Reggel eléggé nehezen nyitottam ki a szememet. De amikor kinyitottam rögtön vissza is csuktam, mert megilyedtem attól, hogy nem a tegnap esti pózban alszok.
Valahogy az ágy széléről a közepére kerültem és valahogy Máté sem maradt a saját oldalán. Pontosítva a dolgot Máté egyik karja a fejem alatt van, a másik meg engem ölel át. Ettől annyira megilyedtem hogy nem mertem kinyitni a szememet, a másik dolog meg, hogy annyira elfelejtettem már azt, hogy milyen amikor valaki így ölel át.
Megpróbáltam vissza aludni de valahogy sehogy sem ment. Mindenképpen aludni akartam, de a gondolataim nem engedték, hogy kikapcsoljam az agyam.

Egyszer csak megéreztem, hogy Máté elkezdett mocorogni mellettem. Majd nagyon lassan és óvatosan eltávolodott tőlem de még mindig ott volt mögöttem és feltételezem engem figyelt.

- Ki lehetett az a barom, aki annyira megbántott, hogy ennyire félsz minden sráctól. Még azoktól is, akik meg szeretnének ismerni. - beszélt kissé suttogó hangon. Közben meg megcirógatta az arcomat. Ezt most vajon magára értette? Vagy miért mondta? És megint mit nem tudok? Ilyen és ehhez hasonló dolgokon kezdtem el gondolkodni. Majd amikor hallottam a szoba ajtó hangját, akkor keltem fel és néztem magam elé.

Lassan feltöltöztem, és rendbe szedtem magam. Majd elindultam le a konyhába.
Már a lépcsőről hallottam, hogy többen is vannak a konyhában.

- Jó reggelt! - értem le hozzájuk. Majd körbe nézve mindenki ott volt. Az asztalnál ült Norbi, Virág, Lili és Krisz is. Mindannyian ettek különböző ételeket. A konyhapultnál Ádi csinált valami fura turmixot, Máté meg a melegszendvics sütőt szugerálta. Gondolom sül a reggeli szendvicse.

- Neked is! - válaszoltak többen is.

- Panna mit kérsz enni? - nézett rám Lili. - Van több minden is. Nézz körül a hűtőben is. - mondta a konyha felé biccentve, mire mosolyogva bólintottam neki és bementem a konyhába.

Tíz perc múlva már mind a héten ott ültünk az asztalnál. Amikor körbe néztem egy vicceskedő és kedves csoportot fedeztem fel. Ettől pedig szokásom ellenére mosolyogni kellett.

- Mit szólnátok, ha ma utaznánk egyet?

- Merre? - csillant fel a szemem. Tudni kell rólam, hogy imádok utazni főleg itt Magyarországon.

- Badacsonyba. Komppal átmegyünk a másik oldalra és ott pedig pont a Badacsony lába alá érünk. - lelkesedett Virág a telefonját nézve.

- Nekem oké. De akkor bor túra lesz? - kérdezte Ádi.

- Ha gondoljátok az is lehet. - egyezett bele Virág is. - Többiek?

- Nekem jó. De akkor hamarosan menjünk. - vigyorgott Krisz.

- Mehetünk. - bólintott Lili és Norbi is.

- Régen voltam már ott, úgyhogy mehetünk. - nézett körbe Máté is.

- Panna? - kérdezte félve Lili.

- Tudod, hogy nagyon szeretem azt a környéket. Mikor indulunk? - tettem fel a kérdést mosolyogva.

- Akkor egy fél óra múlva legyen mindenki a nappaliban és akkor keresünk egy kompot. - adta ki az utasítást Virág.

Ezután tényleg mindenki ott állt a nappaliban, és mentünk a hajóállomásra, ahonnan minden fél órában indul komp.

- Itt is vagyunk. - értek hozzánk a fiúk, akik idő közben elmentek jegyeket venni. És kifejezetten közölték, hogy ők veszik a jegyet, mert örülnek annak, hogy megyünk velük.

- Akkor mehetünk is fel. - mutattam a komp irányába, aminek éppen elindították a jegy szedő sorát.

Mindannyian fent voltunk a fedélzeten és együtt közösen úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a fedetlen ülőhelyekhez. Lili leült az egyik székre napozni, mellé meg le akart ülni Virág, de Ádi meg direkt elfoglalta. Ezen összekaptak és elkezdtek kergetőzni a fedélzeten. Amit minden másik utas is figyelt.
Krisz éppen videózott a barátnőjének. Norbi meg észrevette az egyik ismerősét és vele beszélgetett. Én ezt a kavalkádot megunva mentem a fedélzet széléhez, és figyeltem ahogy a komp lassan szeli a vizet és halad a hegy felé.

- Mit nézel ennyire? - állt meg mellettem Máté és ő is a Badacsony irányába kezdett figyelni.

- Csak a hegyet néztem. Olyan régen jártam már ott vagy most már itt. - javítottam ki magam mert a komp idő közben kezdett beparkolni.

- Én is pár éve voltam itt utoljára és akkor is a nagyszüleimmel, úgy meg kicsit lassú is volt. De így biztosan más lesz. - fejtette ki. Mire mosolyogva bólintottam. Továbbra is a tájat figyelve.

Majd kezdetét vette a mai utunk fel a Badacsonyra és közben meg több helyen is megállva...