November 17. péntek

Romantikus séta mi? Oké. Semmi baj. :)
Francokat! Én megölök mindenkit!
A suli uncsi volt, nem írom le. Hazamentem és átöltöztem sötétzöld pulcsiba és fekete farmerbe. A hajam begöndörítettem és kisminkeltem magam. Indulás és fogmosás előtt még benyomtam egy almát, így éhen se fogok halni.
Anya, apa és Bence nem tudom hol voltak, de írták, hogy későn érnek haza. Én meg, hogy ne aggódjanak, amikor hazaérnek, megírtqm, hogy sétálni megyünk Dénessel.
Este hat körül meg is érkezett. Egy csókkal üdvözöltük egymást, és összekulcsolt ujjakkal indultunk el a "sétánkra". Fel se tűnt, hogy merre megyünk, önfeledten beszélgettem vele. Túl későn kaptam észbe.
Már a Mechanikai Szakközép meletti játszótéren voltunk, és előttem állt négy ember. Khm. Török Dávid, Füleki Vivien, Tóth Zalán és nem tudom milyen Laura.
- Baszki fel se tűnt. Hogy kerülök én ide? - forgolódtam.
- Réka. Kapcsolódj ki egy kicsit. - puszit bele a hajamba Dénes.
- Hogy?
- Velünk. - mondta Laura. Fú...
Fekete bakancs, fekete szakadt farmer, fekete pulcsi valami fehér felirattal és egy szürke kabát. Egy kiló alapozó, műszempilla, fekete rúzs és fekete-fehér mintás műköröm. Micsoda változatos színek.
- Mi újság veled LAURA? - vigyorogtam rá. És a "Laurát" igyekeztem olyan hangsúllyal mondani, mint ha azt mondanám, hogy "Nem sok választ el attól, hogy kitekerjem a nyakad, te semmire kellő picsa!" Igen... Ezt jólesett volna kimondani.
- Semmi. Veled?
- Hé csajok! Nem akarunk újabb bunyót. - állt közénk Zalán. Ugyanis már csak fel méter volt köztünk. Visszaléptem Déneshez és azt üzentem neki a szememmel, hogy ezért még meglakol. Muszáj volt ott maradnom. Magam sem tudom, hogy miért. Ott maradtam az öt fős társasággal. Hiába nyomták elém vodkát és a sört, én egyiket se fogadtam el. Ekkor Vivinek eszébe jutott, hogy mi is a gyengém. Somersby.
Nem akartam sokat inni, de végül három üveggel is megittam.
- Pisilnem kell. - mondtam vihogva.
- Ott egy bokor. - mutarott a távolba Zalán, és ezt komolyan mondta. Nem volt wx, úgyhogy Vivivel együtt odapisiltünk a bokorba. Jézusom.
Esküszöm, hogy jól éreztem magam, dumáltunk, röhögtünk, ittunk. Igaza volt Vivinek, tökre megváltozott mindenki. Laura se volt olyan bunkó. Talán azért, mert most nem a mászókán ültem és nem "rontottam a levegőt". Jól összehaverkodtunk, a teljes nevét is megtudtam. Transzfer Laura Cintia.
Este kilenc körül toppantam be a házba. Anya, apa és Bence már otthon voltak, a nappaliban ültek a kanapén.
- Hol voltál ilyen sokáig? - kérdezték. Nem akartam a közelükben menni, mert megérezték volna az alkoholt, és a többiek cigifüstjét. Úgyhogy rövidre akartam fogni a beszélgetést
- Öhm. Ugye Dénessel sétáltunk. Aztán visszasétáltunk. Aztán felmentem egy kicsit Déneshez és...
- Te jó ég, lefeküdtetek? - meredt rám anya. Apa felpattant, Bence pedig lejjebb csúszott a kanapén.
- Mi? Dehogy! Tanultunk meg beszélgettünk. Meg ott volt Vivi is. Vele is ki kellett békülnöm, mert rosszba voltunk. Aztán az anyukájuk marasztalt vacsorára... - hazudgáltam. Jaj. Beleestem egy újabb hazugság gödörbe. Csak tudják kimászni belőle.
- Akkor nem feküdtetek le? - kérdezte apa.
- Nem. Még csak tizenöt évesek vagyunk.
- Jó, persze tudom. De a mai fiatalok tudod milyenek.
- Én nem vagyok olyan. - mondtam. Aha. Most is totál részeg vagyok, de mindegy. Ideje lenne felmenni a lépcsőn. El is indultam.
- Hé Réka! Megy a Kincsem film nem nézed velünk? - pillantott rám Bence.
- Nem, most nem. Lezuhanyozok és alszok. Különben is láttam már ezerszer. - mondtam.
Nem tudom mi történik velem. Egyszerűen... Nem látom értelmét az életnek. Csak úgy lézengek. Eddig mindig meg kellett félelmem valaki(k)nek, de mostantól a magam ura leszek. Azt csinálok, amit akarok, senki nem tud irányítani engem. Legközelebb is megyek a játszótérre és jól fogom érezni magam a többiekkel.

