^Hye Min szemszöge^

... [...] ... Közben egy SMS-t kaptam... Megnyitottam...

"Tubicám! ... A parkba várlak pontban délkor! ... De ne késs egyetlen egy percet sem! ... Üdv.: Jin szíved! ..."

-Soha nem voltál a szívem és nem is leszel! ... Ahw... Egyszer a sírba visz! ...-leraktam mobilom...

... Leültem a kanapéra és csak vártam, mintha lenne mire! ... Miért nem hagy már végre békén?? ... Tudom mi lesz a vége! ... Sajnos! ... Most, ha elmegyek, valamit elkezd magyarázni, azután cukkol, a  szokásához híven! ... De, ha meg nem megyek, akkor meg zaklatni fog állandóan, mert miért nem mentem el?! ... Szeretnék már végre megszabadulni ettől a dolgoktól, de úgy látszik nem engedélyezi! ... Ez szomorú! ... De visszakapja, majd egyszer! ...

... Lassan dél, de semmi erőm a vele találkozást! ... Ahw... De azt se szeretném, ha egész végig a nyakamon lihegne, ugyanazzal a szövegével! ...

-Még az álmaimban is gyötör! ...-elindultam lustálkodva a szobámba, hogy átöltözzek! ...

Kiszedtem holmimat, ami nem is néz ki olyan bonyolultnak, így felkaptam magamra gyorsan...

A tükörbe néztem magam, majd a hajamat is megfésültem és beállítottam, hogy ne zavarjon! ...

-Huhh! ...-sóhajtottam...

Elvégeztem feladatom, majd a kulcsokkal elindultam a bejárati ajtó felé és már a cipőmet kaptam magamra! ... Kiléptem a lakásból, becsuktam a zárral az ajtót és már indultam is a "kikötött" helyére! ... [...] ...

^Jin szemszöge^

Már itt vagyok és várom, mikor érkezik Hye Min! ... Egyenlőre még semmi! ...

-Ahw... Hol van már ilyen sokáig?? ...-akadtam ki...

Itt járkálok fel-alá és még mindig semmi! ... Megérkezett.. Végre! ...

-Már azt hittem, eltévedtél tubicám! ...-mérgelődtem...

-Ha ennyire féltettél, miért nem indultál haza?! ...-kérdezte elég csípősen...

-Most felejtsük el és hagyjuk elveszni a csatát! ... Szeretnélek megkérni, hogy most hétvégére is vigyázz a húgomra! ...-mondtam el...

-És a kedves kis bátyja hova tűnik el??  Ha szabadna kérdeznem?? ...-kérdezett vissza...

-A kedves kis bátyusnak dolga van! ...-utánoztam le a hangján...

-... Csak tudd! ... Egy szemét dög vagy! ...-mondta ki véleményét! ...

-Kérdeztelek tubicám?? ...-kérdeztem mérgesen...

-... [...] ... Nem! ...-halkult el a hangja...

-Okos kislány! ...-mosolyogtam el magam...

-Ha ennyi lett volna, akkor én mentem is! ...-intett kezével, de elkaptam és nem engedtem, hogy elmenjen! ...-Leszoknál már végre az állandóan megfogott csuklómról?? ...-kérdeztem...

-Ahhoz meg viselkedned kellene bogaram! ...-halkan közelébe léptem és suttogtam szemébe nézve...

-Nekem?? ... Inkább neked kellene! ...-vágott vissza...-Nem én vagyok az iskolában elhíresült tevékenységekkel megáldva! ... Ráadásul... [...] ...-abbahagyta mondatát...

-Fejezd be mondatod! ...-kértem rá, mire megrázta a fejét...

Elengedtem karját és távolabb lépett...

-... Ráadásul tanulni jöttem az iskolába és nem Maffiaként szolgálni egyes helyeken és srácok után nézelődni! ...-hangja megremegett és rekedtes hangon válaszolt...

... [...] ... Lement a Nap is és még mindig magam mellett tartom Hye Mint! ... Réges rég feljöttek a csillagok és azt nézegeti, ahogy a fa tövébe vándorolva ül le... Mellé telepszek én is... Elfordult tőlem, amin csak kuncogtam...

-Mi olyan vicces?? ...-kérdezte letörve...

-Khm...-megköszörültem torkomat...-Te, ahogyan viselkedsz! ...-böktem ki...

-Örülök, hogy ennyire szórakozott vagy! ...-fejét a fa törzsének döntötte...-Éreztem, hogy még bánni fogom, hogy eljövök! ... És már bánom is! ...-felállt...

-Hova akarsz menni?? ...-kérdeztem rá nézve...

Felálltam én is és közelébe mentem... De csak távolabb állt... Már kezdtem sajnálni! ...  Esküszöm, megbolondít a viselkedésével! ...

-Most meg mi a baj?? ...-kérdeztem...

-Huhh... Ha a barátnőd is így fogja érezni magát, akkor is ezzel a kérdéseddel támadod le??... Már, ha lesz egy barátnőd! ...

