Az órának vége lett,s a szokásos módon indultunk a következő teremhez.Szóltam Hyeminek,hogy induljon előre,majd megyek utána.Akartam beszélni Taehyunggal erről a kis beadandóról.Habár féltem megszólítani,még is elé álltam.

  Épp az egyik kurváját fűzte,mire hányinger fogott el.A csajt a szekrényhez nyomva csókolta,kicsit sem finomkodva.Még leléphetsz Eul.Menj innen!-Suttogta a belső hangom.Már fordultam is volna meg,hogy elhúzzam innen a csíkot,ha jót akarok magamnak,de persze ,mint ez is nem jött be.

-Eul?-Szólt rekedtes hangját,mire szemeimet összeszorítottam,majd egy hamis mosollyal visszafordultam hozzá.

-Mit szeretnél?-Kérdezte lekezelően,mire hasam görcsbe ugrott,s levert a víz.Mit is akarok?
Jah persze.Meg van!

-Beszélni szeretnék veled..-Mondtam alig hallhatóan,mire intett egyet a kurvájának,miszerint már nincs szüksége rá.Meglepetten figyeltem,ahogyan elküldi a csajt.Ez nem vall rá.

  -Mondd..-Dőlt neki a szekrénynek,majd karbatett kézzel várta a mondandóm.

-Csak annyit szerettem volna,hogy a beadandóval ne fáradj.-Egy pillanatra felnéztem rá ,de csak értelmetlenség tükrözött róla,így hát folytattam.-Megcsinálom helyetted is.Szóval ,neked semmit nem kell csinálnod.-Mondtam neki,mire elkezdett kuncogni.Ha nem lenne ekkora paraszt,még azt mondanám,hogy édesen nevet.
Most én voltam az értetlen ,mivel fogalmam sem volt ,hogy mi olyan vicceset mondtam.

-Miért nevetsz?-Kérdeztem tőle,mire megrázta a fejét.

-Vicces lány vagy Eul!-Törölgette a nevetéstől feltörő könnyeit.Megfogta a vállam,majd komolyan rámnézett.Ebben a percben azt hittem le fogja ordítani a fejem,és azt mondja,hogy én hogy merem neki megmondani mit csináljon és mit nem.De ehelyett csak egy nyugodt ám még is parancsoló hangnemben szólalt meg.

-Szó sem lehet arról,hogy egyedül csináld meg.Én is kellek hozzá,úgyhogy suli után nálad.-Kacsintott ,majd le is lépett.Elképedve figyeltem távolodó alakját,majd a szemüvegemet fentebb tolva,s hunyorogva néztem utána.Ő most komolyan Taehyung volt?Az a Kim Taehyung?Nem hittem el ,sőt abszurdnak találtam az egész helyzetet.Lehet beütötte a fejét és nem emlékszik rám?
..Nem az lehetetlen ,hisz akkor nem tudná a nevem.

  Megráztam a fejem és végre én is elindultam a terem felé,ahol már öt teljes perce ment az óra.
Bekopogtam az ajtón,majd ki is nyitottam.Szinte az összes szempár rám szegeződött,Taehyungéval együtt.Szégyenlősen néztem a padlót,hisz nem szerettem,ha megbámulnak.Félve ránéztem a tanárra aki eközben abbahagyta tevékenykedését és a figyelmét immár rám szegezte.

-Miss Kim ?Hol volt idáig?-Kérdezte a tanár és én válaszoltam is volna,ha Tae nem vág közbe.

-A női mosdóban volt.Tudja megjött neki a télapó..-Suttogta a tanárnak a végét,mintha a többi gyerek nem hallotta volna.Szemeim lesütöttem a szégyentől,majd a többiek egy emberként nevettek fel V megalázó viccén.

A tanár inkább nem szólt semmit,csak elküldött a helyemre,s magyarázott tovább.
Helyet foglaltam Hyemi mellett,majd a cuccaimat elővéve ,kezdtem el jegyzetelni.

-Eul..Miért hagyod magad?Miért nem tudsz vissza szólni ennek a baromnak?-Kérdezte aggodalmasan,mire megráztam a vállam.

-Már megszoktam..-Mosolygtam rá halványan,mire halkan az asztalra csapott.

-Hja!Ő meg megszopja,ha még egyszer így beszél rólad!Eul,túlzásba esik,de te még sem teszel semmit..-Mondta idegesen,mire abbahagytam az íràst és a testemmel felé fordultam.

-Erről ne itt és ne most beszéljünk,kérlek.-Kérleltem barátnőmet,mire egy fáradt sóhaj hagyta el a száját.Bólintott,majd együtt folytattuk a jegyzetelést.

_______________________________

  Miután hazaértem üresség fogadott.Apa nem volt sehol,helyette csak egy papírfecnit találtam.

