^Jin szemszöge^

-Tessék??-nézett rám kérdőn...-Azt akarod ezzel mondani, hogy ne beszélgessek a barátaimmal?? ...-vont kérdőre...

-Azok nem barátok! ...-kiabáltam...

-Mert milyenek számodra a barátok?? ... Önző viselkedésű és rossz akarók a legj....-közel húztam magamhoz és megcsókoltam...

Nem láttam arckifejezését, mert becsuktam szemem és próbáltam elmélyíteni a csókot, de elhúzta fejét, sőt... Egészen elhúzódott... Megjelent Lee és Hyeona... Mindketten hátrább álltunk és egymásra néztünk...

-Huhh?? ... Hye Min?? ...-fogta meg Hyeona karjánál...

-Remekül vagyok! ...-mondta lefagyva...

Karját vállára helyezte Lee és elmentek... Nem tudtam szóhoz jutni! ... És elmentek, mire észhez kaptam volna...

^Hyeona szemszöge^

Megláttuk Lee-vel... Amit láttunk! ... Khm...

-Na majd adok én...-dühöngve indult meg feléjük...

-Neee! ...-állítottam meg...-Higgadtan! ...-indultunk meg és már egymástól hátrább álltak..

-Huhh?? Hye Min??-kérdeztem karjánál fogva...

-Remekül vagyok! ...-nézett Jinre...

-Gyere Hye Min! ... Menjünk innen! ...-vállára helyezte karját és elindultunk kifelé...

... Tettünk pár lépést a helyszíntől és Lee faggatni kezdte...

-Mi volt ez?? ... Alaposan megmondtuk, hogy kerüld! ...-támadta le Lee...

-Lee! ... Higgadj le! ... Nem megoldás, ha letámadod! ...-kiáltottam rá...

-É-én nem tudom! ... Teljesen megkavartátok a dolgokat! ...-magyarázta...

-Hye Min! ...-néztünk rá egyszerre...

-Jobb lenne, ha egyedül foytatnám hazafelé az utat! ...-mondta és elindult...

^Hye Min szemszöge^

... Megcsókolt?? ... Tényleg csók történt?? ..

-Ahw... Teljesen megzavart! ...-lehangolva mentem haza...

Akkor... Ezért volt velem "tubicám" hangulatban?? ...

-Ahw... Ennek semmi köze Hye Min! ... Vedd úgy, hogy megse történt! ...

... [...] ... Hazatértem és nyomban a szobámba indultam... Az ágyamra csak leültem és vártam, míg valami csoda folytán megtalál a szerencse és csak egy álom legyen az egész! ... Kérlek, csak egy álom! ... [...] ... Az ágyamba feküdtem be, amikor álom nem jött a szememre...

-Mi lett velem?? ... Nem tudol aludni és valami érzés fogott el, ami még ismeretlen a számomra! ...-jelentettem ki ridegen és hulla fáradtan...

... [...] ... Oldalamra feküdtem és csak a szememet hunytam le, de később már húztam a lóbőrt...

^Jin szemszöge^

... Ez egy igazán váratlan helyzet állt elő! ... Tényleg megszerettem volna tenni, vagy csak úgy jött?! ... Nem mindegy! ...

-Hyung?! ... Minden rendben?? ...-kérdezte mellettem dőlve Jungkook...

-Ahw.. Nem igazán! ... Nem tudom, mégis érzek-e valamit iránta, ha már megcsókoltam! ...

-Te?? ... Csók... [...] ...-körbenézett, majd vissza rám...-Mikor?? ...

-Nem olyan régen! ... -válaszoltam...

-Hyung! ... Ha màr megtetted és szereted...-szakítottam félbe...

-Tudom, mit fogok tenni! ...-hazafelé mentem...

Nem zavartattam magam a bulival kapcsolatban... Elfelejtem végleg Hye Mint! ... Nem számít semmi sem! ... Nem vagyok oda érte! ... Ez a csók megse történt! ... [...] ... Hazaértem, a húgom még nézte a TV-t, de már félálomban...

