-Ez még is mire volt jó?-Kérdeztem feszülten ,mire az előttem álló fiú mosolyogva megrántotta a vállát.
-Bántott téged.-Válaszolt,mire szemeim kikerekedtek,majd szemöldökráncolva néztem az elöttem álló fiút.

-Téged ez mióta érdekel?!-Kezdett felmenni bennem a pumpa és úgy éreztem,ha itt nem hagyjuk abba ,teljesen kikelek magamból,amit szerintem idáig senki sem tapasztalt meg magamon kívűl.Így hát a bennem lakozó düht és mérget lenyeltem,s egy morgás után hátat fordítottam V-nek.

-Tudod mit?Inkább hagyjuk!-Mondtam neki,majd felszállva a buszra,ami pont ebben a percben jött,elindultam valamerre.
Magam sem tudom merre mentem,de ebben a pillanatban nem is érdekelt,csak messze tőle.
Gondolkodásom közepette észre sem vettem,hogy a végállomáson voltam,így hát amikor a busz sofőr rámszólt,szép komótosan leléptelted a busz lépcsőin,majd megnéztem a menetrendet.
Remek,azt sem tudom hol vagyok.Mindegy,annál jobb.

Miközben sétáltam,felnéztem az égre ,ami kissé borongós és felhős volt,pont úgy mint a lelkem.Fogalmam sincs miért vagyok ilyen szerencsétlen az életben,de kezd elegem lenni.
Mióta apa elhagyott minket,azóta csak rossz dolgok történnek velem.Anya halálos beteg,amit még a mai napig sem tudok felfogni,hisz az én egyetlen anyukám,aki mindig az egészséges életmód megtestesítője volt,most mégis a korházban fekszik haj nélkül,soványan és meggyötörten.Ha lehetne bármit megadnék,hogy meggyógyuljon.A saját életem odaadnám érte,de ez nem így működik sajnos.El kell fogadnom,hogy hamarosan elmegy és soha többet nem jön már vissza.
Ebben a percben már az sem érdekelt,hogy ki lát meg,szemeimből záporként kezdtek hullani a sós cseppek,s mintha az ég meghallotta volna,egyből elkezdett szakadni az eső.

Viszont ez sem hatott meg.Ugyanúgy sétáltam tovább,mit sem törődve azzal,hogy elázok és ezzel együtt meg is fázhatok.Úgy gondoltam betérek egy kávézóba,s ha elállt az eső,elmegyek anyához.

Az eső szinte a kétszeresére erősödött.Már aligha láttam valamit,hisz a szemüvegemet beterítette a pára,s az esőcseppek.Egy meggondolatlan lépésnél megcsúsztam valamiben,majd egyenesen a fenekenre estem.
Kínomban csak a fejemet fogtam ,s nevettem a szerencsétlenségemen.

-Jól áll amikor nevetsz.-Hallottam meg magam mellett egy ismerősen csengő férfi hangot.
Felnéztem a hang irányába,ahol egy esernyővel a kezében lévő férfi mosolygott rám .Túlságosan is ismertem ezt a mosolyt.Ez a mosoly felejthetetlen.

-Mit akarsz Taehyung?-Kérdeztem,miközben ő kinyújtotta felém a kezét,és felsegített a földről.

-Gyere !Hazaviszlek!-Mondta készségesen,mire megráztam a fejem.
-Nem!Én a kávézóba indultam.És ha most nem haragszol...-Kerültem ki őt egy lépéssel,majd haladtam volna tovább az utamon,de a csuklómra tapasztotta a kezeit,majd magához rántott.
-Remek!Úgy is innék egy kávét.-Úgy mondta,mintha én is beleegyeztem volna,megfogta a kezem,majd együtt indultunk a kávézóba.Útközben próbáltam kirántani a kezeimet az övéiből,de amilyen szorosan fogta őket,felesleges lett volna szórakoznom ezzel,így hát belenyugodva hagytam,hogy vezessen ,mint egy játék babát.Mint mindig .

