Fáradt sóhaj hagyta el a számat,miközben a fürdőszobámban mostam a fogam.
Egész este nem tudtam aludni egy furcsa érzés miatt.
Taehyung ,aki kívülről egy bunkó és arogáns srác,eljön a házamba ,segít a leckében és ennek tetejére még meg is sajnál?Mintha nem is ő lett volna.Bevallom nagyon jól esett az az ölelés,hiszen rég nem kaptam senkitől egy őszínte meleg és nyugtató ölelést.

Próbáltam a fejemben összetenni a dolgokat,hogy miért tette,de mindig ott lyukadtam ki ,hogy a szánalom vezérelte.
Megsajnálta a nyomorult kis életemet ,ezért átölelt.
Akármilyen bunkó is ,jól jött az ölelése,és mintha egy kicsivel erőteljesebben állnék a dolgokhoz.Lehet erre volt szükségem,hogy egy kicsit megerősödjek,hogy végig anya mellett tudjak állni,amíg csak lehet.

Gyorsan magamra kaptam a ruhám,majd futottam is a cipőmért,meg a dzsekimért,nehogy elkéssek a suliból.Azt hiszem eleget gondolkoztam ezen a témán.Fél nyolc van,sietnem kell,ha nem akarok a megalázás központjába csöppenni,megint.
Mivel a buszomat lekéstem,és csak húsz perc múlva jön a következő,neki álltam futni,hogy minnél előbb beérjek a suliba.
Körübelül egy tíz percnyi sprint után ,tökéletes időben érkeztem meg az épületbe,ahol térdemre támaszkodva próbáltam normalizálni a lélegzetemet.

Hirtelen egy kezet érezten meg a vállamon,amire persze nem számítottamom,ezért az történt,hogy amikor felegyenesedtem,lefejeltem az elöttem állót .

-Mi a fasz?!-Fogta az orrát ,amiből csak úgy ömlött a vér.Kirázott a hideg és úgy éreztem felfordul a gyomrom.

-Taehyung,te vagy?-Kérdésem eléggé hülyén hangzott,mivel az említett személy hisztérikus nevetésbe kezdett.
-Nem bazdmeg,egy Alien .-Mormogta,majd előhalászott a zsebéből egy papírzsebkendőt,hogy valamennyire fel tudja itatni a vért,és ne a kezei és az arca legyen olyan.

-Had segítsek!Menjünk el az orvosiba.-Mondtam neki kicsit félve,hisz tartottam attól,hogy haragszik rám az előbbi miatt,amit egyébként teljes mértékben megértenék.

Lassan bólintott egyet,mire vettem a bátorságot és együtt indultunk meg az orvoshoz,ahol persze nem csináltak semmi különöset.Megvizsgálták az orrát ,majd egy fájdalomcsillapítóval már távozhattunk is.

Megálltunk a teremtől pár méterre,majd félénken felnéztem rá.
-Sajnálom.-Mondtam neki ,mire hatalmas tenyereit a fejemre tette és összeborzolta azt.
-Semmi.-Mosolygott rám,mire összehúzott ,és dühtől csillogó szemekkel néztem rá.

-Hagyd a hajam!

-És ,ha nem?Akkor mit csinálsz,hah?-Szórakozott rajtam,mire megelégeltem ezt az egészet és bementem a terembe.

Levágódtam a helyemre,majd szép lassan elővettem a cuccaimat.Észre se vettem,hogy itt ül mellettem Hyemi,csak akkor eszméltem fel,amikor csettintgetett a szemeim elött.

-Föld hívja Eult!Halló!-Ordítozott,mire félig ránéztem és Hümmögtem egyet válaszul.

-Mi van veled?Már vagy 10 perce szólongatlak,de semmi!-Akadt ki barátnőm.

-Nyugalom,semmi bajom,csak fáradt vagyok.-Mosolyogtam rá hamiskásan,mire nagy nehezen ,de bólintott.

Végre becsengettek és elkezdődhetett az angol óra.

____________________________

Rögtön az angol óra után,siettünk átöltözni,mivel következett a testnevelés óra.
Gyorsan magamra kaptan a fehér pólomat és a fekete cicanadrágomat,majd besiettem a terembe.

A többiek már bent sorakoztak a tanárral együtt,és várták ,hogy elmondja,mit is kell csinálniuk ezen az órán.
Én leültem a padra, és vártam Hyemit.

Épp nyugodalmasan ültem,amikor egy labda eltalálta a fejemet.Felszisszenve nyúltam a fájó ponthoz,majd felnéztem,hogy ki volt olyan aranyos és dobta nekem teljes erőböl a labdát.