-Bátyus?? ... Te vagy az??-kérdezte szemét dörzsölve...

-Nyugodj meg! ... Csak én vagyok! ... Senki más! ...-magamhoz öleltem...

-Sokáig buliztatok! ...-ásított is...

-Inkább menj és aludj! ... Reggel mindent elmesélek! ...-puszit adtam álmos arcára és nyomban elindult a szobája irányába és már dőlt is meleg ágyába, majd elaludt... Ismételten a kanapéra döntettem fejem és lábamat a karfájára, majd pihenni kezdtem...

^Hye Min szemszöge^

5 éves lettem... Ma van a születésnapom, ahol a barátaimat meghívtam, de nem jelenik meg senki sem! ... A szüleim elutaztak és egyedül vagyok otthon... Ünneplem 5. Születésnapomat! ... Hiányoznak, de tudom, hogy nem telefonálhatok nekik, mivel nem szeretik, ha megzavarják munka közben... Mama is átjött...

-Mama!! ...-kiáltottam és felnyújtottam kezem, hogy ölébe vegyen, de nem tette...-Mama?? ...-kérdeztem....

-Nem érek rá, gyermekem! ... Sietek! ...-elment...

Szomorkodva ültem a földre és kirakózni kezdtem... Anyáékra várva néztem az ablakon ki, mégis mikor jönnek! ... De nem történt semmi! ... [...] ... Később anyáék érkeztek meg! ... Boldogan siettem feléjük, hogy megölelhessem őket...

-Anyaaa!! Apaaa!! ...-kiáltottam feléjük mosolyogva...

-Most nem érünk rá, gyermekem! ... Nagyon hosszú volt az út! ... Elfáradtunk! ...-ledőltek a kanapéra és egymással beszélgettek...

Megszántam őket és rajzoltam nekik, hogy felvidítsam szüleimet, de helyette elküldtek onnan és a rajzomat összegyűrve kidobták a kukába...

-A-azt nektek készí...tettem...-hangom halkulni kezdett...

-Hye Min! ... Menj a szobádba! ...-parancsolták! ...

Úgy tettem! ... Bevonultam szobámba és a sarokba ülve társasoztam... Egyedül...

-A királynő vagy a király fog ma először célba érni?? ...-kérdeztem játékos kedvembe...

... [...] ... Az ébresztő keltett fel rémálomnak nevezhető álmomból, amit nem is bánok! ... Nincs kedvem visszagondolni azokra a szörnyű napokra, amit átéltem... De azért mégiscsak hiányoznak! ... De úgy látszik, én nem hiányzom nekik! ... Mindegy! ...

-Ami tegnap történt, az megtörtént?? ...-kérdezgettem...

Végig gondoltam, de ... Egyszerűen nem megy ki a fejemből! ... Ez jó dolog?? ...

------------------1 hét múlva-----------------

... Az iskolában tartózkodva sikálni kezdtem a tantermek padlóit a sok sáros cipők után... Biztos Hamupipőkeként nézhettem ki, mivel még kötényt is kaptam, gumikesztyűkkel és felmosó rongyokkal...

-... Másra nem tudnék gondolni, mint arra az egyetlen és nem akaratos ... [...] ...-sóhajtottam..-... Nem megy! ...

-Mi nem megy?? ...-kérdezte egy hang...

Ijedtemben hirtelen felé fordultam és magam előtt láttam....

-... Mr. Jack tanárúr?! ...-lepődtem meg és nyeltem egy nagyot....

-Kérlek! .. A tanárúrat ne mondd, ha kérhetem! ... Nem vagyok még öreg! ...-mosolyogva lépett beljebb...

-Ohh... Bocsánat! ...-nevettem el magam...

-... Mégis miért csinálod a takarítást??-kérdezte érdeklődve...

