Miután felszálltunk a repülőgépre, egy kicsit furcsa érzésem támadt. Mintha figyelne valaki, de ahogyan körbe néztem, rájöttem, hogy felesleges emiatt aggódnom, hiszen csak beképzelem magamnak az egészet. Mindenről Changkyun tehet. Ha nem zaklatott volna folyton, most nem lennének ilyen tévképzeteim arról, ami nincs. Leülve a helyünkre, sóhajtottam egy nagyot, és kinéztem az ablakon. Lent sürögtek-forogtak azok az emberek, akik a poggyászokat pakolták fel a repülőgépre. Fejemet az ablak peremének hajtottam, majd egy kicsit behunytam a szemem, hogy pihentessem, de ez nem tartott sokáig, hiszen képek villantak fel előttem a múltból. Akkorról, amikor Ő azokat tette. A zsarolások, a fenyegető üzenetek és a folytonos telefonhívások, ahogyan az ablakom alatt állt, és gyilkos tekintettel figyelt engem, minden. Aztán egy meg nem történt dolog is bevillant, és egy történetet kezdett el alkotni, egy olyan történetet, ami valószínűleg, és remélhetőleg is sohasem fog beteljesülni.

Egyedül vagyok, teljesen egyedül. Korom sötét van, semmit sem látok. Csak egy ketyegő hangot hallok nem sokkal előttem. Biztosan egy óra. Fejembe fájdalom hasít. Teljesen elgyengültem, és fázom. A lábujjaim már szinte nem is érzem, és valami nedvesben ülök. Enyhe doh szag és dohányfüst terjeng. Egy falnak vagyok nekidőlve. Nem sokáig vagyok egyedül, hiszen nem sokkal később kattan a zárban a kulcs, és kinyílik az ajtó. Feloltódik egy lámpa, de szinte alig látok valamit, minden elmosódott előttem, így csak egy homályos alakot vélek felfedezni magam előtt, amint épp lehajol hozzám. Végig simít az arcomon, majd kiegyenesedik, és elmegy. Pár másodperccel később valami puha anyagot érzek magam körül. Valószínűleg takaró lehet. Jó illata van... Olyan, mint... Jaj ne... Ugye nem?

-Hé, Minjae, minden rendben?-hallom meg Yoongi hangját
-Öhm, persze... elaludtam?-realizálom a helyzetet

Yoongi bólint, ezzel megerősítve a tényt, miszerint tényleg elaludtam. Micsoda egy szörnyű álom... de mégis kié lehetett az az elmosódott alak? Mivel nem láttam, így semmi sem bizonyíthatja, hogy ő volt az, de mégis, hiszen... nem, nem szabad ilyenekre gondolnom. Ez csak egy rohadt álom volt. Nincsen semmi jelentősége.
Megdörzsölöm viszkető szemeimet, majd miután a ruhámat is megigazítottam, ismét az ablak felé fordultam, de ezúttal egy csodálatos tengerpart tárult a szemem elé, számtalan hajóval és felhőkarcolók rengetegével. Szörfösök ezrei szelték a hullámokat és a parton is megannyi ember süttette a végtagjait, hogy valamilyen szinten lebarnulhassanak. Hát megérkeztünk volna? Ilyen sokat aludhattam? Pedig szinte alig álmodtam valamit.

