Suli.Blahh.
Reggeli rutin,futás,suli.

Beértem,jó szorosan megöleltem Emmát.Beszélgettünk,elmeséltem neki mindent.Volt képe nevetni.
-Barátok voltunk oszt megmerted ezt tenni velem?-kérdeztem tőle parasztos hanggal.
Most már úgy nevetett mint egy retardált fóka.

Töri órank volt es irtunk.
-A négyes meg lesz.-mondtam.
-A kettes meg lesz.-mondta Emma utánam.
A folyosón összefutottunk Austinnal meg a haverjával akinek a neve Justin.Úgy tűnik nagyon bejön neki Emma.
-Hello!-köszöntem kedvesen.
-Sziasztok!-köszönt Justin.
-Mizu?-kérdezte Austin.
-Minden oké.
-Kémia lesz ugye?
-Jaj nee!-mondtam.
-Ne örülj ennyire.-nevetett Austin

Hálistennek most nem volt semmi baj a vegyszerekkel.Aztán volt egy angolom is és végre ebéd szünet.
Austinnal és Emmával mentem de Emma útköben leragadt Justinnál.
Így hát Austinnal ketten ebédeltünk.
Míg oda nem jött a kényes hármas vezetője, Kate.Leült csak úgy magától,pedig senki sem hívta.
-Szia Austin.-mondta mintha ott se lennék.
-Hello!
-Jaj téged észre sem vettelek,de gondolom Austin se,ugye?!
Rá néztem,úgy látom gondolkodik.
Egyszer csak felém hajolt és megcsókolt.Először nem értettem de nem is érdekelt,túl jól csókol ahoz, hogy érdekeljen miért is tette.
Kate felállt az asztaltól és elviharzott.
-Ez meg mi a fene volt?-kérdeztem.
-Nyugi!Ezzel tartoztál,nehogy bele éld magad.-mosolygott.
-Csigavér nem fogom! -mosolyogtam vissza erőltetetten.
Kate visszajött.
-Mit akarsz még itt?-kérdezte Austin.
-Én?!Ugyan semmit! Aztán "véletlenül" rám borította az ebédjét.
-Ohh sajnálom,nem direkt volt!
Felálltam és ott hagytam.
Emma utánam rohant.
-Minden oké?És mi volt az a csók?
-Persze!És fogadás.
-Mi milyen fogadás?
-Hosszú!
-Megállnál végre?-kiabált rám.
-Bocsi.
Tömören röviden elmeséltem neki a sztorit.
-Az izgalmas dolgokat sose meséled el időben!
-Ne hari!-nevettem.
-Bejössz neki!
-Mi?
-Bejössz neki!
-Kinek?
-Nekem bazdmeg!-mondta szarkasztikusan.
-O hát azt tudom.
-Haha,na de tudod te, hogy kiről beszélek.
-Dehogy jövök!Ő egy tipikus "rossz fiú" csak egy körre kellenék neki max.
-Hát ha te mondod,de te is tudod, hogy ez így nem igaz!
-Inkább menjünk órára!

Órán Mr.Vadállat mellett ültem.
Egy ideig nem szólt semmit,aztán.
-Jól vagy?-suttogta.
-Persze.
Majd húztam egy vonalat a füzetébe.Rám nézett majd ő is húzott az enyémbe.Ezzel elkezdődött a vonal háború.
-Megkérdezhetem,hogy mit csinálnak ott hátul?-kérdezte tőlünk a tanár.
-A leckét beszéljük tanár úr!-mondta lazán Austin.
-Ja aha.Legközelebb halkabban.
-Rendben.

Utolsó óra tesi volt.Austin nem volt bent.Óra után találkoztam vele a suli előtt.
-Te meg hol voltál?-kérdeztem.
-Cigi szünet.-mondta lazán.
-Ja értem!
Elindultam hazafelé.
-Meg se vársz?
-Kéne?
Oda jött megfogta a kezem és így mentünk haza.Út közben beszélgettünk.Szembe jött egy csaj megölelte Austint és elkezdtek dumálni.
Én meg egyedül mentem tovább.

Haza is értem.Ettem majd átöltöztem.
Felmentem befeküdtem az ágyba és elaludtam.Olyan délután öt körül fel is keltem,ott feküdt mellettem Austin.
-Húzzál csak le az ágyamról!-ezzel elkezdtem lökdösni lefele.De nem bírtam.
Felkelt és lebirkózott.Ő volt felül én meg alul.
-Jó te nyertél,leszállnál rólam?
-Eszem ágában sincs!
Felém hajolt,elkezdte puszilgatni a nyakam,tökre csikizett, az egyik kezével a hajamat simogatta.
-Normális vagy itt vannak a szüleim.
-Attól csak még jobb.
Leszállt rólam, felvett az ölébe, levitt a lépcsőn aztán átvitt hozzájuk.
-Nem tudom hol vagyunk,de letennél végre?
Bevitt a szobájába és rádobott az ágyra.
-Most már nincsenek itt a szüleid.
-És?Ettől még nem fogod azt csinálni!
-Hát pedig erre tartalak!-mondta.
-Idióta!felkeltem az ágyból arrébb löktem és kimentem az ajtón.Olyan gyorsan mentem hazafelé,amilyen gyorsan csak bírtam..