Úgy az éj közepén hangos nyöszörgésre keltem. Eleinte csak egy párnát próbáltam a fejemre nyomni, de mikor eszembe jutott, hogy Jungkook is ebben a házban van, szinte mindent eldobva rohantam át a szüleim szobájából az enyémbe.

Gyorsan felkapcsoltam az éjjeli lámpát, hogy azért még se a plüssömön segítsek, és szinte bebukfenceztem mellé. Izzadt az egész lényében és kétségbe esetten markolgatta a takarót. Talán még a könnyei is elöntötték az arcát.

-Kook! Koook! Kookie!! -rázogattam, mire ijedten nyitotta ki a szemét és esett le az ágyról.

-Te jó ég!! Minden rendben? -másztam a bútor szélére és néztem még mindig félelemmel teli szemeibe.

-Mit... mit... csinálsz te itt... -kérdezte erősen zihálva és nyöszörögve a sebei miatt.

-Nem emlékszel?? Tudod.... tegnap hazahoztalak... és most valószínűleg rémálmod volt... és én ... idejöttem....? -próbáltam neki elmagyarázni, de még engem is meglepett, hogy elfelejtette a dolgokat.

-Oh... -nézett maga elé. -Igaz... -mondta és végül visszamászott nagy nehezen az ágyamra. Még segíteni is kellett szegénynek. -Mennyi az idő?

-Nos... ha minden igaz most múlt hajnali három. -mosolyogtam rá, mire kikerekedtek a szemei.

-Nagyon sajnálom, hogy felébresztettelek. -hajtotta le a fejét.

-Semmi baj. Nem szándékosan tetted. -veregettem meg a vállát. Ezután következett egy kínos, öt perces csend.

-Nézzünk valamit? -kérdeztem meg végül, miután elegem lett belőle.

-Aha... -bólogatott egyetértően. Gyorsan felálltam az ágyamról és megkeresve a távirányítót dobtam le magam mellé, majd indítottam el a készüléket. Míg ő tekintetét a Vas Ember 2-re szegezte, addig én feje alá tettem egy párnát és feltornáztam rá.

Miután meglettem a kényelembe helyezésével én is lefeküdtem mellé. Nem ért semmink sem össze, még is éreztem teste melegét, olyan közel voltunk. Egy ideig még néztem Rober Downey Jr. hatalmas alakítását, majd pilláim nehezedni kezdtek és lassan lecsukódva merültem álomba.

Ha minden igaz, akkor akkor változott meg minden.

~Reggel~

Furcsa dologra keltem másnap. Valaki szinte pár centis távolságból szuszogott az arcomba.

Kicsit nyöszörögve nyitottam ki a szemem, de amint megláttam Kook arcát az orrom előtt, ijedten hőköltem vissza. Azaz csak akartam, mert egy kéz, ami a derekam köré fonódott megállított. Még mindig kitágult szemekkel néztem békés arcára, majd vonásaim kitisztultak és úgy figyeltem nyugodt pofiját. Ajkai nagyon picit szétnyíltak, pillái megremegtek néha és a nap enyhén beszűrődő fénye egy elbűvölő kontúrt adott az arcának.

Egy ideig még néztem, de mivel kezdett picit unalmas lenni (ne kérdezzétek) ezért óvatosan leemeltem engem fogságban tartó végtagját és már bújtam is volna ki az ágyamból, mikor realizáltam, hogy bizony a lábainkat is összekulcsolta.

-Most komoly? -kérdeztem a lehető leghalkabban saját magamtól, majd neki láttam azt is eltávolítani... vagyis inkább kibogozni. Izmos vádlija miatt rendesen elcsodálkoztam... igaz, tudtam, hogy nem hiába domborodik a ruhája sok helyen, de ez akkor is meglepett.

Gyorsan másztam ki mellőle, ügyelve arra, hogy ne ébredjen fel, majd gyorsan kikapcsoltam a TV-t ami fel sem tűnt, hogy eddig be kapcsolva hagytunk.

Míg ő aludt, addig gyorsan megcsináltam kettőnknek a reggeliét. Magamnak csak egy tükörtojást, míg neki vagy 5 fajta ételt. Egyensúlyozva pakoltam meg egy tálcát velük. Gondoltam gyorsan belapátolom a reggelim, majd átcserélem a kötéseit míg eszik. Halkan nyitottam be hozzá ismét, majd az ágyra téve az ételeket mentem mellé és kezdtem keltegetni.

-Jungkookie! Ideje felkelni. -rázogattam gyengéden, ügyelve arra nehogy fájdalmat okozzak neki.

