Mióta ott voltunk szerintem ez volt az első alkalom, hogy síri csend telepedett a szobára. Mindenki engem nézett, ami miatt, ha lehetséges még rosszabbul éreztem magamat. Nem szerettem volna a figyelem középpontjába kerülni, főleg úgy nem, hogy addigra már a melltartóm is láthatóvá vált az elázott felsőm miatt.

- Jaj annyira sajnálom! - szólalt meg először Yana, akinek az itala rajtam landolt. - Olyan hirtelen jöttél, én meg csak befordultam és.... Adok egy váltáspólót! Gyere velem és kicsit rendbe tudod szedni magad. - fontoskodva tette le a dohányzó asztalra a poharát, majd már húzott is fel az emeletre. Időm sem volt ellenkezni, de bevallom talán nem is szerettem volna, hisz hacsak nem a kabátomat veszem fel, hogy eltakarjon, nem volt más megoldásom a melltartóm eltüntetésére.

Sebesen szeltük a felfele vezető márvány lépcsőket, míg egy folyosóhoz nem értünk, amin végig trappolva, eljutottunk egy ajtóig, mely mögött Yana birodalma volt található. Bevallom meglepődtem, hisz valamiért az egyetemes sztereotípiák miatt, hozzá valahogy egy teljesen rózsaszínbe borított szobát képzeltem, ennek ellenére csak az egyik fal virított halvány vanília sárga színben, a többi mind fehér volt. Hatalmas francia ágya volt Yanának, tele párnákkal, gyönyörűen megvetve. A szoba ablaka alatt helyezkedett el az íróasztala, szembe vele pedig volt két ajtó amiből nyílt még két helyiség, felteszem a fürdő és a gardrób. Nem volt benne sok bútor még is zsúfoltnak tűnt. A sárga színt meg nem tudtam hova tenni, hisz szokatlan volt.

- A jobb oldali ajtó a fürdőszoba. Törölközz meg, én addig keresek neked egy felsőt. - mondta, s már el is tűnt a bal oldali helyiségben. Még egyszer körbenéztem, majd beléptem a fürdőszobába. Hatalmas volt, habár ezen egyre kevésbé lepődtem meg, de így tökéletesen befért egy wc, fürdőkád, zuhanyzó és mosdó. Sőt az embernek még táncolni is maradt helye. Karamell és fehér színű márvány borította az egészet, törölközők is bézs vagy krém színben "pompáztak". 

Megálltam a tükör előtt, majd levettem a felsőm és kétszer körbefordultam, hogy megnézzem, a nadrágom nem lett-e olyan, de valami csodával határos módon nem lett. Megfogtam egy törcsit és az egyik végét bevizezve megpróbáltam eltűntetni a felsőtestemen lévő, egyre ragacsosabb folyadékot, majd szárazra töröltem magam. A melltartóm is átázott ugyan, de az nem volt olyan vészes, annak ellenére hogy tudtam, mostantól bizony pia szagom lesz rendesen.

- Nem tudtam milyen a méreted, de nem néztelek nagyobbnak S-esnél. Remélem jó lesz ez. - kezembe adott egy piros, v-kivágású, ujjatlan felsőt. Nem tudom, hogy csak tesztelt-e ezzel a választásával, miszerint kérek-e cserét, ha nem tetszik, de inkább ugrottam volna fejest a kádba, minthogy panaszkodjak a ruha miatt.

- Biztos jó lesz. Köszönöm. - mondtam és keresni kezdtem a ruha elejét.

- Vao. Csak nem számítasz valami kis akcióra? - kezdte el húzogatni a szemöldökét. Én kérdőn néztem rá. - Ilyen fehérneműt akkor veszünk fel, ha tudoood.. ha ágytangózni akarunk. - egyenesen a melltartómmal szemezett én meg azt se tudtam hol nem voltam elvörösödve. - Lefoglaljam ma estére Kookot, hogy csak a tiéd legyen a szoba? - kérdezte, én meg igyekeztem nem belegondolni abba, hogy ezt hogyan is tenné.

- Jaj semmi ilyenről nincs szó. Csak a többi a szennyesbe van, meg ez a legkényelmesebb. - nem is értettem miért magyarázkodom. Hisz semmi köze se volt ahhoz, hogy mit veszek fel és miért. Talán amiatt makogtam neki összevissza, mert kölcsönadta az egyik ruháját és ezért hálásnak kellett lennem. Habár eddig csak negatívat éreztem irányába, mostmár vegyes érzéseim voltak. Hiszen beszólogatott azért, tettetve a hülyét, de közben segített is.

