Zavartan hajolt el tőlem, majd eggyel hátrébb lépve szedte valamennyire össze magát. Szó nélkül cserélte ki barackosra az almalevet, majd letette a pultra. Éreztem, hogy kizökkentettem teljesen a magabiztos stílusából, emiatt rátelepedett a konyhára egy szinte már fájó, kínos hangulat.

Épp nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit, mikor belépett Felix a szobába, engem keresve.

- Seo. Akarnak valami játékot játszani a többiek. Nem maradhatsz ki belőle. - mondta atyáskodva.

- Rendben, már megyek is, csak Kook segített levenni ezt a gyümölcslevet. - mondtam, de szinte azonnal meg is bántam, hogy becéztem a másik férfit. Mondjuk neki ahogy láttam bejött, mert alig láthatóan elmosolyodott.

- Okés. Csipkedd azt a helyes kis hátsód, nem szeretném, hogy kibújj ez alól... Jungkook. - biccentett köszönésképp a pultnál ácsorgó fiúnak, aki a megjegyzése miatt, csak szúrósan nézte őt.

- Felix. - mondta, a lehető legtöbb passzív agresszivitást belecsempészve a hangjába. Mivel Felix karon ragadott, ezért nem volt időm kielemezni az arckifejezését, de valahol mélyen kifejezetten tetszett a reakciója, amit még sikerült elkapnom. Flegmán felhúzta az egyik szemöldökét és összekulcsolva mellkasa előtt izmos karjait, vett fel egy védekező pózt. Mondjuk az nem tetszett, hogy ennyire ellenséges volt Felix-el, de az viszont igen, hogy miattam. Vagyis hát én úgy hittem.

- Na mi a játék? - kérdeztem, leülve Felix mellé törökülésben. Mindenki egy hatalmas kört alakítva letelepedett a nappali közepét díszítő szőnyegre. Jungkook is kicsivel utánunk kijött a konyhából, majd helyet foglalt velem szemben.

- Azt találtuk ki, hogy nincs olyan nagy hangulat, így kezdhetnénk egy ivós játékkal. - izgatottan mesélte Yana, majd egy rakat cetlit meg tollat dobott középre. - A lényeg a lényeg, hogy mindenki kap 5-5 cetlit, amire ír kettő ivással kapcsolatos dolgot és három olyan kérdést, utasítást, ami akár a felelsz vagy merszben is megállná a helyét. - magyarázta nagy lelkesen.. lényegében a tovább gondolt felelsz vagy merszének szabályait. Mert hogy ez szinte pontosan ugyanaz volt. Cetlizős felelsz vagy mersz...
- Mindegyiket beledobáljuk, majd egy tálba, összehajtva, majd pörgetünk és akinél megáll, értelemszerűen az húz. - rendben, ez egy cetlizős, üvegezős felelsz vagy mersz volt.

- És mivel pörgetünk? - kérdezte az egyik srác, miután mindenki beledobálta azt az öt darab cetlijét a tálba. Yana gyorsan körbenézett, valami ötlet után kutatva, majd üres üveg híján el vett egy bontatlan sört az asztalról.

- Kő-papír-olló. Aki veszít az egyben lehúzza. - mondta vigyorogva a "nagyszerű" ötlete miatt. Páran sóhajtva fordultak egymás felé, majd kezdték el először kettesével ezt a játékot. Később azon kör győztesei "szálltak szembe egymással, míg végül Jungkook nyert, habár én ezt inkább vesztésnek éreztem. Hangos szisszenéssel bontotta ki az üveget, majd párszor végig mérve azt, ajkaihoz emelte és belenézve a szemeimbe elkezdte meginni. Álltam a tekintetét, talán a bennem egyre jobban dolgozó pia miatt nem jöttem zavarba és nem fordultam el. Nem tagadom, abban a pillanatban csak az ő, sötét íriszei voltak. Mindenki megszűnt létezni körülöttünk, ami hatására egy csábos mosolyt küldtem felé, mire ő féloldalasan elmosolyodott ivás közben és jó lassan végig mért. Szerintem ő is megfeledkezett a többiekről, főleg a mellette ülő barátnőjéről.

- Rendben Jungkookie, akkor most te pörgetsz. - mondta lelkesen Yana. Mivel benne is volt már pia, szerintem ezért nem vett észre semmit. Kook pörgetett, mely megállt Felix-en. Ő nem habozott. Egyből a tálba nyúlt, majd kivéve onnan egy cetlit, széthajtogatta azt és felolvasta, ami rajta volt.

"Milyen a kapcsolatod a szüleiddel? Miért?"

Nem tudom ki írhatta, de szerintem egész jó kérdés volt. Felix kicsit elkomorodva pislogott a papírlapra, majd habozva felemelte a fejét és Yanára nézett.

