Ez a népművészeti cserépedény lelökött az ágyról.
És volt képe nevetni.
Ezt nem ússza meg.
A kezeimbe temettem a kezem és úgy tettem mintha sírtam volna.
-Ne már Ashley, ne haragudj!

Nem szóltam semmit.

-Jól vagy?-oda jött és leült mellém.
Aztán az álsírásomból hirtelen nevetés kerekedett.
-Hát ezt beszoptad!

-Na húzz a picsába!

-Megérdemelted!

-De te vágtál hozzám valami faszom tudja mit!

-De az nem számít.

-Hát hogyne! Akkor ez se számít?!

Mivel még mindig mellettem ült csak közelebb jött és megcsókolt.
Megfogtam az arcát.
Aztán finoman eltoltam.
-Austin, mi a faszt akarsz ezekkel a csókokkal?Vagy neked egy csók már ennyire értéktelen?Csak mert te vagy a "rossz fiú"?

-Csak nem többet szeretnél?Egyébként egyedül te nem veszed észre, hogy te akadályozod,hogy ez jelentsen valamit.

-Mert te te vagy!

-Vagyis?

-Olyan srác aki azt hiszi bármit megtehet és csak úgy lesmárolhat lányokat,aztán ha megkapja őket mehetnek a gyászba.

-Még ha így is lenne,te kivétel vagy.

-Aha biztos.

-Nem hiszel nekem,de esélyt sem adsz,hogy bizonyítsak.

-Austin.. Most menj el kérlek.

-Miért menekülsz?

-Kérlek,menj el.
Felállt és kisétált.

Kicsit később elmentem a parkba sétálni.
Oda jött hozzám Liam.
-Szia Ashley!

-Hello!

-Hogy vagy?

-Szarul,de büszkén.
Nevetett.
-Hogy lehet,hogy te mindig ott vagy ahol én?-kérdeztem.

-Jókor vagyok jó helyen.

-Hát nem egyformán gondolkodunk.
Egyszer csak felbukkant Austin.

-Mit akarsz itt Liam?Hagyd békén Ashleyt!

-Nyugi haver,nem tudtam,hogy jártok.
-Nem járunk!
-Hát akkor? Figyelj, nem én tehetek róla,hogy balfasz vagy és nem tudod megszerezni.-az a kicseszett félmosoly.
Austin ökölbe szorította a kezét és ütésre emelte.Megfogtam a kezét.
-Austin, ez nem old meg semmit.
Egyébként meg mi közöd van hozzá,hogy kivel beszélek?
-Ashley, ez egy bunkó paraszt, csak meg akarlak védeni.
-De nincs szükségem rá!
-Hallod Austin, nincs szükség rád!-mondta Liam.
-Te kussolsz!-mondtam.-és kérlek hagyj magunkra egy kicsit.

-Austin, nem kell megvédened!Tudok vigyázni magamra!Szóval kérlek hagyj békén!
Láttam,hogy könnyek szöktek a szemébe.
-Ne haragudj, kicsit elragadtattam magam!-mondtam.
-Ne kérj bocsánatot, békén hagylak,nem kereslek..
-De..
-Nem Ashley, ha ezt akarod, ez lesz.
Ezzel elment úgy ment el Liam mellett,hogy neki ment a vállának.

-Na most, hogy végre elment..
-Mit akarsz tőlem?
-Téged!
-Arra várhatsz!Most pedig megyek,úgyhogy hello!
Megfordultam és elmentem.
Hazafelé úton sírtam.Úgy éreztem,hogy nincs semmim,hogy elvesztettem mindenem.
Mikor hazaértem befeküdtem az ágyamba és gondolkoztam.
Rájöttem, hogy lépnem kell.
Felkeltem,rendbe hoztam a fejem és elindultam Austinhoz..