~~~

Mondtam én, hogy valami nem oké. A két hónapos fordulónkat se tartottuk meg. De lehet nem is baj. :/
Az a-ból Máté, Roli és Márton tök menők lettek. Vagy eddig is azok voltak, csak nem vettük észre. Ahogy már egyszer írtam, Esztergályos Márton idén jött a suliba Vandáékhoz. Az egyik gyerek, akit nem ismertem átment a Rubik Ernőbe. Márton meg külföldről érkezett Budapestre. Pontosabban Oroszországból. Azt mesélte, hogy Magyarországon született, ott is élt kiskorában, de kiköltöztek oroszországba.
- Mondj már valamit oroszul. - kérte Marci, miután elmondta nekünk.
Kornéllal nem tudom mi van, nem is érdekel. Hajni és Helga tök semleges, de ott vannak egymásnak. Dénes haverjai (Martin, Máté, Viktor) pedig elhiszik magukról, hogy menők. Na jó, Martin tényleg az. Össze is jött egy csajjal. Vajon kivel? Na? Tipp? Fannival. A kis ribanc.
Fruzsi ki van borulva, Petrányi Zoli szakított vele, mert találkozott egy dögös szőke csajjal. A neve pedig Sáfrányos Izabella. Basszus. Boldi is miatta kosarazta ki őt, nagyon utálhatja azt a csajt. De Fruzsit sem kell félteni, a kigyúrt Boldi próbál közel kerülni hozzá. Kívancsi vagyok mi lesz a kapcsolatukból.
Patrik csak lézeng, meg facebookozik éjjel-nappal. Így utólag néztem, nagyon aktív volt egész nyáron.
Milán és Lóránt (a megjavult rosszcsontok), olyan személyek lettek, akik mindenhol ott vannak, mindenkit ismernek aki számít, és őket is mindenki ismeri. Mindenről tudnak és róluk is mindenki tud mindent. Egy szóval népszerűek. Milánnal nem is, de Lórival sokat szoktam beszélgetni és nevetni. Nagyon vicces srác.
És most jönnek a végzősök. Uh, szegények.
Most már biztos, hogy Tami érettségi után vissza megy Franciaországba.
Niki és a táncos hapsi szakítottak. Tényleg megcsalta őt, és amúgyis nagy volt köztük a kor különbség.
Lili és Tomi azon gondolkodik, hogy összeköltöznek. Tomi híres Dj akar lenni (micsoda gyerekes gondolkodás), Lili pedig (a nőkhöz híven) normálisan gondolkodik. Vegyész akár lenni vagy mittom én. Szereti a kémiát. :)
Jelenleg minden végzős a szalagavatón kattog. December elején lesz.
Amúgy a 8.-osok nem tudom mikor írják a felvételit, engem nem nagyon érdekel, de a nyílt napnak ilyenkor lennie kéne nem? Tavaly decemberben volt. Az is mekkora hülyeség. Azt tudom, hogy a 11.-esek tartják. Állj. Akkor jövőre én fogom? Én is. Úristen. Nagyon közelinek tűnik és valóban, kettőt pislogunk és máris 11.-esek leszünk.
Igazából ennyit akartam írni, nincs több mesélni valóm.

Mindenki 5/5 mindenki éli a saját kis életét.
Dénes 5/3 :/

November 14. kedd

Kiderült, hogy ma van a nyílt nap a 8.-osoknak (tegnap szóba is hoztam). A tavalyi úgy volt rossz, ahogy van. Decemberben? Délután? Viszont ma csak tízig voltunk, és a 11.-esek tárt karokkall várták a 8.-osokat. Mikor anyát felhívtam, hogy otthon vagyok, eléggé meglepődött, de elmagyaráztam neki, hogy mi a helyzet. Apa otthon építkezett és felajánlottam neki, hogy segítek. Kinevetett.
- Kicsim ne fáradozz! Még bemegy a kosz a körmöd alá. - mondta. Hogy miii?!
- Apa! Tudod jól, hogy erős vagyok.
- Tudom kicsim, erős vagy. De nem kell segítened. Inkább teregesd ki a ruhákat és pakold ki a mosollgatógépet. Ha már itthon vagy.
- Fix nem. - fontam össze a karjaimat.
- Fix nem? - ráncolta a homlokát. - Ez a diáknyelv...
- Apa! Én segíteni akarok! Átöltözök és építünk együtt.
- Nem kell.
- De egyedül sosem leszel kész.
- Épp ezért jön az egyik ügyfelem és a fia. Építési vállalatunk van, jóban vagyunk. Segítenek mindenben. Péntekre meg lesz a fal, jövő hétre meg a tető. Aztán ráérek szarakodni a többi dologgal.
- Értem. - szipogtam és bementem a házba. Mosogatógépet és ruhákat pakolni.
Fél órával később a ház előtt leparkolt egy sötétzöld terepjáró. Kiszállt belőle egy benga ember és... Még egy benga ember. Csengettek. Apa, mivel hátul volt nem hallotta, így nekem kellett ajtót nyitom. Kér enga embernek.
Melegítőben, pulcsiban és papucsban voltam. Vettem egy mély levegőt és mosolyogva ajtót nyitottam a két benga embernek. Jézusom. Hanyagolom kéne a BENGA EMBER kifejezést.
- Szia. Apukád itthon van? - kérdezték kedvesen.
- Igen. Hátul építkezik.