- Ha nem válaszolok rá akkor mit kell csinálnom? - kérdezte. Mivel sosem beszéltünk olyan dolgokról, ami nagyobb belátást engedett volna nyerni a magánéletünkbe, ezért én is teljesen tanácstalanul néztem a reakcióját. Az már biztos, hogy "nem" lett volna a válasza, de hogy miért? Na arról fogalmam sem volt.

- Jajj, de ünneprontó valaki. - forgatta meg szemeit a lány. - Természetesen innod kell egy fél pohárral. - még ki se mondta, a fiú már le is húzta a poharának maradékát, ami kicsit több volt, mint a fele. Aggódva figyeltem arcvonásait, de mikor rám nézve biccentett egyet, miszerint "jól van", ismét előre fordultam. Felix pörgetett, s folytatódott tovább a játék. Lassan, de biztosan mindenkibe került még pia. A hangulat egyre jobb volt, mivel mindenki minden hülyeségen el tudta nevetni magát. Én is többet kuncogtam, mint előtte, mondjuk annyiszor szerencsére nem is kerültem sorra, de ha mégis, elkerültek a "merek", cetlik.

Rajtunk kívül volt még egy lány, ő pörgetett és természetesen rajtam állt meg az üveg. Rutinosan nyúltam a tálba, majd kis kotorászás után kihúztam egy feladatot és először magamban elkezdtem olvasni. Az addigi vigyorom az arcomra fagyott és próbáltam megérteni, hogy kézírás alapján, mi a szösznek ír ilyen feladatot Yana.

"Zárkózzatok be valahova a veled szembe ülővel 4 kör erejéig, minimum 10 percig."

Felolvastam, majd kicsit félve felnéztem a papíromból, egyenesen a velem szemben ülő, ugyanolyan "mérlegelő" tekintetet vágó Jungkookra.

- Na? Mersz vagy iszol? - kérdezte Yana, igaz mintha valami furcsát véltem volna felfedezni a hangjában. Mintha azt szerette volna, hogy igyak inkább. Mondjuk ezt meg kellene értenem, hisz lehet, hogy a pasijával leszek összezárva.

Magabiztosságom pont rosszkor érkezett meg, mert büszkén álltam fel és kezdtem el keresni egy szekrényt.

- Merek. - mondtam. Itt már csak az lett volna a ciki, ha Jungkook pedig nemet mondd.

- Rendben, de a két emberes feladatoknál, a másik is mondhatja, hogy nem. Akkor neki innia kell, te pedig újat húzol! - ecsetelte a, szerintem újonnan megalkotott, szabályt, miközben köztem és Kook között kapkodta a tekintetét.

- Hova mehetünk? - állt fel sóhajtva a férfi. Megforgattam a szemeimet.

Kösz, hogy ilyen sok kedved van egy helyiségbe lenni velem... De ez miért is zavar?

- F..fent van egy erre alkalmas helyiség. - mondta kicsit makogva Yana, majd elindult felfele, hogy megmutassa. Szerencsére jött velünk Felix is. Ha nem társult volna, Yana még a végén ott maradt volna hallgatózni. Azt pedig azért nem szerettem volna, mert elhatároztam, hogy kiszedem Kookból, az okokat és a miérteket. A folyosón tényleg volt egy ajtó, ami mögött a takarítós szertár helyezkedett el. Nem volt nagy és szekrény sem, de legalább két ember kényelmesen meg tudott benne fordulni. Így se lett volna sok hely közöttünk, de legalább nem voltunk egymásnak préselve.

- Telefonokat! - kinyújtotta a kezét Felix, hogy összeszedje. Én kicsit durcásan halásztam elő az enyémet a farzsebemből, de Jungkook meg sem mozdult.

- Az enyém lent maradt a kanapén. - lazán vállat vont. Szépen belépkedtem a szobába, majd kis hezitálás után Jungkook is követett.

- Jövünk értetek minimum 10 perc, maximum 4 kör után. - vigyorgott Felix, majd csukódott az ajtó és kattant a zár. Még hallgattam ahogy a lépteik távolodnak, majd megszűnt minden.

Csend volt és az ajtó alóli résen beszűrődő fényen kívül, minden sötét volt. Egyedül Jungkook és a saját légzésemet hallhattam. Lassan felvezettem a tekintetemet az előttem állóra, aki végig az én arcomat fürkészte. Bár a sötétben nem láttam annyira jól, mégis mikor már valamennyire hozzászokott a szemem, sikerült kivennem szinte még a legkisebb anyajegyet is rajta. Sok idő telt el, mióta ilyen közelről szemügyre vehettem. Szemei ugyanolyan gyönyörűen és igézve vizslattak engem. Vonásai sokkal férfiasabbak voltak, élesebbek, ajkai sokkal kívánatosabbak.

Hogy mi?