🔊Kedves utasaink, kérem kapcsolják be öveiket, hamarosan leszállunk

Becsatoltam magam, majd telefonomon megnézve, hogy mennyi az idő, mivel eddig ott lapult a zsebemben, tágra nyíltak a szemeim. Reggel 10 óra van?? Ja... Hoppá... Odahaza van annyi. Megnyitottam az óra alkalmazást, majd tudatosult bennem, hogy este 8 van. Nagyszerű... Remélem nyitva vannak még a boltok.
Amíg ezeken gondolkoztam, na meg megnéztem, mi történt a közösségi hálón, amíg nem voltam fent, a mellettem ülő Yoongi megbökte a vállamat, amikor pedig felnéztem rá, a fejével oldalra bökött, ezzel jelezvén, hogy már alig tartózkodnak fent a repülőgépen. Lezártam ezért a telefonom kijelzőjét, majd a zsebembe csúsztatva elindultam Yoongi után, aki félúton a kezemért nyúlt, hogy megfogja azt, és így mentünk a csomagszállító szalagig, ahol el kellett engednie, mivel egy kézzel nehézkes leszedni onnan a bőröndöket. Amint ezzel is megvoltunk, kimentünk a reptér elé taxit szerezni.

-A Beach Hotelbe, kérem-mondta kicsit nehézkesen ez a pár szót angolul

A sofőr olyan 10 percnyi út után, megállt egy hatalmas, és valami irtó szép helyen. Nem hittem a szememnek, de komolyan. Kivettük a bőröndöket a taxiból, majd miután Yoongi kifizette azt, utunk a recepcióra vezetett. Meg sem kellett szólalnunk, máris egy csomagszállító ember jelent meg előttünk, arra várva, hogy megtudja melyik szobát adja nekünk a hölgy. A 423as szobát kaptuk meg, így a lifthez mentünk csomagos emberkével együtt. A liftben egész végig Yoongi arcvonásait figyeltem, és azon gondolkodtam, hogy mégis hogy lehetek ilyen szerencsés. Bele gondoltam találkozásunk legelső pillanatára, amikor még két idegen voltunk egymás számára, és kényünk kedve szerint szólogattunk be a másiknak. A pillanat hatására felnevettem, így a csomagos srác és Yoongi is kérdő pillantásokkal nézett rám, de én csak megráztam a fejem, hogy nincs semmi, de még mindig nevettem. Külső szemlélőként, biztosan mindenki őrültnek nézhetett, aki most szökött az elmegyógyintézetből, de ez engem nem érdekelt, sőt igazából más véleménye nem is érdekelt Yoongi-én kívül. Nagyon jól tudtam, hogy akárhányszor elhaladok valaki mellett, folyamatosan arról susmorog magának, vagy másnak, hogy milyen szerencsés vagyok, vagy tesz néhány rosszindulatú megjegyzést. Mivel boldog voltam Vele, ezért mindent elengedtem a fülem mellett, bár a rosszindulatú megszólalásoknál néha erősebben szorítottam a barátom kezét. Most sem volt másképp.

-Nyugi, ne is figyelj rá, csak rám nézz.-fordult velem szembe, majd megállt a folyosó közepén
-Jó, de...-kezdtem volna bele, de félbeszakított
-Nincs de, itt vagyok melletted, és vigyázok rád, szóval hagyd figyelmen kívül és ne csinálj semmi hülyeséget-sóhajtott mellettem Yoongi
-Hülyeséget?! Szerinted mégis mennyi feszültség lehet bennem, ezek miatt? Úgy megütném őket, de nem teszem, miattad! Erre jössz azzal, hogy ne csináljak hülyeséget?-rántottam ki kezemet az övé közül
-Drágám...
-Ne drágámozz itt nekem! Mégis mikor csináltam én bármi hülyeséget is, mióta mellettem vagy?! Ennyire erőszakosnak tűnök?-fordultam el nedves szemekkel

Yoongi csak sóhajtott egyet, majd hátulról megölelt.

-Ne haragudj-suttogta a fülembe, majd lágyan megpuszilta a nyakam
-De... miért vagy mostanában ilyen ideges? Csak nem...-akadt el egy pillanatra

-------
Hű, sziasztok 🙂
Tudom, hogy rég nem volt rész, de most elkapott valami ihlet szikra, így megírtam ezt a részt... Remélem, ennyi kihagyás után, nem lett olyan rossz és remélem, hogy van még olyan, aki olvassa ezt az évadot 😅😅
Ui: Ha van benne helyesírási hiba, ne haragudjatok 😄😄