hüledezett apa.
- Bár az lenne. - mondtam és lehuppantam a fotelra. Kezdődjék a Fejmosás. Remek.
- Mégis hogy képzelted, hogy befested a hajad?! - ordította le a fejem anya.
- Ráadásul feketére. - fűzte hozzá apa, tök nyugodtan. Amúgy ő is ideges volt, csak neki a lélegzete is elállt annyira meglepődött.
- Réka válaszolj! Mi ez? - rángatta a hajam anya.
- Anya ne kiabálj már vele! És ne tépd ki a haját! Szerintem menő. - védett meg Bence. Örök hála neki. Mondjuk semmit sem ért.
- Menő? MENŐ?! Most olyan vagy mint azok a depis, fekete emberek. Hogy is hívják őket na?
- Az emósok? - kérdeztem.
- Biztos. De most úgy komolyan. Mikor lettél ilyen hülye? Nyolc évig nem volt veled semmi baj. Na jó, hét és fél évig.
- Nem én akartam. Laura és Vivi... - kezdtem és már meg is bántam. Na basszus!
- Laura és Vivi? Már megint azzal a bagázzsal vagy? Hát persze, érthető. - nevetett fel erőltetten, aztán apára nézett. - Mondjál már te is valamit!
- Nem tudom mit mondhatnék. Legyen szobafogság?
- Na, ez jó ötlet. Mindig is ki akartam próbálni. - vigyorgott anya ördögien és összedörzsölte a tenyerét.
- Mi? Ne! Most pénteken lenne pizsi partim Eszterrel és Kittivel.
- Sajnálom, a program törölve.
- De...
- Ne legyetek már vele ennyire gonoszak! - védett meg az öcsém ismét.
- Kisfiam te ebbe ne szólj bele. - rendezte le apa ennyivel. Aztán mélyen a szemembe nézett. - Én is voltam fiatal. Tudom milyen tinédzsernek lenni. Nekem hosszú hajam volt, elszöktem otthonról és rock koncertekre lógtak be a drogos haverjaimmal. De te lány vagy. Az én értelmes kicsi lányom. Hogy jutott eszedbe ez? Mi lesz a következő? Karika az orrodba? Tetkó a seggedre?
- Apa!
- két hétig nem mehetsz sehova iskolán kívül. És erről ennyit. Vita lezárva.
- De apa...
- Csitt!
- Apa. Anya. - szólalt meg Bence ismét.
- Fiam csönd legyen, mert te is fogságot kapsz. - förmedt rá anya.
- Most nem erről van szó. Zsömle odaszart a padlóra.
Anya elmormogott magában egy gyönyörű magyar mondatot és az előszobába ment. Apa meg utána. Bence rám mosolygott és már futott is, hogy megmentse a kutyáját. Én könnyes szemmel mentem fel az emeletre és becsaptam magam mögött a szobám ajtaját. Végig hasaltam az ágyamon, beletemettem a fejem a párnámba és bőgni kezdtem. Szuper. Úgy látszik nálam most kezdődik el az ajtó csapkodós, sírós, szobafogságos időszak. :/

Vivi és Laura 5/1 :(
Hajam 5/3 fekete. Lehet vissza kéne festeni valahogy.
Anya és apa 5/3 nem értem őket! Nem embert öltem, csak elmentem fodrászhoz!
Szobafogság 5/2 ajj...
Lóri 5/5 ő az egyetlen jó dolog a mai napomban. Meg a mexikói kaja.

Tudom, Réka és a szülei kicsit túlreagálták a dolgokat, de ez van. Bocsi, ha van benne valami hiba! Ha találtok szóljatok nyugodtan. 😊❤