- Megyünk ma valahova? - ült le az asztalhoz Lili. Majd kérdőn nézett ránk, mi meg Virággal összenéztünk.

- Mehetünk, ha gondoljátok.

- Menjünk el a plázába. - csillant fel Virág szeme. Majd kérlelő tekintettel nézett ránk.

- Oké akkor menjünk. - egyeztünk bele.

- Hova mentek? - jött be a konyhába Norbi és Máté. Majd Norbi leült Lili mellé, Máté meg odajött mellém és ő is leült az asztalhoz.

- Csak a plázába megyünk vásárolni. - válaszolta Virág.

- Ú, mehetek veletek a csajos vásárlásra? - kérdezte vigyorogva és direkt elvékonyított hangon Ádi. Mire mindegyik fiú röhögni kezdett.

- Ha gondolod. - vigyorodott el Virág. - De akkor te cipeled a szatyrokat!

- Köszi, de azt kihagyom.

- Mit hagysz ki? - jött felénk Krisz is.

- Csak a mai csajos vásárlást. - mosolygott Lili. Mire Krisz is elkezdett nevetni.

- És mikor indultok? - kérdezte Máté miközben éppen tőlem akarta elkérni a melegszendvicset, ami a tányéromon volt éppen.

- Reggeli után. Főleg ha nem eszed meg a reggelimet! - néztem rá szúrós szemmel. Mire mosolygott. Majd elhúztam a keze elől a reggelit, mire ő fel karral átölelt és úgy próbálta meg elvenni. Majd sikerült neki elvenni tőlem és vigyorgó arccal hozzám hajolt majd adott egy puszit és elkezdte enni az én reggelimet!!!

- Köszi. Nagyon finom. - mosolygott, majd a kezébe vette a tányért és bement a konyhába. Én meg értetlenül néztem utána. Mind eközben Lili és Norbi már neten néztek valami vetélkedőt, amiről lemaradtak. Krisz jóízűen evett müzlit. Virág meg éppen Ádi reggelijét akarta meghiúsítani.

Pár perc múlva viszonylag nem változott semmi, amikor Máté jött vissza a konyhából, és letett elém egy tányért.

- Ez micsoda? - néztem a melegszendvicset kérdő tekintettel.

- Csak gondoltam, hogy csinálok egy jobb reggelit neked. És most lett kész. - mosolygott rám.

- Köszönöm. - éretettem meg. Tudtam, hogy jobb melegszendvicset tud csinálni mint én. Szóval csinált egyet nekem, csak úgy. Persze miután megette azt amit én csináltam.

Pár óra múlva már a plázában járkáltunk  és válogattunk a ruhák között. Már voltunk a CCC cipőboltban, meg a H&M ruha üzletben. Most pedig Lili kérése miatt az Orsay üzletben vagyunk. Hát én nem találtam semmilyen ruhát magamnak, de nem is bánom mert legalább nem kell cipelnem a tasakokat, amiben ruhák lennének.

- Ez hogy állna? - mutatott fel egy virágos szoknyát Lili.

- Szerintem jó lenne. De menj próbáld fel. Úgy biztosan jobb lesz.

- Oké. Mindjárt jövök. - sietett el a próba fülkék felé. Mire kérdőn néztem Virágra, aki csak legyintett egyet.

Ezután még több üzletbe is bementünk, de azokban sem történt semmi építésre méltó. Viszont utána mind a hárman éhesek lettünk, úgyhogy elindultunk az éttermek felé. Ahol összetalálkoztunk a négy sráccal is.

- Sziasztok! Hát ti? - kérdezte Lili.

- Gondoltuk, hogy megnézzük mit csináltok itt ennyi ideig. De így már legalább nem kell megkeresni titeket.

- Ühümm. Értjük. Akkor most jöttök enni? Vagy kértek? - kérdeztem.

- Mi is éppen enni akartunk.

- Oké. És mit eszünk? Meki? - vetette fel a gyors kaját Virág.

- Oké. - egyeztek bele többen is. Majd mindenki sorba állt és rendelt magának ételt. Azután pedig leültünk egy nagyobb asztalhoz.
Az asztalfőn ült Norbi mellette Lili mert ők közösen kértek valami menüt. Lili mellett Krisz ült, aki egymaga evett valaki hamburger menüt. Krisz mellett Ádi, aki egyedül akart megenni két hamburgert, és a mellett ülő Virág menüjébe is beleevett. Virág mellet ültem én, viszont én csak egy egyszerű salátát és natúr csirke húst kértem. Valahogy nem vagyok kibékülve a gyors kajával. Mellettem a sort Máté zárta, aki a többiekhez hasonlóan hamburgert evett és nem akarta elhinni, amit én eszek:

- Panna te miért csak salátát meg csirke húst eszel? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Mert nem nagyon szeretem a tipikus gyors kaját, viszont a saláta nagyon finom itt.

- Értem. Nyuszilány. - mosolygott rám.

- Naa! - nevettem fel.

Ebéd után együtt indultunk vissza a nyaralóba. Én csöndben hallgattam, ahogy a többiek azt tervezték, hogy este mehetnénk buliba.