^Hye Min szemszöge^

... Kint az iskola előtti buszmegállóban álltunk meg... Lee, Hyeona és én! ... Elhatároztunk egy baráti kiruccanást az állatkertbe! ... Remélem, remekül fogjuk érezni magunkat! ...

-Azért valljátok be, hogy nélkülem unatkoznátok! ...-jelentette ki Lee...

-Persze, majd ha piros kutya születik a világra! ...-mondta ki Hyeona...

Csak nevettem rajtuk! ... Viccesek, de néha komolyan gondolják, amit utánna elnevetnek! ... Szóval... Valami pszichológiai nyelven rendezik le, amihez nem igazán értek! ... Már a busz is megérkezett, majd beljebb léptünk és kifizettük a jegyünket, majd helyet foglaltunk... [...] ... Megállt a busz az állatkert előtt és már szálltunk is lefelé! ...

-Nos! ... Hát nem csodálatos?? ...-kérdezte Lee, mélyebb levegő vétele után...

-Ha te annak veszed csodálatosnak, hogy a kígyók között elvagy, akkor legyen! ...-magyaráztam...

-Tudjuk, mennyire félsz a kígyóktól, de most szórakozni jöttünk és semmi sem fogja elrontani ezt a napot! ... Úgyhogy induljunk meg! ...-karunknál fogva vezetett az elefántok felé...

... [...] ... Hamar kivégeztük az állatokat és már csak sétálgattunk össze-vissza... Egy árus épp jégkását árulgatott az ott kelő embereknek... Ugyan senki sem vett szegénytől... Megsajnáltam és vettem 3-at! ... Nem mondom 7W (won)-ért...  Ennyiért megérné! ...

^Jin szemszöge^

Már furdalt a kíváncsiság, miért jött el velük az állatkertbe?? ... Végig mögöttük, álcázva mentem utánnuk... Egy napszemüvegben álltam hátamat fordítva nekik... Hallgattam mondandójukat! ...

-Nekem pingvinek jöttek be! ...-mondta Hyeona...

-Frakkos kinézetük miatt?...-kérdezte a nyomi Lee...

-Mi a gond belőle?? ... Cukik így is! ...-válaszolt...

-Mindenkinek meg van a maga ízlése, amihez tartja magát! ...-választotta szét a veszekedést Hye Min...

... A bokor mögé bújtam el, majd elhaladtak előttem, megfogtam Hye Min karját és behúztam magammal a bokorba, persze a száját befogt, hogy be visítson...

-Nyugalom, csak én vagyok! ...-suttogtam és leszedtem szájáról a kezemet...

-Jin?? ... Mit csinálsz itt?? ... -meglepődve nézett rám...

-Tudom, hogy örülsz nekem Tubicám! ...-mondtam...

-Nem igazán! ...-válaszolt közömbösen...-De mondd mit akarsz!? ..

-Ejnye tubi! ... Így bánsz a szíveddel?? ...-morogtam...

-Ne gyerekeskedj! ...-parancsolt rám...

-Parancsot nem teljesítek tubi! ...-mélyen szemébe néztem...

-És miért nem?? ...-kérdezte vissza...

-Az legyen az én dolgom! ...-förmedtem rá...

... Barátai keresni kezdték, elindukt volna, de megfogtam kezét és visszarántottam ...

-Csst! ... Marad! ...-halkan utasítottam, mire szúrós szemekkel nézett rám...

... [...] ... Ennek is vége lassan... A Nap is lemenőbe és már a terület kezd kiürülni, amit már várok! ... Még mindig itt várakozunk, végig Hye Mint vizslatom... [...] ... Mindenki elment és már is besötétedett... Előbújtattam, majd magamat is...

-Most örülsz?? ... Itt ragadtunk! ...

-Ne nyavalyogj! ... Inkább élvezd, hogy velem lehetsz! ...

-Marhára élvezem! ...-felelte...

-Nem beszélünk csúnyán bogaram! ...-közelebb mentem hozzá...

