Jungkook POV.:

Már több hete nem beszéltem Seoval. Vagyis.. ő nem beszélt velem. Én próbáltam valamilyen úton-módon felvenni vele a kapcsolatot, de semmire sem reagált.

Szülei, akikkel azelőtt még soha sem találkoztam, nem engedtek be mikor az ajtón kopogtam, bár fogalmam sem volt, hogy azért mert nem ismernek vagy mert Seo mondta nekik.

Üzeneteimre és a hívásaimra sem válaszolt pedig igyekeztem minden egyes másodpercben hívogatni, hátha egyszer ráun és felveszi nekem. De szerintem a kedvenc dalát állíthatta be csengőhangként és ezért esze ágában sem volt felvenni azt a ku*va telefont.

Hetekig nem hallottam a lányról. Ha láttam is az véletlen volt, mikor egy folyosón érettségiztünk. Legjobb barátocskájával is próbálkoztam, habár nagyon nem bírtam annak a Wozzinak a képét. Fogalmam sincs, hogy azért mert miatta húzott be nekem Seo vagy szimplán féltékenységből, mert vele beszélt velem meg nem. Persze semmit sem mondott el és mikor megfenyegettem sem rémült meg. Inkább dühös volt rám a szemeiből ítélve és szánalmasnak tarthatott. Én is magamat...

Semmire sem emlékeztem abból az éjszakából, így fogalmam sem volt arról, hogy mit tettem ami miatt ennyire kiakadt a lány.  Annyi biztos, hogy azokban a hetekbe az alkohol volt a legnagyobb ellenségem és azt kívántam, hogy bárcsak soha sem mentem volna el akkor bulizni egyet.

Yury-val is szakítottam. Konkrétan azt sem tudtam, hogy miért jöttem vele össze. Na jó, ez így nem volt teljesen igaz, mivel pontosan tudtam, de akkor sem értettem magamat.

Észre vettem, hogy a szokásosnál is többet gondolok a lányra, aki régen mindig ott volt nekem. Reméltem, hogy egyszer megtörik a szigorúság maszkja rajta és visszajön hozzám, hogy elmagyarázza nekem mit is tettem.

Soha sem gondoltam volna, hogy a megvilágosodásom napja olyan hamar eljön.

Épp az utcákat jártam, mikor az eső eleredt. Mivel nem nagyon zavart, így csak folytattam az utamat a semmibe.

Még soha nem éltem át azt a bizonyos "lassítottfelvétel" érzést, de tisztán emlékszem, hogy akkor minden lelassult.
Dudaszó, én odakapom a tekintetem és már el is gázolták az éppen összeesett lányt. Nem értettem hirtelen szívembe markoló, fájdalmas érzést, de mikor valaki... egy nagyon is ismerős alak felkiáltott egy "Seo"-t már minden világos volt.

Sípolni kezdett a fülem, nehezen vettem a levegőt és néztem, ahogy a kocsik megállnak életem értelmének teste körül. Lassan gyülekszik a tömeg, miközben Wozzi odarohan a lányhoz és azt üvöltözi, hogy hívják a mentőket.

Lábaim önéletre kellve vittek oda, át a tömegen, majd homályos tekintettel guggoltam le a zúzódásos lány mellé, akinek fehér bőre szinte vakított a sötét, nedves aszfalton. Szemei alatt húzódó karikák és a könnyes arca láttán mintha tőrt szúrtak volna szívembe.

Tudtam.
Tudtam, hogy miattam néz ki ilyen rosszul.
Tudtam, hogy a karikák a sok végig sírt éjszakájának a nyomai.
Tudtam, hogy a víz az arcán nem az esőnek köszönhető.
És tudtam, hogy a vérző keze, az nem a "kis koccanás az autóval" következtében lett ott.

-Jungkook! Menj el onnan. -hallottam meg tompán Wozzi hangját, de nem mozdultam. Néztem Seo élettelen testét és a könnyeim lassan száguldottak le az arcomon.
A kezemet lassan emeltem fel és érintettem a fehér arcbőréhez.
Egy ideig még sokkban voltam, majd mindent át vett a pánik.

-Hívták már a mentőket? -kérdeztem felnézve, bár nem sokat láttam a könnyeimtől.

-HÍVJÁK A MENTŐKET! -kiabáltam kétségbe esetten, mikor senkinek sem láttam valamilyen telefon alakú dolgot a kezében.

-Nem hallottak!? -kérdeztem már dühösen, mire egy néni gyorsan tárcsázni kezdett, majd a füléhez emelte a készüléket.

-Seo! Ne halj meg! -fordultam a mozdulatlan lány felé.

-Miért is beszélek hisz nem hallasz. De nem hagyhatsz itt! Olyan sok mindent... kehell mégh.... elmondanoooom. -tört ki belőlem a zokogás és fejemet a vállába fúrtam.

Egész addig ott sírtam, míg meg nem érkeztek a mentősök. Gyorsan felpakolták egy hordágyra Seo testét, majd feltették a kocsiba. Már épp szálltam volna fel, mikor bezáródott előttem az ajtó.

Wozzi már is telefonálni kezdett, feltehetőleg a szülőknek míg én megsemmisülve bámultam a szirénázó autót.

Teljesen megsemmisülve.

~Később a kórházban~

Élettelenül és erőtlenül jártam a kórházi folyosókat keresve azt a műtőt, ahova Seo-t szállították.

