10-kor keltem.Ásítottam egyet,aztán rájöttem,hogy rohadtul egy órám van taliig.
-Hát te már itt is rohansz?
-Találkozóm van.
-Ahh és kivel?
-Anyu 1 órám van nincs erre időm.
-Jól van, jól van!
Letusoltam, megfésülködtem, reggeliztem, fogat mostam.
Felvettem egy szoknyát egy inggel és egy szandállal.
Csörgött a telefonom.
-Szia!
-Szia Sebastian!
-A hotel előtt találkozunk?
-Igen.Mikor menjek le?
-5 perc és ott vagyok!
-Akkor indulok!Szia!
-Szia!

Lementem,még nem volt ott.2 perc múlva ott is volt.
Megölelt,adott egy puszit és elindultunk.
-Na és merre megyünk?
-Az titok! Überraschung!
-Hogy mi?
-Németül annyit jelent meglepetés.
-Ahh nem csak helyes de még okos is.
-Még a végén elpirulok.

Megnéztünk pár régi épületet, sétálgattunk, fagyiztunk, aztán lementünk a partra.
A nap lassan lemegy.
Közelebb lépett,megakart csókolni.
-Figyelj,én holnap utazom.Ez max egy 7 napos kapcsolat lehet.Pár nap múlva visszajövünk egy hétre.De aztán haza utazom.
-Akkor azt a hét napot teljes mértékben kiélvezzük.
Elmosolyodtam.
Megcsókolt.Fantasztikus volt.
Visszakísért a hotelhoz.
-Hát akkor,majd találkozunk.
-Igen.
Megcsókoltam.Rám mosolygott.Annyira édes.

-Szia anyu! Eszünk?
-Szia!Itt van a vacsi!
-Ezaz!
-Na és,milyen volt?
-Nagyon jó!
-Ugye tudod, hogy 1 hétnél nem tart tovább?
-Tudom.
-Én nem szólok bele.
-Ne is!

Vacsi után hamar elaludtam.
Sőt hamar fel is keltem
8-kor.
10-kor indulunk New Yorkba.

Igazából semmi különös nem történt egyik helyszínen sem.
Sokat beszéltem Austinnal,Emmával,de Sebastian nem keresett.
Ma van az utolsó koncertem.
Amikor felálltam a színpadra,éneklés közben megláttam Sebastiant.
a gitár hangja ábrándított ki.

Koncert után ott volt a VIP részlegben.
-Hát te?
-Neked is szia!
Megpuszilt.
-Gondoltam megleplek.
-Hát sikerült.

Másnap együtt mentünk vissza Miamiba.
A következő 3 napot együtt töltöttük.Aztán egyet anyuval a parton.
5.nap lementünk röpizni a partra.
Külön csapatban játszottunk.
Mi nyertünk.Kárpótlásul kapott egy puszit a homlokára a hálón keresztül.

-Már csak 2 napunk van,aztán megyek.
-Tudom.De ez az egy hét a legjobb hét volt.
-Ezután el kell felejtened.
-Elfelejteni?Soha!
Megfogta a kezem,sétáltunk,csináltunk egy csomó képet.
-Feljössz? kérdezte.
-Hát,oké.
Végig az ágyban feküdtünk.Puszilgattuk egymást.
Szemben feküdtünk,az orrunk összeért.
-Haza kéne mennem.
-Anyukád bulizik nem?
-De.
-Akkor nyugodtan maradhatsz.Nem lesz semmi baj.
-Rendben.
A szobában nagyon meleg volt.Kénytelen voltam levenni a felsőm és egy melltartóban aludni.
Végig puszilgatta a hasamat,aztán megállt.
Megfogta a kezem és így aludtunk el.
Reggel haza mentem,mert anyu már biztos vár haza.

Eljött az indulás napja.
Felszállás után adtam neki egy búcsú csókot.
-Isten veled!
-Isten veled!-ismételtem meg őt.
-Nincs távkapcsolat,ugye tudod?-kérdeztem
-Tudom.Nehéz lenne és értelme sincs.
-Hiányozni fogsz!
-Te is nekem!
Megölelt.Nem akartam elengedni,de muszáj volt.
A repülő ablakából integettem neki.
Ahogy felszálltunk egyre kisebbnek és kisebbnek látszott,míg végül teljesen eltűnt.