  Kislányom!Ma ne várj rám,bejöttem anyádhoz,utána van egy kis elintézni valóm.Étel a hűtőben,s egy kis pénz,ha a barátaiddal szeretnél elmenni valahova!
Puszi;Az Apád.xx

Megmosolyogtam a levelet.Ha tudná,hogy nincsenek barátaim.Csak Hyemi van nekem,de ő folyton dolgozik és a barátjával van.Nem mondom azt,hogy nem értem meg,de én is szeretnék végre barátokat,akikkel bármikor elmehetek bulizni,vagy csak simán lógni.Sóhajtottan egyet,hisz úgy sem lesz senkim,bármennyire gondolkozok ezen a témán.Ebben a suliban senki nem szeret Taehyungnak hála.Mióta ő elkezdett cukkolni,azóta mindenki ezt teszi.Fogalmam sincs a miértjéről,hisz nem tartom magam rossz embernek.Bárkit meghallgatok,ha kell és kiállok mellette.Szeretek viccelődni és hülyéskedni.Megbízható típus vagyok,de még is ezt kapom.
Ha én is eltaposnék másokat ,akkor tisztelnének?Lehet,viszont nem kenyerem mások megalázása.

Gondolatmenetemből a csengő eszeveszett hangja ébresztetz fel.
Komolyan úgy nyomta a csengőt,mintha az életén múlt volna.

-Megyek már!-Ordítottam,majd odasiettem a bejárati ajtóhoz,hogy minnél előbb abbahagyja az illető a csengőnek a szétnyomását.

-Hali!-Köszönt vidáman Tae,mire a szemöldököm egészen az egekig szökött.

-Öhm..szia.-Köszöntem vissza.-Gyere beljebb.
-

Kérsz inni?-Kérdeztem tőle,mire bólintott.
Kivettem a hűtőből a kólát majd öntöttem neki egy pohárral.
Megköszönte,majd felmentünk a szobámba,hogy elkezdjük a beadandó házit.

-Szóval,te egyedül laksz?Anyukád hol van?-Kuncogott,majd leült az ágyamra.
Halvány mosollyal megráztam a fejem,majd én is leültem mellé.

-Anyukám ...korházban van.-Nagy nehezen kinyögtem a szavakat,mire Tae egy pillanatra elgondolkozott,majd ismét mosolygott.

-Áh..Szóval terhes?-Kérdezte ,mire ismét csak megráztam a fejem,s éreztem,ha itt nem hagyjuk abba a beszélgetést,akkor elsírom magam.

-Hát akkor miért van ott?-
Kezdtem egyre szomorúbb lenni,s éreztem,hogy szemeim könnybe lábadnak,majd lefolyik az első könnycsepp arcomról.

-Azért mert beteg...Rákos beteg.-Mondtam szipogva,mire Tae arca ledermet,és kifehéredet.Láttam ahogyan lesüti szemeit,és tördeli az ujjait.

-Sajnálom..én ..

-Nem tudhattad..-Fejeztem be mondatát,majd letöröltem a könnyeim,s egy hamis mosollyal felé fordultam.
-Semmi baj..Tényleg.Inkább kezdjük el a feladatot,mert holnapra se leszünk kész ebben a tempóban.-Felálltam az ágyról ,majd  papírokat és tollat kerestem a kis íróasztalomról,amikor hirtelen két kart éreztem a derekam köré fonódni.

  A hideg is kirázott,de jó értelemben.Az egész belsőmet meleg árasztotta el.Nagyon jól esett ,viszont nem értettem.Miért ölel át?Szánalomból?Sajnálatból?Abban a percben nem érdekelt.Megfordultam,majd szorosan magamhoz húzva,éreztem finom illatát és megnyugtató szívverését.

Abban a percben az sem érdekelt,hogy ki áll velem szemben.Nem is gondoltam ,hogy egy olyan személyt ölelek,aki a mindennapjaim megkeserítője.Egyszerűen csak szükségem volt egy meleg és őszinte ölelésre.

  Kicsivel boldogabban húzodtam el tőle,majd egy halvány mosolyt mutattam felé.

-Köszönöm..

_________________________________

Írói szemszög.:

Mikor Taehyung meghallotta ,hogy Eul anyukája valójában azért fekszik korházban mert halálos beteg,előtörtek benne a régi emlékek.Ismerte ezt az érzést,hisz ő is átélte ezeket a dolgokat.

  Ahogyan látta sírni Eult,a szíve egy hatalmasat dobbant.Gondolkodott rajta,hogy átölelje,vagy sem.
Az esze azt súgta,nem szabadna megölelnie,viszont a szíve teljesen az ellentétét mondta.
Megsajnálta,így hát mikor felállt a lány,lassan odasétált hozzá és átkarolta a derekát.

  Mikor megelégeltr az ölelkezést,el akart húzódni,viszont Eul pont azt a másodoercet választotta,hogy megforduljon,és szorosan Taehyunghoz húzza magát.

  A fiú,mintha hirtelen legyengült volna a lánytól.Teljesen megfagyott .Bizonytalan volt,de azután rájött mindenre.

És abban a percben már Taehyung nem volt a régi.

_________________________________

Eul szemszög.:

Miután sikeresen elkészültünk a leckével,elköszöntünk egymástól .
Gondoltam eszek valamit,így bekukkantottam a hűtőbe valami étel után kutatva.

  Miután megvacsoráztam és lefürötem,befeküdtem az ágyamban és csak bámultam a plafont.
Mi volt ez az egész?Miért lett hirtelen ilyen kedves velem?Mintha egy teljesen más Taehyung állt volna elöttem.Sokkal kedvesebb ,megértőbb és aranyosabb.Bárcsak ilyen lenne mindig.Sokkal könnyebb lenne minden..