Laura 5/5 jó fej amúgy. Röhögve emlékeztünk vissza az október 13-ai verekedésünkre.
Zalán 5/4 ő is jófej.
Dávid 5/? Ő gyanús... Amúgy meg el fog rohadni a tüdeje.
Vivi 5/4 neki úgyszintén. Vivi még nálam is rosszabb. Sokkal, de sokkal rosszabb.
Dénes 5/5 szeretem. Nem vagyok rá mérges. 🖤

November 22. szerda

Igazából semmi olyan dolog nem történt az elmúlt 4 napban amit el kéne mesélem. Csak annyi, hogy írtunk pár dogát, és én egyikre se nagyon tanultam. Általánosban mindig úgy voltam vele, hogyha nem tanultam semmit, akkor is tudtam írni legalább egy hármast. Négy felé ember létezik szerintem tanulás szempontjából.

Aki nem tanul és rossz jegyet kap.
Aki nem tanul és jó jegyet kap.
Aki tanul és jó jegyet kap.
Aki tanul de rossz jegyet kap.

A negyedik elég peches, de elég gyakori is. Én a második voltam. Eddig. Most az első lett jellemző rám, ugyanis az ellenőrzőmben csak úgy sorakoztak az egyesek. Hoppá. Ennek anya nem fog örülni.
Suli után Vanda megkérdezte tőlem, hogy elkísérem-e színjátszásra. Utána meg azt akarta, hogy menjek fel hozzá, mert egy nagyon fontos dologról kell beszélnie velem.
Bementem a színjátszás terembe és lecsaptam magam hátra. Körbenéztem. Annyi minden történt már itt, annyira hiányzik az énekkar... Oké, ez gyors témaváltás volt. Vagy inkább célzás. Nyomós okom volt eldobni magamtól mindent és mindenkit. Lilinek azt mondtam karácsony környékén visszalépek. Miért csak akkor? Holnap felkeresem és visszalépek, hogy kedden már a többiekkel együtt énekeljek valami olyan dalt amit nem is ismerek, és csak a Gittától kapott lapról tudom a szöveget. Már tényleg nagyon hiányzik. Meg amúgyis. Kötelező legalább egy szakkörre járni. Eddig Nádas nem szólt érte és nem is akarom, hogy szóljon. Úgyhogy szerintem ideje lenne visszamenni. Ezt a hosszas elmélkedést Soós tanárúr (SOS) kiabálása zavarta meg. Lila volt a feje és nyakán csak úgy duzzadtak az erek. Az a-s Sanyival kiabált. Visszatértem a valóságba és arra koncentráltam, hogy mit művel ez az öt szerencsétlen. Meg persze Vanda.
- Nem bírsz megtanulni egy rohadt szöveget? Sándor én bíztam benned!
- Elné...
- NEM NÉZEM EL!!! Nem igaz... Én felmondok. Minden tanár és diák rajtam röhög. Hogy lehet ilyen béna a színjátszás? - dühöngött és a földre rogyott. A nevetőroham szélen álltam, de visszafigtam magam és odamentem.
- Hozzak egy üveg vizet a tanár úrnak a büféből?
- Nem tudom hogy kerülsz ide, de elfogadom köszönöm. Igazán jól fog esni.
Elmosolyodtam. A kezembe nyomott egy kis aprót, én pedig elindultam az iskolai büféhez. A büfés néni már épp pakolt.
- Csókolom egy üveg vizet szeretnék.
- Jesszusmára! - kapott a szívéhez ijedten. - A szívbajt hoztad rám kislányom. Az én koromban elég gyakori a szívinfarktus.
- Bocsánat.
- Ó. Óóó... Réka igaz? Ne haragudj, hogy egy hónapja olyan visszataszító voltam veled. A diákok mondanak mindenféle hülyeséget én meg elhittem. Nem lett volna szabad. Rendes kislánynak nézel ki. Az a piás, drogos diák pedig nem más mint Török Dávid ugye?
- Semmi baj, megértem. Mindenki ilyen volt. És Dáviddal már kibékültünk.
- Értem, rendben. Milyen legyen a víz? Szénsavmentes vaaaagy...
- Mentes jó lesz.
- 250 Ft. - a kezébe nyomtam az összeget és elvettem a vizet.
Odaadtam a színjátszást vezető tanárnak és leültem a nézőtérre. De ezúttal az első sorba. Onnan figyeltem a színjátszósok szerencsétlenkedését.
Sanyi egy pincér volt, Vanda és Sára (az a dadogós, aki Marci halloweeni párja volt tavaly) jó barátnők voltak, trécseltek. A másik három tagot egyáltalán nem ismertem. Kettő srác szintén vendég volt, de a lány valami szakácsféleség volt. A darab lényege egy hétköznapi jelenet lett volna, de Sanyi folyton elrontotta. Kávé és tea helyett folyton Kávét és tejet mondott. Most vagy süket, vagy hülye. Vagy mindkettő. Mikor Sára beszélt, akkor meg össze-vissza dadogott szegény. De erről nem tehet, csak egy betegség. SOS mégis az idegbaj szélén állt. Elég uncsi volt a darab. A szöveg amit "betanultak" szintén idétlen volt. Felmentem a színpadra.