- Hát mindenesetre sexy csipkés melltartód van. - vállat vont, én meg magamra húztam a felsőjét. - De azt hiszem ezt most majd mindenki tudni fogja. - bámulni kezdte a dekoltázsom. Én is lenéztem és valóban kilátszottak a szegély menti csipkék. Mikor visszanéztem Yanára olyan volt az arckifejezése, mint aki megbánta, hogy ezt a felsőt adta nekem.
- Nem.. nem kérsz egy másik pólót? - nézett a szemeimbe.

- Nem köszönöm. Ez tökéletes lesz. - mondtam neki, udvariasan, hisz nem szerettem volna válogatni, közben igyekeztem megigazítani a ruha nyaki részét, hogy takarja a melltartóm. Fel se tűnt eddig, hogy vannak melleim.

- De biztos? Tudok hozni másikat!

- Biztos. Nagyon köszönöm ezt is. - mondtam elmosolyodva, majd még egyszer megnéztem magam a tükörben és elindultam kifele. Volt valami furcsa a levegőben, ezért mihamarabb el akartam onnan tűnni. Yana alig fél métert hagyva közöttünk követett engem, én pedig megpróbáltam emlékezni a nappaliba vezető útra. Sikeresen visszataláltam, de arra nem számítottam, hogy mindenki egy emberként fog felém fordulni, majd kezdenek el bámulni. Zavaromban azt se tudtam hova, kire nézzek, a könyökömet dörzsölgettem és valamiért összébb is húztam magam. Egy fejrázással hátradobtam az arcomba lógó tincseimet, hogy valahogy "kirázzam magamból" ezt a félénk énemet, de ekkor találkozott a tekintetem Jungkookéval. A teste az egyik haverja felé nézett, miközben mellkasa előtt összekulcsolta a karjait és úgy támaszkodott neki az ajtófélfának. Lassan végig mért, majd kissé elnyílt ajkait benedvesítette. Tekintete megállapodott a dekoltázsomnál, majd kettőt pislogott és megpróbálta megtalálni a visszautat a szemeimhez, több kevesebb sikerrel. Akaratlanul is elmosolyodtam picit, majd lesütve a szemeimet és a fülem mögé tűrve a hajamat, lassan Felix-hez sétáltam és leültem mellé.

Rohadtul tetszett, hogy bejött neki az ahogy kinéztem és rohadtul úgy viselkedtem, mint 12 éves koromban. Nagyon nem tetszett, hogy konkrétan már csak annak is, hogy rám nézett, ennyire örültem.

Meg kell emberelned magad EunSeo. Barátnője van még mindig...

- Nos kértek valami piát? - Yana megpróbálta kizökkenteni a népet az engem való bámulásból, viszonylag sikeresen, adva nekem is egy jó ötletet, miszerint húzzam le a Felix előtt árválkodó pohár tartalmát. Megragadtam és míg az ő száján csak egy felháborodott "hé!" tudott kicsúszni, az ismeretlen lötty már a torkomat marta. Összeszorítottam a szemeim és a számat, majd cuppogva igyekeztem enyhíteni azt a borzalmas érzést, ami végig járta a testemet.

- Ezh megh mi a szhösz. - kérdeztem szinte lehelve a szavakat. - Borzalmas az íze és annyira erőssss. - sziszegtem még mindig teljesen megfeszülve. Felix aggódó tekintete átváltott szórakozottá, majd hátradőlt és a kanapé támlájára helyezte a karjait.

- Nos kedves Seo. Volt itt pár idióta akik kíváncsiak voltak arra, hogyha több piát összeöntenek, vajon milyen színe lesz a kapott löttynek. - úgy vigyorgott rám, mintha az év poénja lennék.

- Mégis miért nem szóltál? - kérdeztem kikerekedett szemekkel. Ha ettől nem fogok berúgni vagy legalább csak becsiccsenteni, akkor semmitől.

- Én próbáltam szólni, de te már előtte legurítottad az egészet azon a csinos kis torkodon. Amúgy tetszik ez a felső. Ez igazi kilépés a komfortzónádból. - egy pillanatra lenézett a melleimre, hogy értsem a célzást, de ez nem volt hosszabb egy másodpernél, így ő legalább nem bámult.

- Ne is mondd.. mikor beléptem azt hittem felfalnak a szemükkel a fiúk. - motyogtam a fejemet a tenyerembe temetve. Talán jó ötlet volt kicsit megtámasztanom a fejem, mert éreztem, hogy elkezdett egy furcsa bizsergés szétáramlani a gerincemen a gyomromtól egészen a fejemig.

- Vedd inkább bóknak. Még Yana lábait sem csodálták meg ennyire. - előre hajolt, hogy töltsön a tőle messzebb lévő pohárba vodkanarancsot. Pár pillanatig vacilláltam, hogy kikapjam-e a kezéből, de végül magamra szóltam,  miszerint először lehet meg kellett volna várnom a bennem lévő löttyök hatását.

- Kimegyek inni valami nem alkoholosat a konyhába. - mondtam neki, majd felálltam.