-Most komolyan, ezzel zaklatsz?? ...-kérdeztem mérgelődve...

^Hye Min szemszöge^

-Most komolyan, ezzel zaklatsz??... -mérgelődve nézett a szemembe...

-Nem zaklatlak, csak megkérdeztem, hogy akkor is így viselkednél?! ... De... A te döntésed! ...-pillantásom a csillagis égre szegeződött...

Egy hullócsillag jelent meg, majd lehajtottam a fejem és kívántam...

-... Mit kívántál?? ...-kérdezte, majd rám nézett...

-...-sóhajtottam...-...Nem mondhatom el! ...-feleltem kérdésére...

-... Megijedt a tubicám?? ...-gúnyolódott...

-Haha, nagyon vicces vagy! ...-cukkoltam...

-... Szeretnélek megfejteni tubi! ... De ahhoz el kell árulnod, mit is kívántál! ...

-... Ahw... Nem kell megfejtened! ...-fordultam felé, de már közelebb voltba szokásához híven...

Ijedtembe hátamra estem, ő meg elkapva felettem helyezkedett el, szorosan közel... Gyorsan felültem, Jin pedig leszállt rólam... Felálltunk és hazafelé vettük az irányt! ...  Egyetlen egy szót se szóltunk egymáshoz! ... Nem is bánom! ... [...] ... Egy kicsit lemaradtam útközben, hiszen teljesen fáradt voltam... Már ásítottam is, amikor megállt és hátra fordult...

-A helyedbe igyekeznék, bogaram! ...-kiáltotta felém...

-Mondd annak, aki bírja az iramot! ...-vágtam vissza, kicsit sietve...

... [...] ... Lassan hazaértünk, gyorsan beléptem a házba és bezárkóztam volna, de az ajtóba megállt és kezét az ajtónak támasztotta...

-Aztán holnap még látjuk egymást tubicám! ...-elengedte ajtómat és mosolyogva lelépett...

Csak sóhajtottam... Szememet megforgattam... Becsuktam az ajtómat és már léptem is a szobámba, ahol átvettem a pizsamámat és már indultam is az ágyba...

-Ahw... Remélem a kívánság teljesülni fog! ...

Most biztos azt kérdezitek, hogy mit kívánhattam! ... Teljesen megértem! ... Én is kíváncsi vagyok! ... Talán túlságosan is... De... Nem árulhatom el, míg be nem teljesül! ... Oldalamra feküdve elaludtam... [...] ...

^Jin szemszöge^

Hazaértem, de még a húgom, Hyona, még ébren volt... A szobájában játszott csendben...

-Neked nem aludnod kellene?? ...-kérdeztem mosolyogva...

-Bátyó!! ...-rohant hozzám és magamhoz öleltem...

-Szió! ... Nem tudsz aludni?? ...-kérdeztem...

-Neem! ... Félek, megbántottam a dadust! ...-mondta sajnálva...

-Miért?? ... Mit csináltál vele?? ...-kérdeztem...

-Szörnyű dolgot! ... Hiányoztál és inkább veled akartam lenni, így rajta követeltelek! ... De sírt! ...

-Tényleg??-néztem furcsán...-Nem mondta el, miért?? ...-kérdeztem...

-Hiányoznak a szülei! ... Hiába hívja őket, sehogy se válaszolnak neki! ... Ennyit mondott! ...

Hihetetlen volt hallani, a dolgokat! ... Szülei, míg hiányoznak neki, addig ők nem is érdeklődnek felőle! ...

-Máskor légy kedves vele! ...-kötöttem lelkére! ...

-Megígérem, de akkor ne menj el! ... Megígéred?? ...-kitartotta kisujját és az enyémmel összekulcsolta...

-Megígérem! ... Hétvégén ismét eljön, hogy vigyázzon rád! ...És ahogy megígértem, itt maradok veled! ... Na, de most pedig menj aludni! ...-felemeltem és az ágyához vittem, befektettem és betakartam...

Oldalára feküdt és már el is aludt! ... [...] ... Kicsit még mellette maradtam, majd elindultam a szobámba és már el is aludtam... [...] ...

==========REGGEL===========

... Nagyon nehéz volt felébredni, fájó fejjel! ... Szeret az időjárás játszani velem! ... Gyorsan kikeltem, majd felöltöztem és már indultam is útnak... Útközben összefutottam pár sarki lányokkal! ...

-Szia, szép fiú! ... Nincs kedved egy kicsikét szórakozni?? ...

-Kössz, de inkább kihagyom! ...-leléptem onnan...

Hogy mennyi ilyet lehet találni, de mégis egyfelé húz a sors! ... A rosszaság felé! ... Az iskolát nagy ívben szoktam kerülgetni, de valahogy mégis odatévedtem, ahol Hyeona, Lee és... Hye Min?? ...

-Mi ez az egész?? ...-kérdeztem a bokornál lebukva és követtem őket, de csak lesben! ...