-Jajj, mintha téged az érdekelni! ...-förmedten bámult oldalra...

-... [...] ... Igaz! ... Nem érdekel! ...-távolabb mentem és elindultam egy irányba! ...

-Menj! ... Kilépek a segítséged nélkül! ...-kiabált utánnam...

-Nélkülem, nem igen! ...-mondtam vissza...

^Hye Min szemszöge^

... Hümmögve elindultam a kijárat felé, nem is érdekelt, hogy mi lesz vele, de engem ne keverjen a balhéjaiba! ... Előkaptam mobilomat és a kijelzőjét nyomkodva írtam be a telefonszámot! ... Megnyomtam a hívógombot és a fülhez helyeztem a készüléket... Kicsenget...

-...Gyerünk, vedd fel! ...-suttogtam...

-... A hívott szám jelenleg nem kapcsolható, kérjük is....-kinyomtam...

-Ahw... Miért nem veszitek fel a telefont?? ...-elraktam mobilom...

-Szüleid?? ...-kérdezte...

-Huhh?? ...-felé fordulva kérdeztem vissza...

-... A szüleid...???-mutatott a mobilomra...-Őket hívtad?? ...-kérdezte...

-Ahw... Igen! ... Egyszerűen nem igazán értem, miért nem veszik fel!? ...-lehangolva folytattam utamat a kijárathoz...

... Nagy sóhajtást hallottam meg és árnyakat láttam mozogni... Megijedtem... Gyors tempómba igyekeztem kifelé...

-Nee! ...-suttogva indult felém, magához húzva egy rejtek helyhez...-Maradj csendben! ...-suttogta...

... Csak néztem a mozgóárnyak után lépkedő őröket! ... Megkönnyebbülten kifújtam magam...

-Mi az?? ... Azt hitted szellemek mászkálnak itt?? ...-kérdezte fél mosollyával...-Ennyire ijedős a tubicám?? ...-kérdezte...

-... Nem ijedtem meg! ...-válaszoltam...

-Láttam és éreztem! ... Mondhatom kellemes volt! ...-suttogta...

Felé fordultam és megütöttem... Nem annyira erősen, de nevetni kezdett...

-Ki van ott?? ...-felénk villantotta a zseblámpáját, addig a szájára helyeztem tenyeremet és csak a csodára vártam, hogy ne vegyen minket észre...-Hmm... Biztos csak a szél! ...-elment...

-Huhh, ez meleg helyzet volt! ...-leszedtem és kifújtam magam...-Ne mondj egy szót se! ... Én léptem! ... Viszlát! ...-felálltam és egyetken egy lépést tettem, de visszarántott ismételten...-Most meg mit akarsz?? ...-kérdeztem mérgelődve...

-Együtt jutunk ki! ... Akár tetszik, akár nem tubicám! ...

-Ahw...-kezemnél fogva állt fel és indult a kijárathoz...

... Siettem utánna, de végig a kezemet fogta... Az ajtóhoz értünk és szorosan a drótkerítés ajtót próbáltuk kinyitni...

-Ez nem nyílik! ...-rángatta Jin...

Majd egy erőset ütött rá, amit szemforgatva néztem...

-Most már jobb?? ...-kérdeztem...

-... Sokkal! ...-mormogta...

-Remek! ... És most mindent félretéve...-félbeszakított a kerítsre mászással... -Másszunk kerítést! ...

-Én már leértem! ...-mondta...-Most a tubicám következik! ...-mosolyogva nézett szemeimbe...

-De én, nem tudok mászni! ...-nyafogva találtam ki mindent...

-Igyekezz!! ...-mérgesen szólt...

-Jólvan! ...-válaszolva mászni kezdtem...

Elég nehezen másztam, amit kikilódtam... [...] ... Végre sikerült a tetejére, majd a lemászás volt necces... Vagy könnyen mondva leestem... Pofára...

-Örülök, hogy ennyire szórakozol! ...-felálltam és lesepertem magamról a piszkot...

