Felvettem egy egyszerű bordó fürdőruhát, fölé pedig csak egy hosszabb pólót. Kezembe vettem egy törölközőt és a telefonomat. Így már kész is voltam az esti balatoni fürdésre.

- Mehetünk! - léptem a szoba ajtajához. Mire az ágyon ülő Máté felnézett és elindult felém.

- Hova-hova? - állt meg velünk szemben Virág összehúzott szemekkel.

- Csak a partra megyünk. Megnézzük a Balatont. - válaszolt gyorsan helyettem is Máté.

- Ahha. Oké. - bólintott még mindig összehúzott szemmel. Majd feltűnt hogy egy borogatást visz a kezében.

- És te mit csinálsz a borogatással?

- Ádinak viszem, mert még mindig fájlalja a fejét. - pirult el.

- Értem. Akkor szép estét! - kacsintottam és elindultunk le a lépcsőn. Közben meg Máté halkan elnevette magát.

A konyhába leérve még érdekesebb kép tárult elénk. Mivel hogy Norbi éppen Lili kezére tekert fáslit. Erre Máté rám nézett, mutatta, hogy maradjak csöndben, majd megszólalt:

- Szép estét gerle pár! Mielőtt kérdeznétek a Balaton partra megyünk. Majd jövünk! - magyarázott a zavarban lévő párosnak. Majd a kezemet megfogta és kihúzott a teraszra. Közben pedig elkezdtem nevetni ezen az egészen.

- Gyere mert később már túl hideg lesz a víz! Nem akarom hogy megfázzunk.

- Oké. Siessünk! - indultam el nevetve, majd elkezdtem futni a part irányába, Máté pedig futott utánam. A partra leérve gyorsan ledobtam a holmiaimat, majd sietve befutottam a vízbe. Máté pedig sietett utánam. Majd amikor már pont meg akartam állni, akkor Máté elkapott és a vízben állva újra belefogott a vízbe. Prüszkölve jöttem fel a víz felszínére és próbáltam kisöpörni a hajamat a szememből. Közben pedig megéreztem Máté karjait a derekam körül, majd amikor végre normálisan láttam szembe találtam magam Máté mosolygó tekintetével. A kezeimet a mellkasára raktam egy úgy néztem a szemeibe, amit a hold világított meg. Hirtelen olyan érzésem volt mintha megállt volna körülöttünk a világ és csak ketten lettünk volna az egész Balatonban. Majd a következő pillanatban zajt hallottunk.

- Hé! - kiabált felénk valaki egy motorcsónakból. - Máté! Tényleg te vagy az! Látod mondtam én! - nézett a másik ismeretlenre. A kiabáló személy egy szőke csaj volt a másik meg egy festett fekete hajú csaj. Csodás!

- Sziasztok! - nézett rájuk Máté. Viszont most már csak mellettem állt. - Ti merre mentek? Vagy merre vagytok?

- Pontosan nem tudjuk, csak sodródunk. De elvileg arra megyünk. - mutattak keleti irányba. - És ti?

- Csak itt vagyunk. Le jöttünk megnézni a naplementét, aztán itt ragadtunk.

- Aha értem. Akkor nem is zavarunk! - köszönt el a fekete hajú. Mire a másik mérgesen böködni kezdte. De addigra már elindultak. Én pedig kérdő tekintettel néztem Mátéra.

- Ők kik voltak? - kérdeztem.

- A fekete hajú az unokatestvérem. A másik meg az ő legjobb barátnője, akit nem mellesleg ki nem állhatok! - borzongott meg. - Bocs az előbbiért! - nézett a szemembe.

- Semmi gond. De most már lassan kimehetünk a partra. - néztem körbe.
Elindultunk ki a part felé. Lassan sétáltunk közben pedig láttam, hogy Máté nagyon gondolkodik valamiről.

- Baj van? - néztem rá.

- Nincs. Csak sajnálom, hogy megzavarták ezt. Én sajnálom a legjobban. - nézett a szemembe.

- Ne is foglalkozz velük, nem éri meg. Most már nincsenek is itt. Csak mi ketten. - mosolyogtam rá. De belül nagyon elegem volt abból a szőke csajból.

