Épp hazafele tartottam,amikor hat fiú állt elém.Mosolyogva rámnéztek,majd kikapták a kezemből a hátitáskámat.Egymásnak dobálták össze vissza ,miközben jót nevettek rajtam,ahogyan próbálom elvenni tőlük.Hiába kértem őket,hogy adják vissza ,mert sietnem kell,nekik mit sem ért.Már kezdtem feladni,amikor hirtelen egy zöldes hajú fiú megkocogtatta a srác vállát,ezzel magára vonva a figyelmet.

-Add csak ide!-Mondta,de már ki is kapta a fiú kezéből.Rám mosolygott,majd felém nyújtotta a táskát.Kezemet nyújtottam érte,de egy röpke pillanat alatt megfordította a táskámat,s egy könnyed mozdulattal kiszórta belőle az összes tancuccomat,anyu gyógyszereivel együtt.

-Csak nem azt hitted,hogy vissza adom neked a táskád?-Kérdezte gúnyos mosollyal az arcán ,majd hozzámvágta ,mire a többi srác elkezdett rajtam röhögni.
A zöld hajú előhúzott egy cetlit a zsebéből,majd a homlokomra tapasztotta azt,s hátatfordítva lelépett a haverjaival együtt.

Levettem a homlokomra tapasztott kis fecnit,majd megnéztem,hogy mi van rá írva.
"Lúzer"...
Szemeim könnybe lábadtak,majd lehajoltam a cuccaimért és szép lassan visszarakva őket a helyükre elindultam anyához könnyáztatta arccal.

Ez volt egy éve.Ez volt a legelső alkalom ,amikor a lelkembe tapostak.

Ne haragudjatok illetlen vagyok.Be sem mutatkoztam.Az én nevem Kim No Eul,17 éves gimnazista.Kitűnő tanuló,a tanárok örök kedvence.
Külsőm semmi extra.Hosszú,derékig érő hullámos haj,amit általában kiengedve hagyok lógni,legyen tél vagy nyár,pici termetű és kissé sovány alkat vagyok.Vastag fekete keretes szemüvegem van ,ami nélkül képtelen lennék meglenni,habár az elmúlt időkben párszor cserélnem kellett ,a fent említett fiúk miatt,mivel mindig összetörték.

Imádok rajzolni és tervezni ruhákat.Kedvenc elfoglaltságom a varrás.Egyik nagy álmom,hogy suli után elvégzek egy egyetemet,majd kiköltözöm Amerikába,hogy alapíthassak egy ruhaboltot.
Már csak pár évem van hátra,de addig is ki kell bírnom ,a sok szenvedést és bántalmazást,amit kapok a diákok nagy részétől.Ezek persze nem nagy dolgok.Néha beszólogatnak,esetleg csúfolnak azért amiért jó tanuló vagyok,meg hasónlók.Viszont amit már nem tudok elviselni ,az a fent említett srácok.Név szerint Kim Taehyung,életem megkeserítője és a 6 csatlós.Én már csak így nevezem őket,hisz illik rájuk.Mindig mindenben benne vannak,legyen az rombolás ,törés zúzás,vagy épp az emberek megalázása,amit hatalmas nagy szeretettel végeznek.Egyszerűen kibírhatatlanok.Egy nap sem telne el úgy,hogy ne akarnának tőlem semmit.Vagy a leckémre fáj a foguk,vagy szimplán csak megaláznak,belémrúgnak és otthagynak .Az elején még nagyon rosszul viseltem,mostanra viszont olyan,mintha ez lenne az életem.Az örökös megalázkodás és a fájdalmak elviselése.

  Persze az életnek még belém kellett rúgnia párszor,egy kicsit sem lehetek boldog,mivel anyukámat a korházban kezelik.Halálos beteg ,és úgy tűnik nem sok ideje van hátra.Próbálom tartani magam és nem minden egyes alkalommal sírni,ha meglátom a meggyötört arcát.Mivel apukám kint van Amerikában és szép szóval is szarik ránk,ezért nekem csak anyu van.Szertnék neki mindent megadni,próbálok erőt adni,s segíteni rajta,hogy legalább ő maradjon nekem.A sulihoz közeli kávézóban kaptam is állást,ezzel is segítve fenntartani az albérletet ahol lakunk.
Iskola után,ha nem anyához megyek,akkor futok dolgozni,hogy megkapjam azt a kis pénzt,amivel segíteni tudok neki.

  Most is épp arra tartok,hogy beérjek és elkezdhessem az esti műszakomat.
Szinte beestem az ajtón,majd siettem is,hogy átvegyem a munkaruhámat,ami egy ingből és egy kötényből állt.