-Gyere! ... Haza viszlek! ...-ajanlotta fel unottan...

-Köszönöm, de nem kérek több balhét, inkább egyedül folytatom! ...-elindultam haza...

^Jin szemszöge^

... Bármerre is tartott, utánna mentem, de elég csendben, és sokkal lemaradva, hogy biztonságba érkezzen a lakására... [...] ... Sikeresen hazaért és be is lépett... Nem is nézett vissza, amin csak kuncogni tudtam...

-Hye Min! ... Te egy igazi rosszaságra találtál! ... [...] ... És persze rám! ...-hazafele vetettem magam...

... [...] ... Lassan hazaértem... Csendesen léptem be a házba, makd a szobámba indultam és az ajtómba lépve láttam a húgomat, aki már mélyen aludt...

-... Ne aggódj húgi! ... Holnap újra eljön Hye Min és vigyáz rád! ...-suttogtam és betakartam, hogy ne fázzon meg...

Vissza lementem a lépcsőn és a kanapén elaludtam... [...] ...

Már a nagy alkalomra készülök, ahol megkérem életem szerelmének a kezét egy étterembe... Ma este találkozom vele... Egy kastélyban élek, rengeteg inassal és pincérekkel...

-Kész van uram??-kérdezte az egyik inas...

-Mint a friss cipó! ...-igazítottam meg nyakkendőmet...-Nos! ... Higy festek?? ...-álltam meg előtte és felé fordultam...

-Remekül, uram! ...-válaszolt egyszerűen...

-Kérem! ... Csak az igazat! ... Rosszul festek, igaz?? ...-kérdeztem aggódva...

-Neem! Dehogyis! ...-válaszolt...

-Köszönöm! ...-boldogan siettem ki a nappali részlegbe, majd megvártam szerelmemet...

... Vártam... Vártam... És még mindig... Kezdtem unni magam, de nem adtam fel... Majd megjelent szép alkalmi ruhájába, ami igen remekül fest benne! ... Mint egy...

-... Angyal! ...-csodálva figyeltem, de csak lehajtott fejjel közeledett felém...

Annyira, hogy már derekára helyeztem a bal kezem, a másikkal a kezét fogtam meg és táncba hívtam... Felkapta a fejét és szemembe nézett...

-... Mondták már, hogy remekül festessz?! .. -kérdeztem...

-Nem, de... Köszönöm! ...-zavartan válaszolt...

-Ugyan, ez csak természetes! ...-pörgettem meg...

-... Öhm... Talán! ... De ez csak a véletlen útja! ... Mi nem így viszonyulunk a valóságban! ...

-... Sajnos! ...-válaszoltam...

Közelebb húztam magamhoz a derekánál fogva és közelebb hajolok hozzá, hogy ajkát magamén érezhessen...

-Jiiiiin!!! Bátyuss!!! ... Ébresztő!!! ...-rázogat a húgom, Hyona...

-Huhh?? ... Hyona?? ... Mi a baj?? ...-kérdeztem félhomályban...

-Hasadra süt a Nap és én éhes vagyok! ...-válaszolt lehangoltan...

-Ahw... Egyszer még a sírba viszel! ...-mosolyogva indultam a konyhába és elkészítettem egy gyors omlettet....

^Hye Min szemszöge^

... Felkeltem... Semmire nem eszméltem fel, majd a mellettem lévő komódra figyeltem, ahol a naptárra bukkantam és a szombatot jelezte...

-Ahh! ... Szombat van! ...-visszafeküdtem aludni...

... 10 perc múlva szélsebesen kikeltem az ágyból és a fürdőbe rohanva igyekeztem letusolni és felöltözni... A konyhába siettem és megreggeliztem, majd a cipőmet felkapva indultam Hyonához! ... Akire most már vigyáznom kell! ... De... Nem bánom, csak... Olyan furcsán viselkedik, mintha megöltem volna, amit igazán szeretett, úgy néz rám! ... Ezzel pedig megijeszt! ...