A következő nap eléggé furcsán kezdődött. Épp hogy csak felébredtem, de már éreztem is, hogy valaki piszkálja a hajamat. Egy ideig csak igyekeztem félálomban kitalálni, hogy ki is lehet az, de mikor már az eszméletemnél voltam és megéreztem a jellegzetes illatát tudtam, hogy a személy kiléte a világ legegyértelműbb dolga. Halványan elmosolyodtam és kinyitottam a szememet.

Jungkook mosolygott vissza rám miközben a könyökére támaszkodva feküdt féloldalasan.

-Jó reggelt. -nyújtózkodtam egy nagyot, majd mint egy kismaci bújtam jobban oda hozzá.

-Hé! -nevetett fel Kook a gesztusomra. -Felkéne kelni Babe. -suttogta a fülembe miközben az ujjait fel-le jártatta az oldalamon.

-De még ajudni akarok. -bújtam ha lehet akkor még jobban hozzá.

-De enni is kéne. Nekem utánna meg elmennem, hogy elkészüljek hisz tudod, hogy ma bulizunk. -csípte meg az arcomat.

-Csak adj még öt percet. -motyogtam a pólójába, mire felkuncogott.

-A-a!  Nem dőlök be neked Seo. -mondta és eltolt magától pont, hogy szemben legyen velem. Lebigyesztve ajkaimat néztem bele a szemébe, de addig fel sem fogtam közelségét, míg egy puszit nem nyomott az arcomra mosolyogva. Megszeppenve néztem rá, majd mikor felnevetett beletemettem a kezemet az arcomba, hogy ne lássa pirosodó arcomat.

-Nah mi van? -kacagott gyerekes reakciómon.
-Felkelés. -állt fel és csapott egyet a fenekemre.

-Yah!!! -kiáltottam fel és pattantam ki a kényelmet és meleg nyújtó ágyamból, de Kook sunyin lefogott és mosolyogva nézett a szemeimbe.

-Moss fogat. Én addig csinálok neked kaját. -mondta kuncogva és már indult is volna tovább, mikor pánikolva kaptam a karja után. Ha engedném, hogy csináljon nekem valamilyen ételt. Az biztos sok lenne és kalória meg háj dús, plusz még meg is kéne ennem udvariasságból, így azt nem hagyhattam.

-Ne! Izé... ma.. majd én megcsinálom. Hisz... te vagy a vendég és én meg a tulaj. -mondtam kínosan mosolyogva.

-De ez nem szükséges. Majd én.. -kezdett volna el udvariaskodni, de azonnal leintettem.

-Ragaszkodom hozzá. Addig  mosakodj meg. A fogkeféd ott van ahol mindig is volt. -hadartam el és már rohantam is ki a szobából, hogy ne tudjon ellenkezni. Szinte legurultam a lépcsőn a nagy igyekezetemben, de szerencsémre épségben leértem a konyhába.

Azonban akadt egy apró bibi. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne csinálnom neki abból a kevés alapanyagból, amit a  hűtőmben tároltam. Nagy vesződések árán végül csináltam neki egy halom bacont, sült csirke húst és főt tojást. Nem önfényezésből, de nagyon gusztusos volt így a gyomromnak is sikeredett egyszer sunyiban belekordulnia az étel látványába.

-Itt is vagyooooook. -állt meg a mozdulatban Kook.
-Wow. A bacon? Csirke? Honnan tudtad, hogy a kedvenceim? -pislogott rám hatalmas szemekkel.

-Am... megérzés. -mondtam suttogva, de igazából fogalmam sem volt arról, hogy szerette azt. Csillogó szemekkel nézte az elé rakott tányérokat, majd már kezdett volna enni, mikor megállt a keze és lassan rám nézett.

-Te nem eszel? -kérdezte nagy szemekkel.

-É... én... -makogtam ismételten össze-vissza. -Kérsz hozzá kenyeret? -tereltem a szót és hatalmas fejfájásomra be is vette.

-Nem, köszönöm. -mosolyodott el és kezdte el magába tömködni a kaját.

-Akkor... én addig felmegyek, csak megcsinálni a napi rutinomat. -mosolyogtam rá és indultam fel.

-Oké! -kiáltotta utánam teli szájjal, mire kuncogtam egy picit. Gyorsan vetettem magam ruháim tömkelegébe és igyekeztem valami szebbet, de még is otthonit kiválasztani. Végül inkább hagytam a dolgot és egy szürke pólóból meg egy fekete leggingsből álló szerelésben állapodtam meg. A fürdőben megfésülködtem, fogat és arcot mostam, azután meg felvittem egy láthatatlan még is észrevehető sminket (fogalmazás lvl 1000).