Csak beképzeltem vagy tényleg meginogtam egy picit?

- Yana! Merre van a konyha? - kiáltottam oda a lánynak, mintha csak ezer éve ismerném. A lány felém kapta a tekintetét, majd elkezdett mutogatni az egyik ajtó felé, amit én egy biccentéssel reagáltam le. Elindultam a megadott irányba, majd nem sok forduló után betoppantam a Yana család hatalmas konyhájába.

Már meg se lepődtem, hogy a konyhasziget és a konyhapult is fehér márványból volt. A konyhaszekrények magas fényű fehér bútorlapokból álltak, a beépített sütő, indukciós főzőlap és a mikró pedig mind fekete színűek voltak. Viszont a krém színű járólap adott egy kis melegséget, az amúgy rideg színek mellé, így otthonosabb volt a helyiség.

Úgy véltem, ha van abban a házban pián kívül más fajta innivaló, akkor a hűtőben lesz a helye. Miután nagy nehezen megtaláltam a beépített hűtőszekrényt, konstatáltam, hogy ez nem így van, ezért elkezdődött egy jó 5 perces szekrény nyitogatás, amikor is próbáltam valahol találni legalább egy narancslevet. Minél több idő telt el, annál erősebb lett egy nyomó érzés a homlokomnál. Mint mikor érzed, hogy nem sokára fejfájásod lesz.

Épp a felső szekrényeket néztem át lábujjhegyen állva, mikor a perifériámban észrevettem egy alakot támaszkodni a konyhasziget baloldalán. Lopva vetettem rá egy pillantást, majd mikor megláttam Jungkook szórakozott féloldalas mosolyát, csak megforgattam a szemem és a szekrényeknek szenteltem teljes figyelmem.

- Mit is keresel? - kérdezte jókedvűen, csípőjét még mindig megtámasztva.

- Valamit, amitől majd nem forog velem a világ. - feleltem monoton hangon és akármennyire is koncentráltam, mégis összegabalyodott a nyelvem a mondatom végén. Viszont abban a szent pillanatban végre megtaláltam amit kerestem. Pár rostos üdítő volt felpakolva a páraelszívó feletti szekrénybe, pont olyan magasan, hogy még véletlenül se érjem el. Nyújtózkodtam, a konyhapultról kinyomva magam igyekeztem valahogy elérni a baracklevet legalább az egyik ujjammal, de mintha összementem volna, csak a szekrényt tartó alsó bútorlapot értem el.

- Ne segítsek? - kérdezte Jungkook pimaszkodva, mire visszafordulva vetettem rá egy mérges pillantást. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy közel jöjjön hozzám, majd megbabonázzon azzal a magas testalkatával. Inkább addig nyújtózkodtam volna, míg ki nem kattan a vállam, ezzel rádobva plusz tíz centit a karhosszomra. Különben is egyre inkább kezdett fejembe szállni a pia és a világért se szerettem volna valami hülyeséget csinálni, míg ott volt velem egy térben.

Hallottam, ahogy Kook nevetve ellöki magát a szigettől, majd mellém sétált és felettem átnyúlva a tetoválásokkal borított, izmos karjával, levette az egyik rostos üdítőt, s a fejével egy magasságban tartotta. Lassan fordultam meg, lévén, hogy nem hagyott nekem sok helyet a konyhapult és a teste között. Alig volt pár centire az enyémtől az orra, a csípője majdnem hozzám nyomódott, a mellkasunkról nem is beszélve. Vészesen közel volt és ez a maradék józan részemnek nagyon nem tetszett, mivel ha át veszi az alkohol az uralmat az agyam felett, biztosan túlságosan tetszett volna a szituáció, ahhoz hogy csak úgy, cselekvés nélkül elillanni hagyjam.

- Tudod, hogy csak kérned kell. - mondta egy kicsivel halkabban az alap beszédhangjánál. Mélyen nézett a szemeimbe, míg az én tekintetem az íriszei és az üdítő között cikázott. Szemei még mindig olyan gyönyörűek voltak, mint régen.

- Nem szeretem, ha más csinálja meg a dolgokat helyettem. - mondtam állva az átható tekintetét, mire ő a bal karjával megtámaszkodott a pulton, ezzel is csak jobb oldalt biztosítva nekem menekülő utat. Nem szerettem csapdában lenni, ezért ki kellett valamit találnom.
- És különben is... - suttogtam, majd picit előre dőltem úgy, hogy alig volt pár centi az ajkaink között. Éreztem, ahogy egy kicsit gyorsabban veszi a levegőt. Tekintetével hol a szemeimet fürkészte, hol az ajkaimat pásztázta. Enyhén előrébb döntötte a fejét, én pedig szinte már kínzó lassúsággal a füléhez hajoltam a szája helyett.

- Nekem a barackos kell, nem az almás.