-7.fejezet-

Ééés megérkeztem az új résszel 😄
Jó olvasást! 💕

A nyugalmas, olvasással eltöltött szabadidőmet egy előttem álló cipő zavarta meg.

-Hát te?-néztem fel Jiminre
-Csak kérdezni szeretnék valamit-ült le mellém
-Hallgatlak-tettem magam mellé a könyvemet
-Tulajdonképpen miért is vagytok rosszban Yoongival?-kérdezte
-Hát...emlékszel arra az incidensre, ami a suli folyosóján történt?

Bólintott, így hát folytattam.

-Tehát Yoongi szerelmet vallott nekem egy bazdmeg kíséretében..szóval annyi a lényeg hogy nem hittem el a vallomását, erre dühösen el ment.-mondtam el neki a sztorit
-De ettől még simán kibékülhettetek volna-sóhajtott
-De amint látod, túl makacs és haragtartó...
-Ha haragtartó lenne, akkor nem kérdezné meg Junsutól, hogy mi van veled-moslyodott el
-Te figyelj...van egy ötletem. Vicceljük meg egy kicsit Yoongit. Benne vagy?-vigyorodtam el gonoszul
-Hallgatlak-tapsikolt
-Na, mi lenne, ha egy fiúval az osztályból eljátszanánk, hogy járunk és meglátjuk, hogy tényleg érez-e vaalmit irántam, mert ha féltékeny lesz, akkor biztosan-mondtam, mire Jimin belement

Még aznap elmondta Jaeheenek, aki továbbította Junsunak, és így megszületett a terv. Szerencsére mind a ketten belementek, így Jaehee falaz, Junsuval pedig színlelünk.
Holnap kezdetét veszi a terv 1.fázisa.

-Minden diákom gyülekezzen az aulában-mondta az ofőnk a hangosbemondóba

Mindannyian levonultunk az aulába, ahol az ofő széles vigyorral fogadott minket. Már előre rosszat sejtek.

-Nos, most, hogy mindenki jelen van, ki osztom a feladatokat. Mindenki a szobatársaival lesz egy csapat-mondta, majd elkezdett valami lapokat kiosztogatni

-Na de tanár úr, ez már olyan unalmas, minden évben ilyen szar feladatok vannak-panaszkodott Victor, az amcsi osztálytársunk

-Victor fiam, ezt nem lehetett volna egy kicsit kultúráltabban közölnöd?-förmedt rá az ofő

-Nem Tanár úr, mert ez a nagy büdös helyzet-válaszolt Victor

-Édes fiam, nem a parlamentben vagy. Otthon prédikálj. Na, oszoljatok lusta népség, és senkit ne hagyatok magára-mondta Mr. Jong

Átolvastuk a papíron szereplő helyszíneket, majd elindultunk az erdő sűrűjébe. Az első állomás, egy piros valamivel a törzsén megjelölt fa volt.
A papír szerint, valami el van rejtve az egyik odúban. 3 luk van rajta. Bele nyúltam a legfelsőbe, de rögtön ki is vettem a kezemet onnan, mert valami gusztustlan dolog volt benne. A lányok a legalsóval próbálkoztak, aminek egy sikoly lett a vége. Majdnem kiszakadt a dobhártyám.
Akkor, már csak a középső maradt hátra. Belenyúltam az odúba, majd valami papírlapot véltem felfedezni a kezem által. Kihúztam onnan a papírt, majd kihajtogattam. Egy tizenhármas szám volt rajta, meg valami szöveg.

"Nézd meg mit rejt a hód a botok alatt,
Majd írd egymás mellé a számokat,
És megtudod, milyen számmal nyílik a lakat."

Ezek szerint valami hódnak a lakhelyét kell megkeresni, ami valahol vízközelben lesz. Szét nyitottam a térképet, majd a szemem meg is akadt az egyik folyón, amelyik a legközelebb volt innen.

-Gyertek lányok, arra van a következő állomás-mondtam, majd elindultunk a második állomás felé

Útközben egy kicsit eltévedtünk, de végül megtaláltuk a helyes irányt a folyópart felé. Odaérve bemásztam a vízbe, majd szétszedtem a hód gátját, és kiszedtem a papírt. Visszaépítettem, majd amikor már majdnem kimásztam a vízből, hirtelen megcsúszott a lábam az egyik kövön, és visszapottyantam a vízbe, majd elkezdett amikor megpróbáltam felállni, úgy maradtam. Nem bírtam a lábamra állni.

-Lányok, tudtok segíteni nekem?-kérleltem őket a kezemet nyújtva feléjük, de rám se figyeltek
-Hé! Lányok! Segítenétek kihúzni innen?!-szóltam nekik erélyesebben, mire felém kapták a fejüket

Mind a ketten megfogták a kezemet, majd megpróbáltak legalább a partra kihúzni, ám ez a terv kudarcba fulladt.

-Hozunk segítséget-mondták a lányok, majd elrohantak

Amíg ők távol voltak, én megismerkedtem az erdő csodálatos világával. Harcoltam egy hóddal, egy hal mászott a nadrágomba és a kavicsokat számolgattam a vízben, közben pedig egyre jobban fáztam.

[]

Már sötétedni kezdett, amikor neszt halottam. A léptek egyre közelebbről hallatszottak, majd egyre gyorsabbak lettek.
Felsikoltottam, ugyanis egy nem éppen barátságos vaddisznó állt velem szemben. Csak azért nem jött be utánam, mert a vízben voltam. Hálát adtam istennek, ugyanakkor dühös is voltam, hiszen sehol senki, már alig érzem a testrészeimet, mert egyre hűvösebb van és elkezdett a szél is fújni.
A vaddisznó elfutott, majd elkezdett cseperegni az eső.

-Minjae! Hol vagy?! Minjae!-hallatszódott a kiabálás

-Itt! Itt!-kiáltottam vissza vacogva
-Yoongi?! Te mit keresel itt???!!

Yoongi nem válaszolt, csak bemászott utánam a vízbe, majd kivitt a szárazpartra. Egy pokróccal bebugyolált, majd ölbekapott és ekezdett cipelni.

-Annyira aggódtam érted, ne haragudj, hogy olyan gonosz voltam. Bocsáss meg nekem-mondta, nekem pedig egy hatalmasat dobbant a szívem

Nem mondtam semmit, csak a mellkasára hajtottam a fejemet, és beszívtam pulcsijának illatát, ami már szinte átázott a sok esőtől.

-Ne hagyj többet magamra-mondtam halkan, szinte suttogva, majd hagytam, hogy elnyomjon az álom

--------------------------

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top