-... Hosszú történet! ... Aminek persze én iszom a levét, amiért a padtársamat figyelmeztetni akartam, hogy rakja ki a mobilját! ...-mostam fel a padlót közben...

-Aham! ... Gondolom, ki lehet az, de... Nem fontos! ... Lenne kedved egy gyors ebédeléshez?? ...-kérdezte...-Még valamit meg kellene beszéljünk! ...-intett maga felé és az ajtóhoz lépett...

... Kezdtem unni, amúgy is a felmosós és takarítósdit, mert Jin épp nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna, de... Mindegy! ... A tanárúrral tartottam és az iskola büfébe indultunk el, majd gyorsan vett magának egy szendvicset! ... [...] ... Kiléptem az épületből és éppen a bolt felé siettem, amikor egy ismerős arcot láttam meg...

-Huhh?? ...-kérdőn néztem felé, majd megismertem a személyt...-... Jin és ... Jia?? ...-nyeltem egy nagyot, amikor megláttam csókolózni...

Sietni kezdtem tőlük minél távol... Először engem, aztán Jiát, utánna ki lesz az áldozata?? ... Összeszorult a szívem is... Pedig, kezdtem többet érezni iránta, mint "veszekedős" barátság... Igaz, hogy meglepedt a csók, de... El kell mondanom....

-Neeem! ...-könnyezve elindultam az iskola irányába...

... De tovább mentem a kelleténél... Egyedül akartam lenni és elgondolkodni a dolgon, hogy... Miért is dobog érte a szívem, amikor úgyse ilyenre vágyik, mint én! ...

-Hülye Hye Min! ...-ütöttem fejem a falba és a könnyeim záporként hullottak szemeimből...

... Teljesen a földre rogytam és összehúzódva ültem a földre egy idegen helyen... Semmi sem érdekel! ... Mélyen belém hatolt minden, amit csak okozni tudott... Tényleg el kellene már felejtenem! ... Csak sétálni indultam el és végleg kiheverni, amit az utóbbi időben kezdtem iránta érezni! ...

-Szia kicsike! ...-szólt egy idegen, amint felém sétált...

... Elfordítottam a fejemet és nem figyeltem felé, de előttem érkezett hirtelen... Megijedve hátráltam...

-Hova siet egy ilyen szépséges leány, mint te?? ...-jött még közelebb, én viszont hátráltam...

-N-ne merjen... Közeledni! ...-hadartam...

-Harapsz is??-kérdezte...

Falhoz szorítva testközelben fogott le... Erőlködve próbáltam menekülni...

-Eresszen el! ...-könyörögtem...

-Azt nem szabadna! ...-mormogta hangján...

-SEGÍ......-befogta a számat...

-Hallgass! ... Még meghallanak! ...-förmedt rám...

-Engedd el! ...-kiáltott rá...

-Hmm... Nagy gondban vagy fiatal úr! ...-kuncogni kezdett...-Éés a gond az....

-Azt mondtam, engedd el! ...-szakította félbe...

Ránéztem és megismertem az alakot...

-Azzal tévedsz, hogy elengedek egy igazi szépséget! ...-rám vetette magát, de hirtelen eltávolodott és a földre esett..

-Azt mondtam, hogy engedd el! ...-megütötte arcánál...-És ne kelljen mégegyszer elmondanom! ...-fogta meg karom és magával vonszolt...

... Végig a földön heverő fickót figyeltem... Egy pár utcányi lépés után megállt előttem...

-Elárulnád, mégis mit kerestél azon az utcán?! ...-fordított magával szemben és a karomat kapta el...

-Engedj el! ...-ellöktem, de nem távolodott, hanem közelebb húzott magához...

-Még nem kaptam választ, bogaram! ...-mérgelődött...

-Mit akarsz tőlem?? Választ?? ... Hát jó! ... [...] ... Mert szeretek ott lenni! ...

-Nem igazán hiszem, tubicám! ...-mosolyodott el...

-Engedj már el! ...-kiáltottam...