- Remek. Odavezetnél? Hoztunk egy csomó mindent. A telekről jöttünk kicsit sáros a cipőnk nem baj?
- Nem. Menjenek át a nappalin és a hátsó ajtón menjenek ki.
- Kösz. - mondták. Szerszámos ládákkal baktattak végig a házon és kimentek apához. Mikor azt mondták, hogy kicsit sáros a cipőjük, nem vitték túlzásba. Konkrétan úszott a ház a sártól és a latyaktól. Hol van ezeknek telkük?
Felmostam és felmentem a szobámba. Órákkal később, mikor a benga emberek elmentek újra felmostam a házat és kimentem apához megnézi mire mentek. Hm. Most már nem két sor tégla volt, hanem hat. Szuper. Gyorsabban haladnak, mint a villám.
Este apa még azon tanakodott, hogyha meglesz az épület milyen gépeket és súlyokat vegyünk. És hogy hova tegyük. Kíváncsi vagyok erre mikor kerül sor.

Apa 5/3 alábecsüli az "erőmet".
Konditerem 5/3 alakul
Benga emberek 5/3 behozták a sarat :(

November 15. szerda

Reggel, mikor a szekrényemben kotorásztam (szereztem két kinyomtatott képet, az egyiken nyolc személy van rajta a régi osztályomból, a kaja csata előtt lőttük nyáron. És a családról, ahogy a Spanyol tengerparton állunk és mosolygunk), amikor odajott hozzám Vivi.
- Szia Réka.
- Szia Vivi. Mit akarsz? Tudtommal a te szekrényed arrébb van.
- Arrébb van, de én hozzád jöttem.
- Hozzám? Nahát.
- Tudom, hogy... Mérges vagy amiért nem a te párodat fogtam, de értsd meg, Dávid a pasiiim.
- Persze, tudom.
- És ne legyél már ránk mérges. Zalán is tök jó fej, nem olyan mint tavaly. Meg amúgyse nyomulna rád, neki ott van Lau...
- Laura?
- Igen, de izé. Már ő sem olyan. Kedvesebb. Eltelt egy hónap Réka! Mindenki változott.
- Ja, Dénes is. Ha látod szólj neki, hogy hívjon fel. Idejét nem tudom mikor láttam utoljára.
- Hívd fel te.
- Én? Hát... Hát jó. Majd suli után. - mondtam kínosan és bementem a terembe. Vivivel a nyomomban. De azért inkább maradtam Olivér mellett.
- Biztos nem zavar, hogy itt ülök? - kérdeztem félve.
- Dehogy zavar. Nincs bajom veled nyugi. - mondta mosolyogva és megveregette a vállam.
Miután az utolsó óráról is kicsengettek, kezembe vettem a telefont azzal a céllal, hogy felhívom Dénest, amikor is hátulról átkarolta a derekam.
- Szia baby.
- Dénes. Szia. Mi van veled. Beszélnünk kéne.
- Tudom, tudom. Na gyere akkor, beszélgessünk. - fogta meg a kezem és amint kiértünk a suli területéről leültetett egy padra. A suli előtt van pár pad, nem tudom írtam-e már. - Miről akarsz beszélgetni?
- Rólad. Rólam. Rólunk.
- Ó. Úgy érzed, mintha eltávolodtunk volna egymástól igaz?
- Igen. Te is?
- Nem. Én beleőrültem a hiányodba.
- De baszki. Egy suliba járunk, tök közel lakunk egymáshoz. Miért nem kerestél fel?
- Mert... Nem volt hozzá erőm.
- Ahhoz meg van, hogy leidd magad péntekenként?
- Réka, ezt te úgyse érted.
- Akkor magyarázd el. - mondtam eszelősen, mire gondterhelten felsóhajtott.
- A szüleim elválltak. Vivi örül neki, de én összeroppantam. A hátunk mögött intézkedtek. Mi azt hittük minden oké, pedig kurvára nem.
- Ó. Sajnálom.
- Hiába. Már vége a tárgyalásoknak, anyával élünk. Imádom anyát, de apa is hiányzik.
- Nem tudom megkérdezhetem-e. De miért válltak el?
- Apának szeretője volt. Vagy szeretői. Nagyon durva. Ígyis nagyon ritkán jött haza, akkor se szólt hozzánk. Anya a mindenünk.
- Teljesen megértem a helyzeted, de remélem tudod, hogy ez nem mentség azalól, amit tőlem kértél.
- Mit kértem tőled?
- Meztelen képet.
- Mi? Mikor? - kérdezte meglepetten.
- Sejtettem. Akkor is be voltál rúgva.
- Sajnálom, ha hülyeséget írtam vagy tettem. Remélem nem haragszol rám.
- Most már nem haragszom. De te se haragudj rám, amiért nem kerestelek. Nyugodtan elmondhattad volna, hiszen a barátnőd vagyok. Segítettem volna. Tudod jól, hogy az alkohol nem megoldás ugye?
- Persze, tudom. De nekem mégis csak az nyújt vigaszt.
- Na és én? - kérdeztem "háborogva".
- Ó, elnézést. - nevetett fel keserűen és megcsókolt. Na végre. Már nagyon hiányzott. 🖤

Vivi 5/? olyan fura lány...
Dénes 5/5 szeretem. A kapcsolatunk érdekében elfelejtettem, amiket tett. Nem akar nekem rosszat. Pénteken elvisz egy romantikus sétára is. Az elmaradt hónapfordulók kárpótlásaként. De jó. :D