2 év telt el azóta, hogy Yoongival rendeződtek a dolgaink és már nem veszekszünk többé. Mondhatni nyugodt a kapcsolatunk és egyre többször jártunk el együtt kikapcsolódni.
Viszont ami még mindig aggaszt, az az, hogy fél éve folyamatosan kapom Changkyun-tól az SMS-eket. Az elején még nagyon kedves volt, megkérdezte, hogy miújság velem és Yoongival, egy csomót beszélgettünk szinte apró kis semmiségeken, de végül már egyre durvább üzeneteket kaptam tőle. Az első pár ilyennel még nem különösebben foglalkoztam, betudtam annak, hogy biztosan be van rúgva, vagy csak hülyéskedik, de a végén már esküszöm megijedtem tőle. Ilyenekkel jött, hogy ha nem vetek véget a Min és köztem folyó kapcsolatnak, akkor Yoonginak ártani fog (egy kicsit durvábban fejezte ki magát), éjszaka bemászik az ablakomon és kifolytja belőlem a szuszt is, elvágja a torkomat és ehhez hasonlók. Végülis nem teljesült be a sok száz fenyegetés és bántalmazás közül egyik sem, és a végén bocsánatot is kért, de akkor sem tudtam elfelejteni ezeket a szavakat. Ugyanakkor volt egy olyan érzésem is, hogy ez még folytatódni fog és én rajtam fog csattanni.

-Jó reggelt álomszuszék-lehelt Yoongi egy lágy csókot a homlokomra
-Jó reggelt, Min-nyitottam ki szemeimet
-Végre, itt a nyár.-örvendezett Min
-Hát én nem annyira örülök neki-nyújtózkodtam az ágyon
-Miért?-kérdezte meglepődve
-Mert amint vége lesz, mehetek dolgozni-nevettem el magam
-Nem annyira rossz az-nevette el magát
-Viszont addig is...-lóbált a szemem előtt két papírdarabot
-Ez mi?-ültem fel az ágyban
-Pakolj édes, mert megyünk Miamiba-vigyorgott, mint a tejbetök

Megszólalni sem tudtam, annyira meglepődtem, de ő adott egy puszit a fejem búbjára, majd távozott a hálóból. Nem sokkal később egy tálcával tért vissza, rajta egy kis amerikai reggeli, ahonnan a narancslé sem hiányozhatott. Nem mondom, leesett az állam. Ezt mind nekem készítette, ráadásul egyedül, minden segítség nélkül. Le a kalappal, ezért jár a piros pont.
Gyorsan befaltam mindent, ami valljuk be, nagyon finom volt, majd felöltöztem, és elkezdtem kirámolni a szekrényt. Előrángattam az ágy alól a bőröndömet, és minden fontos dolgot beledobáltam, vagyis hát szépen beleraktam.
Amíg Yoongi mosogatott, addig a fürdőből kihoztam a tusfürdőt, sampont, egyebeket, és amikor már a hajszárítót is beraktam, behúztam a bőröndöm cipzárját. Azt sem tudom hány napra megyünk, de azért 3 napra bepakoltam.

-Bepakoltam!-kiabáltam ki a konyhába
-Én már jóval előtted-jött a válasz
-Mennyi időre megyünk?-sétáltam mögé
-Két hétre... Nem muszály olyan sok mindent bepakolni, majd ott veszünk.-rakta a csöpögtetőre az egyik tányért
-Oh, jól van-mosolyodtam el

Miután mindennel végeztünk, kiléptünk közös lakásunk ajtaján, majd elhagytuk a paneltenger sűrűjét és a busz felé igyekeztünk, bőröndjeinket magunk után húzva.

-Majd ha hazajöttünk, át kellene ugornunk a nővéremhez, most írt Kakaotalkon-mondtam, miközben az üzeneteket nyálaztam át
-Rendben, sokáig maradunk?-kérdezte Yoongi
-Hát...azt nem tudom. Nem írta. Megkérdezzem?
-Légyszi. Nekem még lenne aznap este egy kis dolgom-mondta, én pedig kíváncsian figyeltem fel rá
-Mégis mi dolgod lesz este?-kérdeztem, megállva a zebra előtt
-Az titok-borzolta össze a hajamat
-Hát jó...ha nem mondod el...
-Nem mondhatom el, mert titok. És ha elmondom, akkor már nem lenne az-puszilt bele a hajamba
-Áhá...szóval velem kapcsolatos-vigyorodtam el
-Nem mondom e-el-nyújtotta ki a nyelvét, majd átfutott a zebrán, én pedig kapva az alkalmon utána eredtem

-Várj már meg!-mondtam neki nevetve, mire megállt, így én a széles hátába ütköztem

A buszra várva gyorsan írtam Eunjee-nek, hogy Yoongi elvisz engem 2 hétre Miamiba, majd villogott a képernyőnél az a kis pötty, hogy megérkezett a válasz, de időm nem volt megnézni, mert jött a busz, így elő kellett kapnom a kártyámat.
Milyen rossz, hogy ebben a sztoriban busszal megyünk a reptérre... Na mindegy, szóval felszálltunk a buszra, majd helyet foglaltunk leghátul és minden féle hülyeségről elkezdtünk beszélgetni a reptérig tartó út alatt. Szó esett Mr. Jong hajáról, Haejinről, aki anno általánosban még reménytelenül szerelmes volt belém, az ő exeiről és furcsa szokásaikról, az egyetemről, amit inkább passzoltam, a munkáról, miszerint ő már talált egy állást egy iBigHit nevű cégnél, ahol valóra tudja váltani az álmait, az állatokról, majd vidékről is, hogy milyen is lehet ott az élet, átterelődött a téma a gyerekekre... És a többi. Egészen addig ez ment, amíg be nem mondták a reptér megállójának helyét, így az ajtóhoz kellett mennünk a bőröndökkel.

🔊 Értesítjük tisztelt utasainkat, hogy a Miamiba tartó új járatunk, 10 perc múlva indul. Kérjük, kezdjék meg a beszállást.

------------------
Nos, meghoztam az 1.fejezet újra írt verzióját, remélem tetszett 😄
Ui: a helyesírási hibákért elnézést kérek