- Akkor mehetünk? - nézett ránk Lili.

- Szerintem menjünk. - helyeseltem.

- Várjatok. Megígértem a fiúknak, hogy megvárjuk őket is. - forgatta meg a szemeit Virág.

- Akkor várunk. - ült le az egyik napozó ágyra Lili. Majd el is feküdt rajta.

- És akkor mennyiben változik meg a nyár, hogy nem csak hárman vagyunk?

- Nem tudom Panna, sajnos nem tudom. De az biztos, hogy máshogy lesz egy-két dolog. - gondolkodott Virág.

- De Virág! Miért nem ismerhettük meg eddig őket? Nem tűnnek veszélyesnek.

- Hajh... Azért mert tavaly tényleg nem ilyenek voltak. Most már talán kicsit komolyabbak. Talán! - hangsúlyozta ki.

- Majd kiderül. De ahogy látom jönnek. - néztem a ház felé, ahol a négy srác jött ki egymás után az ajtón.

- Mehetünk? - értek oda hozzánk.

- Igen. Mehetünk. - bólintott Virág. Majd együtt heten elindultunk a kapu felé, majd végig az utcán és utána le a part felé. Majd a teljesen üres partra értünk le és körbe néztünk.

- Itt jó, ha le pakolunk? - nézett körbe Krisz. Majd ledobta a cuccait. Ezután mi hárman lányok meg egy-egy törölközőt terítettünk le, majd napozni akartunk. Csak sajnos nem tartott sokáig, mert valami vagy valaki eltakarta a napot.
Lassan kinyitottam a szemem. És szembe találtam magam a fölöttem álló Mátéval.

- Igen? - néztem fel rá. Mire csak mosolygott rám.

- Ti komolyan itt akartok feküdni, amikor  most van a legjobb idő a fürdéshez és most alig vannak mások! - méltatlankodott Ádi.

- Mit akarsz kisfiú? Nem tudsz egyedül úszni? Félsz, hogy elsüllyedsz? - szólt be neki Virág.

- Hogyne persze úgy is gyorsabban úszok, mint te! Virike! - szólt vissza Ádi.

- Na majd meglátjuk. - ugrott fel Virág, majd elfutott a víz felé. Ádi meg futott utána be a vízbe.

- Lili jössz? - nyújtotta a kezét Norbi Lili felé. Majd felhúzta a földről.

- Menjünk. Úgy is mi akartunk a legjobban lejönni. Meg valakinek figyelni kell rájuk mielőtt bajuk lesz. - mutatott Virágra és Ádira.

- Te is jössz? - nézett le rám Máté. Aki még mindig előttem állt.

- Hát, ha nem akarom, hogy Virág és Lili rángasson be a Balatonba, akkor muszáj lesz. - mosolyodtam el halványan.

- Akkor inkább gyere. - nyújtotta a kezét vigyorogva. Vonakodva elfogadtam, majd Máté felhúzott a földről. Majd egymás mellett elindultunk a víz felé.

- Jaj de hideg! - vacogtam, amikor beléptem a vízbe. Mire Máté mosolyogva nézett rám.

- Nem vagy nagy barátságban a vízzel, igaz? - kérdezte.

- Hát, nem nagyon. Elvagyok benne egy ideig, de nem a kedvencem. Főleg akkor nem, amikor ilyen hideg.

- Értem. Akkor hogy-hogy a Balatonra jöttél egész nyárra?

- Hát két dolog miatt. Egy, hogy a lányokkal tudjam tölteni az időt. Kettő, elakarom felejteni az előző évemet. Nem volt valami jó.

- Értem. És látom hogy nem akarsz róla beszélni igaz?

- Így van. Elég ha annyit mondok, hogy eléggé megaláztak ahhoz, hogy meg változzak. - néztem a szemébe.

- Hm. Tényleg amikor utoljára távolról láttalak titeket, akkor még hosszú hajad volt. Ugye jól emlékszem?

- Igen. - válaszoltam zavartan. Hogy-hogy emlékszik a hajamra?

- Hát itt vagytok. - ért ide hozzánk Krisz. - Gyertek Virág és Ádi éppen viaskodnak. Egy élmény nézni! - vigyorgott.

- Jövünk. - fogta meg a kezem Máté és elkezdett húzni beljebb.

Egy fél óra múlva mindenki kijöttünk a partra és letelepedtünk egy helyre.

Így voltunk sorba: Ádi ült egy fa mellett, mellette Virág és ők ketten most meg kártyáztak és azon vitáztak hogy ki fog nyerni. Mellettük Norbi ropit evett és Lilinek segített valami fejtörőt megoldani. Amit meg Krisz is figyelt, aki előttük feküdt hason. És néha ő is segített nekik, de ő közben figyelte a telefonját is, mert beszélt a barátnőjével. Lili mellett én feküdtem hason és most ugye figyeltem, de alapból egy könyvet olvastam, amit lehoztam a partra. Mellettem meg Máté pihent fekve, felém fordulva, csukott szemmel.

Majd miután ki nézelődtem magam,  vissza feküdtem olvasni és egy idő után bele aludtam az olvasásba...