Aránylag lassan lépkedtem vissza a konyhába, de meglepetésemre Jungkook nem ült és evett, hanem állt és mosogatott. Mosolyognom kellett segítőkézségén, de egy buta érzéstől vezérelve mögé lopakodtam és szorosan átöleltem hátulról a derekát. Egy ideig kicsit megszeppenve állt meg a tevékenykedésében, majd inkább folytatta a mosogatást. Tudtam, hogy mosolyog hisz a szívem is boldog volt. Éreztem illatát (ami nem meglepő miután az arcom konkrétan a hátában volt) és minden egyes kis lélegzetvételét, ami megnyugtatta enyhén feldúlt lényemet.

-Na mi az Seo baba? -kérdezte és zárta el a csapot. Egy ideig csak csöndben vártam, hogy őszinte legyek fogalmam sincs mire, de egy pici idő elteltével megszólaltam.

-Vigyázz hazafele menet. -suttogtam a ruhájának puha és selymes anyagába.
-Fürödj le, egyél sokat és vigyázz magadra. -mondtam akár egy aggódó szülő. Habozott egy kicsit, de inkább csak levezette az, enyémhez képest hatalmas kezeit, majd enyéimre rakva őket szorította meg azokat gyengéden.

-Igyekszem. -suttogta leszegett fejjel. Egy ideig úgy álltunk. Én öleltem ő cirógatott. Nem tudtam volna elképzelni annál nyugodtabb pillanatot. Azt kívántam bárcsak megállna az idő és úgy maradnánk. Abban az édes tudatlanságban, ahol nem jut eszembe folyton a hozzá nem illésem. Az, hogy nem szeret csak barátként és a többi.

De mint tudjuk minden jónak vége szakad, hisz Kook telefonja csörgött.
"Hyung" állt a kijelzőn és ő egyből, amint meglátta, ridegebben engedett el és odalépve a kütyühöz vette fel a telefont. Jeleztem neki miszerint felmegyek ő meg biccentve lépett kicsit arrébb.

A fene akart felmenni akkor. Csak szépen megálltam a lépcsőn a fal takarásában tudva, hogy borzalmasan nem illik hallgatózni és füleltem.

-Hyung?! -szólt bele érzelemmentesen Kook, ami miatt még az én hátam is libabőrös lett (rosszértelemben).

-Nem...

-Elnézést.

-Igen.

-Értettem. -sóhajtott és tette le az amúgy hosszú beszélgetést. Feltételeztem, hogy a bátyja, akiről alig beszél, szeret sokat fecsegni, s ezért volt hosszabb a beszélgetés, de rövidek a válaszai.

-Seo! Nekem mennem kell. -kiáltotta el magát én meg (hogy ne legyek feltűnő) kicsit várva mentem csak le a földszintre.

-Oké. -mosolyogtam hamiskásan, de túl ideges volt ahhoz, hogy észre vegye parányi színlelésem.

-Jövök érted kicsit később. Kábé 6-ra legyél kész. -kiáltotta még az ajtóból, majd ki is lépett rajta ott hagyva engem.

Egyedül álltam a hatalmas konyhában, ahol szinte egy csettintésre változott át az otthonos érzés, idegességre. Végül is, ha úgy vesszük akkor nem kellett volna annyira elszontyolodnom. Hisz tegnap is menni készült, csak akkor a vihar közbeszólt, hogy maradjon.

Aznap meg a bátyja, hogy menjen haza. (írói megj.: You must come back home!)

Ayo Kookies💝
.
.
.
.
.....1K???????!!!!! KOMOLYAN ELÉRTÜK AZ 1000-ES MEGTEKINTÉST?!?!? AZT HITTEM, HOGY ELÁJULOK ANNYIRA MEGHATÓDTAM, ÖRÜLTEM MIKOR MEGLÁTTAM.

Arra gondoltam, hogy ennek megünneplésére írnék egy Jungkook pov-ot. Mit szóltok?😊
KÖSZÖNÖM💝💗💝💖 Hogy olvassátok a könyvem, hogy kommenteket írtok és hogy szeretitek amit csinálok💝

💞😘SARANGHAE CHINGU-s 😘💞

Sunny love you💞💝💖💗