- Így van. Csak mi ketten. Egyébként nagyon szép ugye? Mármint a Balaton.

- Igen na... Jaj! - jajdultam fel. Mert éreztem hogy valami mintha megvágta volna a lábamat.

- Baj van? Mi történt? - kérdezte rögtön Máté, közben pedig engem figyelt.

- Valami szerintem elvágta a talpamat. - majd felszisszentem, mert még mindig nagyon éreztem. Erre Máté egyszerűen felkapott a kezei közé és így indult el. Én mind két kezemmel kapaszkodtam a nyakába, közben pedig a fejemet a mellkasára hajtottam és hallgattam az ütemes szívverését.

Két perc múlva már a parton sétált a törölközőkhöz. Majd letett egy padra és oda hozta nekem a törölközőmet. Majd megnézte a lábamat. A bal talpamon nem is látszott semmi a sok vértől. Úgyhogy Máté megfogta a vizes üvegét és leöntötte a lábamat. Így már láthatóvá vált a sérülésem. Egy pár centis heg a talpamon.

- Hát ez nagyon csúnya! Most azonnal vissza megyünk és ezt le kell fertőtleníteni! - kezdte, mire csak bólintottam és akartam felállni. - Na nem! Azt már nem! Nem fogsz lábra állni! Oké? - nézett rám aggódva.

- Rendben. De akkor... - akartam kérdezni, de nem tudtam mert Máté megint felvett az ölébe és a két telefont a kezembe adta, majd elindult a nyaralók felé.

- Ezek a véletlenek! Komolyan, nem így terveztem ezt az estét! - rázta a fejét.

- Hé! Ne vedd magadra! Nem a te hívás volt! Véletlen volt az egész! A kagyló is csak véletlenül volt ott.

- Lehet. De akkor is, ha nem mondom hogy menjünk le, akkor nem sérültél volna meg. - magyarázta tovább. Közben pedig már a nyaralónk kapuját nyitotta ki. Majd bement a kapun, végig a kerten, a taraszon, be a konyhába, majd fel az emeletre és be a szobába. Letett az ágyra majd elsietett az elsősegély dobozért.

Pár perc múlva már jött is vissza a dobozzal a kezében. Majd lassan megfogta a lábamat és felemelte, tett alá egy párnát, majd megnézte a sebet.

- Ez most fájni fog! - nézett rám bűnbánó arccal, majd lassan elkezdte kitisztítani a sebet. Én pedig összeszorított fogakkal tűrtem a dolgot. Néhány perc múlva kész is volt vele, majd óvatosan be is kötötte a lábamat. - Nagyon fájt?

- Nem dehogy! Nagyon óvatos voltál. Köszönöm! - mosolyogtam. Mire ő is megkönnyebbülten mosolygott.

- Egy perc és itt vagyok, csak beviszem a fürdő szobába a dobozt, mert reggel is biztos fog kelleni. - mutatott az említett hely felé, mire csak bólintottam. Közben pedig lassan elhelyezkedtem és háton fekve még nyitott szemmel figyeltem.
Közben Máté visszajött.

- Nem akarsz elmenni fürdeni? - kérdezte fürkésző tekintettel.

- Kéne. De megtennéd, hogy beviszel?

- Persze. - egyezett bele rögtön.

Ezután én is megfürödtem, majd utánam még Máté is. Most pedig már a szobában ültem a ágyon és azt figyeltem hogy Máté mit pakol.

- Úgy jó a lábadnak? - kérdezte.

- Igen. Jó így köszönöm! De most már te is pihenj le! Jó?

- Rendben. Jövök. - jött az ágy másik oldalához. Majd ő is lefeküdt az ágyra, majd felém fordult. - Minden rendben?

- Igen. - mosolyogtam rá.

- Akkor jó. - bólintott, majd pedig közelebb jött és adott egy puszit az arcomra.

- Jó éjt! És kérlek hidd el, hogy nekem tetszett a ma este! - csuktam be a szememet. Majd Máté átkarolta a derekamat és óvatosan közel húzott magához. Majd még válaszolt:

- Jó éjt neked is! És lehetett volna máshogy is. Csak elrontották! De majd egyszer elmondom. - ezt még hallottam, majd elaludtam.