-Jó napot!!-Köszöntem a munkatársaimnak,mire egy biccentést ,esetleg egy morgás félét kaptam válaszul.
Hátra siettem az öltözőbe,majd amilyen gyorsan mentem ,észre se vettem de kivágódott az ajtó,ami azt eredményezte ,hogy találkoztam a hideg talajjal.Áucs.

-Ejj ,te lány!Hova sietsz ennyire?-Kérdezte kedves barátosném,mire felpattantam onnan,s leporolva magam,kinyitottam a szekrényemet.

-Késésben vagyok!Sietnem kell!Aish,hova tettem az ingem?!-Kérdeztem idegesen,mire a lány elkuncogta magát.

-Aigoo,te lány,hova lett az eszed?Az nem is a te szekrényed.Még jó,hogy nincs benne az inged!-Mondta nevetve,majd leült a padra,s intett ,hogy én is tegyek így.

-Mondd,mi van veled mostanság?Olyan zavart vagy.-Mondta aggódóan,mire megrántottam a vállam.

-Csak fáradt vagyok.-Mutattam felé egy műmosolyt,mire sóhajtott egyet.

-És ezt a fáratságot hogyan nevezik?Kim Taehyung?-Kérdezte karbatett kézzel.

-Talán...-Sóhajtottam.-De nem akarok róla beszélni,inkább menjünk,mert nekem is meg neked is bajod lesz belőle ,ha nem kezdjük el a melót.-Mondtam Hyeminek,az egyetlen barátnőmre,akire számíthatok.
Mikor bekerültem a mostani sulimba ,ő volt az aki a bántások helyett mellém állt és kitartott mellettem.Mindig itt van ,ha szükségem van rá,s már fél szavakból megértjük egymást.Testvérem helyett testvérem volt.Ha baj volt,ha beteg voltam,vagy bármi más történt,ő mindig mellettem volt.Szeretem őt és semmi pénzért nem cserélném el őt.

  Miután átöltöztünk,elkezdtük a munkát,ami nagyrészt abból állt ,hogy felvettük a rendeléseket,leadtuk,majd fel is szolgáltuk őket.Körübelül három óra telt el,nekem meg jött az ebédszünetem.Kerestem egy asztalt,majd az otthon elkészített ételemmel leültem az egyik kis boxba,hogy elfogyasszam azt.
Kipakoltam az evőpálcikát és levettem a dobozról a tetejét,majd egy falat rízst a számba véve elkezdtem enni.
Nem sok idő telt el,az ajtón lévő csengő megszólalt,ezzel jelezve ,hogy érkezett valaki,vagy mondjuk úgy,hogy valakik.

A helyiségbe 7 ismert fiú ballagott be.Legelöl Taehyung állt,s keresett valakit a szemével.Istenem csak ne én,csak ne én.-Gondoltam magamban.-Persze amilyen szerencsés vagyok,egyből észrevett.Intett egyet a bagázsnak,majd egyszerre indultak el felém.

Egyik oldalamhoz Jimin,míg a másikhoz Jungkook ült.Egyenesen velem szemben Taehyung,mellettük meg a többiek.Nem is értem hogyan de leültek erre a kis szük helyre.
Pálcikámat letettem ,majd a dobozomnak a tetejét bezártam.
Fel akartam állni,de amint meglátták a mellettem ülők,hogy mocorgok,lefogtak,majd egy könnyed mozdulattal visszarántottak ülő helyzetbe.

-Addig mem mész sehova,ameddig nem beszélünk.-Küldött felém egy csábos mosolyt.

-Mi a francot akartok?!-Kérdeztem dühösen.

-Huhh de vad valaki.Vajon az ágyban is ilyen vagy?-kérdezte halkan Jimin,majd belemarkolt a belső comboba,ami belőlem egy halk sikitást váltott ki.

-Jimin tedd magad alap helyzetbe!-Mondta kimérten Taehyung,mire Jimin megrántotta a vállát,majd elkezdte nézegetni az ital lapot.

-Szóval azt kérded,mit szeretnénk?-Bólintottam,mire elkuncogta magát.

-Vedd fel a rendelésünk!Most!

-De ..nekem most ebéd szünetem van..Nem lehetne miután megettem?-Kérdeztem félénken.

-De persze,miután beszéltem a főnököddel.-Mondta halál nyugodtan,mire vettem az adást.Muszáj lesz azt csinálnom amit mondd,vagy kirúgat.

-Nem ,nem kell beszélned vele!Mondd,mit hozhatok?-Kérdeztem.

-Mindannyiunknak hozz egy egy sört,de vigyázz,mert ha nem lesz hideg,akkor a csini kis ingeden fog landolni.-Mondta ,majd kacsintott egyet.

Én csak beletörődve bólintottam,majd siettem a pulthoz,hogy leadjam a rendelésüket.