Teljesen elfelejtkeztem eredeti tervemről, miszerint ki szeretném őt faggatni a múltban történtekről. Nem tudom meddig elemeztem az arcát, de a gondolataimból lágy érintése szakított ki, ahogy az arcomra simította az ujjait. Testem azonnal reagálva bizseregni kezdett, ami nekem nagyon nem tetszett, mégis abban a pillanatban csak álltam és a szemeit fürkésztem. Szerintem ő is felmérte az arcom minden egyes pontját, mert csak kicsivel később találta meg a tekintetem.

Nem lehetett... nem lehetett ekkora befolyással rám..

- Na és mit csináljunk addig míg itt vagyunk? - kérdeztem kínomban, elnézve róla, majd vissza rá, majd megint el. Teljes zavarba jöttem. Nem szerettem volna így reagálni rá, de a testem mintha saját útját járta volna.

- Gyönyörű vagy. - mondta kicsit halkabban a szokott beszédhangjánál. Azonnal visszakaptam rá a tekintetemet. Szólásra nyitottam a szám, de nem jött ki rajta hang.

Ilyen sötétben nem tudom ezt bóknak vegyem-e.

- Tudod... megőrjít, hogy már nem vagy az enyém. - hangja sokkal rekedtesebb volt, s egyet közelebb lépve engem arra késztetett, hogy immáron felnézzek rá. Ismét be voltam szorulva közé és a mögöttem lévő fal közé. - Hogy nem érhetek hozzád csak úgy, hogy nem csókolhatlak meg.

Megpróbáltam megszólalni megint, de egy aprócska hang se jött ki a számon. Lebénított a közelsége. Akármennyire is szerettem volna ellenállni, nem tudtam. A testem nem engedelmeskedett. Mellkasom gyorsabban emelkedett, ahogy felfogtam, hogy az arca sokkal közelebb volt már, mint előtte. Éreztem leheletét az arcomon, s ahogy ezzel pár régi emlék, pár heves csók beugrott a múltból, muszáj volt lehunynom a szemeimet. Gyomromból futott le egy bizsergés a medencémig, ezért tudtam, hogyha az utolsó kis agyi idegsejtem is feladja a harcot, nem fogok tudni ellenállni, mivel kívántam. Kívántam, hogy érezhessem a perzselő érintését, kívántam, hogy hallhassam férfias hangját, kívántam, hogy figyelmét csak nekem szentelje.

- Jung..kook. Mindketten ittunk. Ezt nem.. - suttogtam, de tágra nyíltak a szemeim, mikor a másik keze derekamra csúszott és kicsit közelebb vont magához. - ... kéne... - hatalmas boci szemekkel néztem fel rá, de ő csak az ajkaimat szuggerálta. Óvatosan felemeltem a kezeimet, hogy a maradék erőmmel valahogy távol tudjam magamtól tartani, de ezzel csak azt értem el, hogy érintésem mentén most ő borzongott meg. Lehunyta szemét és összeszorítva ajkait próbálta meg türtőztetni magát, de nem segítettem azzal, hogy a kezem a hasfalán végig simított egészen a mellizmáig. Még ha csak ruhán is, de teljesen más volt látni és megérinteni a kidolgozott felsőtestét.

Mindketten harcoltunk saját magunkkal és az agyunkat lassan leuraló alkohollal. Mérges voltam a testemre, mert nem engedelmeskedett nekem. Én nem akartam ezt, még is folytattam. Akármennyire voltam rá dühös, mégis olyan jól esett a közelsége. Annyira hiányzott, s ez felülírt minden olyat, amivel bántott engem.

Egy sóhaj kúszott ki a számon, amire kinyitotta a szemét és elsötétülve nézett a lelkem mélyéig.

- Seo.. vedd le rólam a kezed, mert nem fogom tudni megállni. - sziszegte a homlokomnak döntve az övét.

Akartam én, hogy ne tegye meg?

Megőrjített teljesen...

Lentről felszűrődött egy lassú szám kellemes melódiája, s ekkor átvette az alkohol az irányítást a testem fölött. Lassan kezdtem el mozgatni a csípőm jobbra balra, a zene ütemére, majd kezemet szépen felvittem Jungkook nyakához, s átkaroltam azt, miután beletúrtam dús, fekete hajába.

Ahh... mennyire hiányzott ez...

A férfi felmordulva húzott közelebb, a csípőm neki nyomódott, s együtt mozogtunk a zene ütemére. Annyira intim volt ez a pillanat, annyira közel éreztem magamhoz. Fellángolt a régi harmónia közöttünk, még a mozdulataink is kiegészítették egymást.

Éreztem, hogy súrolja ajka az enyémet, s abban a pillanatban még az se érdekelt volna, ha megteszi...

...mintha levegőből lett volna az agyam...