-Csak öt percet... -nyöszörgött álmoskás hangon.

-Pedig hoztam reggelit. -vigyorogtam rá, még ha nem is láthatta. Szinte azonnal kipattantak a szemei s igyekezett minél fájdalommentesen felülni. Mosolyogva tettem ölébe a tálcát és vettem el az én részemet, majd láttam neki.

-Te csak annyit eszel? -kérdezte nagy szemekkel.

-Már ettem. -hazudtam és gyorsan bekaptam egy újabb falatot, ő meg csak vállat vonva próbált meg enni.

-Szólj ha segítsek. -mosolyogtam még mindig.

-Á nem kell. Egyedül is megkéne tanulnom. -mosolyodott el cukin.

-Oké... nos én megettem, szóval míg te folytatod a tanulást... -vigyorogtam rá. -... addig én átcserélem a kötéseidet. -tettem félre a tányért és másztam is oda hozzá, egy adag gézzel a kezemben.

-Balkart! -tartottam ki a kezem, mire kicsit megemelte az említett testrészét. Ügyesen leszedtem róla a régit, majd a sebét kezdtem vizsgálni.

-Na... jól néz ki. Gyorsan gyógyulsz. -mosolyogtam és láttam hozzá az új felrakásához.

-Biztos a leves miatt. -fordult felém poénkodva, mire csak felnevettem.

-Az biztos. -kuncogtam tovább. -EunSeo csoda levese. -motyogtam még, de inkább a sebnek szenteltem a figyelmemet. A lábai is renden voltak és mire a derekához értem ő már kész volt az evéssel így kézségesen támaszkodott meg hátul és engedte, hogy megnézzem a sebeit. Lassan húztam fel a tőlem kapott pólóját és csavartam le róla a fehér kötést.

-Na... ez is sokkal jobban néz ki. Néhány helyen belilult az oldalad, de semmi sem utal arra, hogy belsővérzésed lenne. -tájékoztattam, amit nagy szemekkel hallgatott végig.

-Ha most megengeded... kicsit megnyomkodlak, hogy tudjam hol, mid fáj. -mosolyogtam rá bátorítóan.

-Ha meg akarod fogdosni a kockáim, csak kérned kell babe. -vigyorgott perverzen, mire vállon ütöttem (nem a sebes vállon).

-Yah! Ha akarnám akkor nem és kéne kérnem. -mordultam fel, de ő csak nevetett rajtam, amin muszáj volt nekem is mosolyognom.

-Hülye.. -morogtam és újam lassan hozzáérintettem a bőréhez, majd kicsit benyomtam.

-Szólj, ha fáj. -néztem fel rá mire csak bólintott. Lassan néztem végig minden területet. Volt mikor felszisszent egy picit, de szerencsére a szerveinél nem fájt neki annyira.

-Minden okés. -kötöttem be ismét és húztam le a pólóját, majd az arcához hajoltam, hogy azt is ellenőrizzem.

-Honnan tudsz ennyi mindent? -kérdezte, míg én a homlokán lévő karcolással voltam elfoglalva.

-Sok orvosos sorozatot nézek. -vigyorogtam rá. -A nagymamám híresebb orvos volt. Mikor még élt, nagy élvezettel hallgattam az ilyesfajta beszámolóit. -mosolyodtam el a gondolatra.

-Részvétem. -suttogta.

-Ugyan... szerettem és nyugodtan hagyott itt minket. Semmi fájdalom, csak örökre elaludt. -meséltem neki hozzáállásom a dologhoz.

-Wow... te mindig ilyen pozitív vagy, Teddymaci? -kérdezte.

-Teddymaci??? Jobb becenév nem volt? -kérdeztem hitetlenkedve mikor már az pofiján lévő sebeket néztem.

-Jobb lenne a Babe? Vagy a Bae? Esetleg a Baby? -kérdezte cuki nyuszifogait kimutatva.

-Na, de Kooki! Ha így folytatod azt hiszem még, hogy bejövök neked. -nevettem fel, de hirtelen lerántott, így térden állasból az ölébe ültem. Megilletődve meredtem szemeibe, amik szinte mosolyogtak.

-Kookie? Jobb becenév nem volt? -lehelte pár centiről.

Ayo Kookies. Sajnálom az apró késést. Felmerült némi technikai és családi probléma a rés posztolását illetõen.😶🌸
Szerintetek mi legyen EunSeo bece neve, amit Kooie-tól kap? Várom az ötleteket, de addig is, ne felejtsetek el nyomot hagyni.😘
Jó èjt💖

Sunny out