-Te szerencsétlen!Dobd csak vissza azt a labdát!-Ordította egy srác,mire csak megforgattan a szemeim ,de nem mozdultam semerre.A fiúnak ez persze feltűnt,elég ideges is lett,de nem érdekelt.Érte jön,ha akar.
Meg is indult felém,majd mérgesen felkapta a labdát.

-Anyád nem tanította meg neked ,hogy ha valaki szól hozzád,illik visszaválaszolni?-Szinte köpte a szavakat felém.
-Szerencsétlen stréber!Szólj anyádnak,hogy rádférne egy kis illem!-Tekintete lenéző volt és a bántó szavak amiket hozzám vágott mégsem érdekelt,csak egy.
Egy szót még is kitudtam szedni onnan ,az pedig az anyám volt.
Mindig is utáltam,ha anyát más a szájára veszi,szinte forrtam a dühtől,de egyben szomorú is voltam,azért amiért ilyenek velem.

Lehajtottam a fejemet,majd halkan elkezdtem sírni.
A fiú kinevetett ,majd már itt sem volt.
Pont ekkor jött be Hyemi,majd aggódva ült le mellém és megkérdezte,hogy mi a baj.

-Semmi ,jól vagyok.-Mondtam neki a már betanult szöveget.
-Ki bántott ?-Kérdezte dühösen,mire nem akartam válaszolni,de valahogy még is kiszedte belőlem.

-Te szemét,most elkaplak!-Üvöltötte a fiúra,aki csak jót röhögött a lányon,aki mellesleg elég kis termetű volt a fiúhoz képest.Persze a srác nem tudhatta,hogy majdnem 3 évig boxolt,de én igen.Halványan elmosolyodtam ,majd figyeltem a baràtnőmet,aki épp most terített le egy két méteres fiút,egy balhoroggal.

Odajött hozzám,majd átölelt.
-Ha valaki bánt,szólj és elintézem!-Mondta ,mire elnevettem magam.
-Most meg min nevetsz?Kérdezte kuncogva barátnőm,mire megráztam a fejem.

-Egy igazi asszonyállat vagy ,tudsz róla?-Nevettem még mindig ,mire belőle is feltört a nevetés.
-Érted még Hulk is lennék,csak ne légy szomorú.-Mondta,majd szorosan átölelt.
Imádom a barátnőmet.

__________________________

Épp hazafele tartottam,amikor megláttam egy nagy tömeget.
Taehyung nevét kiáltozták,és olyanokat mondtak,hogy verd szét!Gyerünk ,ne hagyd magad!..
Nagyon furcsáltam a helyzetet ,ezért közelebb merészkedtem,hogy megnézzem mi folyik ott.Bár ne tettem volna.

A földön elterülő fiú nagyon is ismerős volt.Rá kellett jönnöm ,hogy nem más volt,mint aki a tornaterembe cukkolt.
A másik személy pedig Taehyung volt.Épp a fiú derekán ült és kevert le neki pár csicska pofont.

-Na ,mit sajnálsz,hah?-Kérdezte tőle összeráncolt szemöldökkel,miközben pofonokat adott neki.
A fiú annyira félt,hogy szerintem összehúgyozta magát.

-Hé ereszd el!Ne bántsd!-Törtem át a tömegen,majd elkezdtem üvöltözni Taehyungnak,de neki mit sem ért.Ugyanúgy pofozta a fiút.
Egy pillamatra felémnézett,majd elmosolyodott.

-Bombázó vagy ám,de ezt el kell intéznem.-Villantott felém egy mosoly ,majd folytatta.

-Te állat!-Ordítottam,majd próbáltam a többiektől segítséget kérni,de le se szartak,inkább szurkoltak továnb Taehyungnak.

-Ismételd utánam!-szorította a feje fölé a kezeit a srácnak. Szegénynek olyan kétségbe esett feje volt,hogy már én kezdtem sajnálni.

-Soha többé...-Mondta mély hangon,mire a srác szinte egér hang vékonysággal és remegve ismételte a fiú szavait.

-Nem veszem a számra,mások anyját...-Mondta,mire a fiú nem szólalt meg.Tae erre bedühödött,majd még egy pár pofonnal díjazta.

-Na még egyszer.-Mondta kimérten.-Soha többé,nem veszem a számra mások anyját.-Másodjára már kimondta a fiú,mire V elmosolyodott ,majd megdícsérte.

Felszedte a földről a srácot,majd szembe köpte.-Utolsó csicska,takarodj innen.-Suttogta,de tisztán lehetett érezni benne azt az erőteljességet .Több sem kellett a srácnak,úgy futott el,mintha üldözték volna.

A többiek elkezdtek újjongani,megtapsolni a srácot.
Én csak lesokkolva figyeltem a jelenetet.Azt sem tudtam,hogy mi volt ez az egész.Taehyung lassan rámvezette tekintetét,majd rámkacsintott.