-Jaj milyen aranyos pár vagytok !Mit hozhatok kedveseim?-Tért mellénk egy idős hölgy miután helyet foglaltunk.

-Mi nem vagyunk együtt.-Mondtam unottan,mire Taehyung a kezeivel megragadták az orcámat,s elkezdte őket babusgatni.Szerintem a szemöldököm valahol a plafont verdeste.Mi van Taehyunggal?Annyira más ,mint idáig.

-Jaj szerelmem!Ne tagadd,hogy halálosan szerelmes vagy belém!-Csücsörített,mire a kezeimmel hátranyomtam a fejét.

-Hé!Most állj fel és menj innen!-Mondtam neki idegesen,mire huncutul rámnézett.
Nem értem miért vágott ilyen fejet,de megijedtem .
Közelebb hajolt,majd a fülembe suttogott.
-Azt mondod álljak fel?-Suttogta kéjesen,mire leesett.Szemeim kigúvadtak,s arcom rögtön kipirosodott .Zavartan toltam el magamtól egy hülyét elmormolva,majd az étlappal legyezve magamat,a néni felé fordultam,hogy végre rendelhessek magamnak.
Taehyung csak kuncogott reakciómon,majd ő is az étlapot kezdte tanulmányozni.

-Szóval,akkor én egy forró csokit szeretnék kérni tejszínhabbal a tetején,rajta pillecukorral és színes macis cukorkákkal,ó és szeretnék becsomagoltatni egy túrós pitét.-Adtam le a rendelést a nénikének,aki mindent lejegyzetelt,majd a fiú felé fordult.

-Egy espresso lesz .-Mondta,mire a néni bólintott egyet,s el is indult,hogy elkészítse a rendelésünket.
Ameddig vártunk,elővettem a telefonomat és írtam anyának,hogy nemsokára megyek hozzá.
Ameddig az üzenetet írtam,végig magamon éreztem Taehyung tekintetét.Lezártam a telefonom,majd az egész testemmel felé fordultam.

-Miért bámulsz?-Kérdeztem felvont szemöldökkel,mire elmosolyodott.
-Hogyan bír egy lány ennyire kislány lenni..-Kuncogott magában,mire összeráncoltam a szemöldököm.
-Ezt hogyan érted?-Kérdeztem tőle,mire ebben a percben hozták ki a rendelésünket.

-Itt a kis sütikéd és a forrócsokid szívem!A fiatal úrnak pedig az esspresója.-Ugrált minket körbe az idős,de annál intenzívebb lelkű néni.
Megköszöntük neki,majd miután elfogyasztottuk az italunkat ,én felálltam az asztaltól és ki akartam fizetni a rendelésemet,amit persze nem engedett nekem Tae.Kifizette az összeget ,majd magaután húzva kiléptünk az helyiségből.
Furcsán néztem a fiúra aki még mindig a kezemet fogta,s keresett valamit a szemével.

-Taehyung..

-Igen?-Fordult felém,s rámnézett azokkal a hatalmas barna ,gyermekded szemeivel.Nyeltem egy hatalmasat,a torkomban növekvő gombóc miatt,majd erőt vettem magamon és végre szóra nyitottam a szám.
-Miért vagy velem ilyen kedves?-Kérdeztem tőle ,mire megrázta a fejét,s elkuncogta magát.

-Magam sem tudom.-Válaszolt,majd kinyitotta a kocsiajtót és betessékelt.
-Hová viszel?-Kérdeztem tőle furcsán,hisz fogalmam sem volt arrol ,hogy még mit akar tőlem.

-Anyukádhoz..-Indította be a gépjárművet.

-Mi?..

-Gondolom nem magadnak csomagoltattad be a süteményt.-Mutatott a kezemben lévő édességre,mire leesett.