- Tudtok improvizálni?
- Hátőőő...
- Az mi az? - csodálkozott az egyik fiú, akit nem ismerek. Te jó ég.
- Mi a célod énekes leány? - érdeklődött SOS.
- Egy kis újítás. Ez az egész úgy szar ahogy van. Már bocsánat.
- Semmi baj, tudok róla.
- Hagyjuk ezt a hülye kávézást! - csaptam össze a tenyerem. - Játszuk el, hooogy... Hogy karácsonyi idény van, a színpad a pláza, mindenki más miatt van itt, vásároltok meg minden. A kirakatokat és a fényeket csak képzeljétek oda.
- Mióta parancsolsz te itt? - kérdezte a szakácsnőt játszó lány.
- Ne haragudj nem tudom ki vagy. És nem parancsolok. Csak támadt egy ötletem. Ha benne vagy fejlesztheted a...
- Na jól van ne magyarázkodjál itt nekem Beyoncé! Én egy öreg néni leszek aki egy porcelán edény készletet akár venni a szomszéd öreg néninek.
- Nagyszerű! Fantáziád van. Megtudhatnám a neved? - néztem rá.
- Tóth Kíra vagyok. 12.-es.
- Örvendek öreg néni. A többiek mik lesznek?
- Állj állj! Pontosan mi is a terved? - kérdezte SOS.
- Improvizálás fejlesztés. Egy random szituáció és random karakterek.
- Hm. Érdekes. Én leszek a Télapó. - mondta, mire mind felnevettünk. A másik két fiú neve amúgy Matyi és Pali. Ők facér, nőcsábászok voltak és a 18+as boltot kerestek. XD.
Vanda ruhákat vásárolt magának, egyedül tölti az ünnepeket. Ő egy összetört szívű lány, akivel nemrég szakított a barátja a legjobb barátnője miatt. Ó, mily drámai helyzet.
Sára és Sanyi pedig egy házaspárt alakított, akik azon veszekedtek, hogy milyen ajándékokat vegyenek a három gyereknek. Én meg... Hát én voltam az improvizáció kulcsa.
Szürke pulcsiban, sötétkék farmerben és felborzolt hajjal (direkt borzoltam fel) indultam fel a színpadra. A markomat tartva mentem oda mindenkihez, ugyanazt a szöveget motyogva.
- Adjanak kérem egy kis pééénzt...
Jót röhögtünk. Mind a hatan visszautasítottak, végül a Télapó (SOS) adott egy - láthatatlan - bögre kakaót és egy ajándékot is. Ami nem volt más mint a szeretet. Ó... Sikerült egy igazán gyönyörű darabot előadnunk teljesen magunktól. Mindenkinek tetszett.
SOS felajánlotta, hogy járjak hozzájuk. Év közben ugyan nem nagyon lehet egyik szakkörből átmenni a másikba, de ő elintézné nekem.
Úgy volt, hogy felmegyek Vandához, de végül SOS elvitte az egész bandát a közeli palacsintázóba. Ami amúgy gofrizó, fagyizó és cukrászda is egyben. Jókat beszélgettünk és nevettünk, könnyen befogadott a csapat.
Otthon boldogan meséltem el anyának és apának, hogy lehet, hogy énekkar mellett még színjátszásra is fogok menni. Tökre örültek, azt tervezgették, hogy két év múlva színművészeti egyetemre fogok jelentkezni. De jó nekem. Amúgy engem nem vonz annyira a színház és a kamera, mint például Vandát, de szívesen játszanék mondjuk egy iskolai darabban.
Még segítettem egy kicsit Bencének az angol háziban, vacsora után pedig videóhívásoztam Dénessel. 🖤

Jegyeim 5/2 Uh. Ezt inkább nem mondtam el anyáéknak. :/
Vanda 5/5 örülök, hogy elhívott. De vajon mi volt az a fontos dolog amit végül elfelejtettünk?
Színjátszás 5/5 nem is olyan béna, mint amilyennek hittem.
Énekkar 5/5 visszatértek még maholnap!

Sziasztok! Itt az újabb rész. ❤️
Ki melyik fajta ember tanulás szempontjából?

Aki nem tanul és rossz jegyet kap.
Aki nem tanul és jó jegyet kap.
Aki tanul és jó jegyet kap.
Aki tanul de rossz jegyet kap.

Én általánosban a második voltam, de a gimiben már egy kicsit más a helyzet. 😭🤣
Sietek a folyatással, puszi! ❤