Mint akinek leszívták az agyát, csak egy dolog volt ami folyton, újra és újra levetítődött az agyamba, méghozzá a kép ahogy Seo a földön feküdt. Már rég kiapadtak a könnycsatornáim így már nem sírtam.

Nagy nehezen megtaláltam azt a műtőt, ahol Ő volt. Előtte ült az egyik kórházi széken Wozzi a fejét fogva, de amint meglátott idegesen felpattant és nagy léptekkel elém állva húzott be nekem.
Nem gondoltam volna, hogy abban a törpében ekkora erő van, mivel egyenesen a földön kötöttem ki.

-Ez mind a te retkes hibád Jeon Kib*szott Jungkook. -sziszegte idegesen, de erőm és kedvem sem volt visszatámadni. Csak fakó tekintettel néztem rá a lényére, mire hirtelen hozzám vágott valamit.
-Remélem nem mered letenni, míg a végére nem érsz. -mondta idegesen és már el is trappolt, hogy levágja magát a székre.

Lassan fogtam meg a vastag, bőrkötéses füzetet és nehézkesen feltápászkodva a földről ültem le az egyik, Wozzitól messzi székre.

Végig futtattam az erősen Seo illatú borítón az ujjaimat, majd kinyitva meg is pillantottam a lány kézírását. Enyhén összevont szemöldökkel kezdtem el olvasni a sorokat.

"Ez a tizenegyedik, hogy le kövérezett. Mondjuk nem hibáztatom, hisz igaza van. Eddig nem is láttam, de dagadt disznó vagyok." 

Szemei elkerekedtek. Seo azt hiszi magáról, hogy kövér?
Ugye nem azért amit gondoltam?!

"Mivel már több mint két hete szívat, ezért EunHa is elhatározta, hogy végez velem. Ma a ventilátorba dugta a hajamat így egy szép darab ki lett tépve belőle. Lehet, ha így folytatja Jungkook miatt, akkor parókát kell hordanom"

Nehezen kezdtem venni a levegőt. Ismerten picit EunHát. Tudtam, hogy cicababa és, hogy utálja Seo-t de azt nem gondoltam volna, hogy ezt csinálta vele... readásul miattam.

"Egyre jobban kezdünk kijönni Kookal. Annyi az egész szépséghibája, hogy ő csak egy barátként tekint rám míg én nem..."

"Ma azt mondta, hogy nem tekint lányként rám. Azért mert kövér és csúnya vagyok ugye? "

"Azt mondta szeret. Akkor meg miért jött össze Yuryval?"

"Már egy hete alig ettem valamit. Hátha sikerül lefogynom."

"Ma elmentem a bulizóba, ahol volt. Letapizott és majdnem megfektetett akaratom ellenére. "

"Miért kell még élnem? Szüleim utálnak, Jungkook nem szeret, csak játszik velem."

"Elegem van."

Olvastam a sorokat és mindeneggyes mondattal nagyobb lett a hányingerem.

Miattam hitte azt, hogy kövér. Én egy csomót bántottam még akkor is mikor barátok voltunk és ő nem mondta el nekem.
Végig pátyolgatta a lelkemet, hogy ne legyek szomorú, megvédett én meg csak jobban beletapostam.

Kapkodtam a levegőt mikor eljutott az agyamig, hogy tönkretettem Seot. Annyi a jó, hog legalább tudom mit tettem akkor.. vagyis nem nagyon jó.
Már majdnem elájultam, mikor nyílt az ajtó és egy halom orvos lépett ki rajta, meg Seo egy kocsival. Azonnal felpattantam és a főorvosnak kinéző ürgéhez rohantam.

-Doktor Úr. Mi baja? -kérdeztem.

-Maga hozzátartozója? -kérdezte megállva és feljebb tolva a szemöldökét.

-Igen... mondjuk. -suttogtam el a végét, hogy ne hallja.

-Nos a kisasszonynak nem volt vészes az ütközése. -mondta Seo ágya után nézve, mire megkönnyebbülve fújtam ki a levegőmet.
-Viszont, mivel már több napja nem evett és feltehetőleg anorexiás ezért kishijján meghalt. A szervezete nagyon le van gyengülve, így bent tartjuk és folyamatosan kapja majd az infúziókat. -mondta a kórlapot nézegetve, mire a lábaim megremegtek és ha az akkor odaért Wozzi el nem kap, én a padlón kötök ki.

-Az én hibám.. -suttogtam. Miattam nem evett, mert gonoszkodásból azt mondtam neki, hogy kövér. Lőjjön le valaki!

-Igen a te hibád. De ezen már nem változtathatsz. -nyögte Wozzi a súlyom alatt.

-Mind... az én hibám... -leheltem magam elé és abban a pillanatban úgy éreztem, hogy meghaltam belülről.

🔰
Ayo Kookies!
Most hamarabb hoztam a részt amint láthatjátok :)
Köszönöm, hogy olyan nagyooooon sokan írtatok nekem kommenteket! ❤
Nagyon szeretem elolvasni őket és örülök, ha valamilyen nyomot hagy bennetek a könyvem💗
Most Jungkook POV-ot hoztam amint látjátok😂. (Vicces mert rövidnek terveztem, hisz úgy voltam vele, hogy nem tudnák ebből hosszabbat csinálni. Nos ez lett az egyik leghosszabb rész amit valaha írtam😂)
Nagyooon kíváncsi vagyok a véleményetekre így ha van időtök írjátok le.

Plusz nemsokára itt a THE END. 😢😶😂💓

Puszi:Sunny🌸