-Ne fáradj,eltalálok magamtól is.-Habár hazudtam ,nem akartam feltartani azzal,hogy elfuvaroz.Eleget tett értem idáig is és be kell valjam ,féltem a mostani Taeghyungtól,hisz fogalmam sem volt,hogy mi a célja ezzel az egész kedveskedéssel.Igaz jól esett és végre nem éreztem magam egy senkinek,akit csak folytonosan megaláznak,tartottam attól,hogy megbízok benne,majd végül átver és ugyan ott fogunk tartani,ahol elkezdtük.

  Tae megrázta a fejét,majd egy másodpercre felémfordult.
-Arról szó sem lehet.-Jelentette ki,majd elindultunk anyuhoz.
Végül beletörődve bekapcsoltam a biztonsági övemet és hagytam,hogy elfuvarozzon a korházig.

______________________________

-Szia anyu,hogy vagy?-Kérdeztem édesanyámat,ahogy beléptem a kórterembe,Taehyunggal együtt.
Ragaszkodott ahhoz,hogy eljöjjön velem.Nincs mit tenni elég makacs egy fiú.

-Jól vagyok kincsem.-mosolygott rám kissé bágyadtan,mire adtam egy puszit homlokára.Nem kellett sok idő ,mire Taehyungot is észre vette.Mosolyogva,s mindent tudóan figyelte arcomat.

-Anya,ő itt Taehyung..-Mutattam a srác felé,aki egy meghajlással köszöntötte anyut.

-Jó napot kívánok!-Üdvözölte illedelmesen,mire anyunak mégnagyobb lett a mosolya.

-Kislányom,nem is tudtam,hogy ilyen helyes udvarlód van.-Mondta anya boldogan,mire kínomban csak felnevettem és éreztem,hogy egyre jobban elpirulok a kényelnetlen helyzet miatt.

-Ő nem az udvarlóm !-Mondtam ki,ma már másodjára,mire mosolyogva megrázta a fejét .

-Nehéz eset.-Suttogta anyukámnak,úgy mintha nem is hallanám,majd együtt jót nevettek a hülye helyzeten.

Odaadtam neki a süteményt ,és beszélgettünk még egy kicsit,majd mikor lejárt a látogatási idő ,Taehyung felajánlotta,hogy hazavisz.
Mikor leparkolt a házunk elött,leállítota a motort,majd mosolyogva felém fordult.

-Min mosolyogsz?-Kérdeztem tőle félénken.Közelebb hajolt,majd a fülem mögé tűrte a hajamat.Megdöbbenve figyeltem őt,miközben mélyen a szemeimbe néz,majd egyre közelebb és közelebb hajol.

Szinte már a lélegzetvételét érzem az ajkaimon,szemeimet automatikusan becsukom,majd várok.Várok arra a bizonyos dologra,magam sem tudom miért.Ahogy egyre jobban érzem közel magamhoz,számmal közelebb hajolok,de akkor egy kuncogást hallok.

-C-c..-Cicceg,mire szemeim egy pillanat alatt ugranak ki,majd idegesen és egyben szégyenkezően tekintek a fiúra.

-Azt hitted ,hogy megcsókollak?-Kérdezte mosolyogva,majd az arcomra simított.
Ráütöttem a kezére,majd csúnyàn néztem rá.

-Szemét!-Mondtam neki feszülten,mire megràzta a fejét.
Egy ideig csendben ültünk a kocsiban,s habàr fogalmam sem volt,hogy miért nem szàlltam még ki a kocsiból,vártam hátha mondd valamit.

Nem is kellett sokat várnom,ismét felém fordult azzal az idegesítő mosolyával,majd olyan ötlettel állt elő ,ami már nálam is kiverte a biztosítékot.

-Fogadjunk valamiben..-Kezdte,de már most nem tetszett az ötlete.Bárcsak inkább leléptem volna.

-Miben?

-Három hónap alatt belém fogsz szeretni.-Mondta ,mire leesett az állam.