^Jin szemszöge^

Most, hogy megmentettem az életét, így kvittek vagyunk, amiért magára vállalta a nekem járó büntetést... Be kell vallanom, élvezem a cukkolását! ... Csak egy gondba ütközöm folyton, hogy anya állandóan nyaggat, hogy kérjek meg valami megbízható lényt, hogy hétvégére vigyázzon a húgomra... Haha, azt leshetik! ... Elindultam haza felé, majd beleütköztem némi büféhez, ami tele volt finom étellel! ... De nem! ... Indultam tovább! ... [...] ... Beesteledett, de ismételten ellógtam otthonról...

^Hye Min szemszöge^

... Megmentett, de miért?? ... Ahw...

-Menj már ki, de végleg! ...-ütögettem fejemet, de úgy látszik...-Huh... Nem használ! ...-siránkoztam...

Teljesen kimerült a kezem, a sok ütögetős játékba, így a szemem is ragadt lefele... Pedig nem is vagyok álmos! ... De még a hideg is ráz! ... Gyorsan a szobámba igyekeztem és rögtön átvettem a pizsamámra... Befeküdtem az ágyamba és magamra helyeztem el takarómat... Oldalamra fordultam és már aludtam is....

-Neee!! ...-kiáltottam fel...

-Nyugodj meg Tubicám! ...-homlokomra puszilt, majd ajkaimhoz ingadozott...

-Eressz el! ...-ficánkolok, de szorosan lefogja fejem mellett megpihenő kezeimet...

-Parancsokat nem teljesítek bogaram! ... De ezt már elmondtam! ...-lassan közelíti meg ajkaim, majd rátapasztja övéit...

Lassan mozgatni kezdte, majd egyre gyorsabban kezdett csókolni... Nem viszonoztam, amit észrevett és hamar abbahagyta! ...

-Nem viszonzod tubi! ...-hajamat hátra sepri...

-Miért viszonozzam, amikor úgyis nevetség tárgyává válok! ... Meg amúgy se...-megcsókolt ismételten...

Morgott egyet, de én semmit sem szóltam, csak vártam, mikor fog kinevetni... Vártam, mikor fogja elmosolyogni magát és megalázni! ... De ezekre csak várhattam, mert egyáltalán nem tette meg... Talán szeret?? ... A csók abba maradt...

-... Ennek most és mindenkorra vége! ...-kijelentettem...

-Szeretnéd mi?? ... Ezt nem engedhetem meg bogaram! ...-kezét oldalamhoz simította és a pólómat elkapva, lassan feljebb húzta, majd alányúlt és a bőrömet kezdte gyengéden érinteni...

-Nee! ...-könyörögtem, de hiába! ...

-Csst! ... Semmi baj! ... Itt vagyok! ...

Sajnos látom! ... Egyáltalán nem tetszik, amit velem művel! ... Már a pólóm lassan lekerül rólam... Jin épp a nadrágját szedte le magáról...

-A pólót rád hagyom, bogaram! ..-nyakamat kezdte csókolni és szivogatni...

Egyszer-kétszer felszisszentem a fájdalomtól, de csak továbbra morgott...

-A kutyák morognak! ...-kiáltottam el magam...

Abbahagyta, majd rám nézett...

-Hogy mondtad??...-kérdezte megszeppenve...

-Ahogy hallottad! ...-válaszoltam durván...

Rám meresztette szemeit és szúrós tekintete égett a szemembe, közben alsó ajkába harapott... Ficálkoltam továbbra is, de a csuklómat szorongatni kezdte...

-Neee!! ...-kiáltottam el magam...

-Úgyis megszelídülsz tubicám! ...-mosolyra váltott az arckifejezése...

... [...] ... Reggel az ébresztő hangjára ébredtem... Kikapcsoltam és felültem az ágyra, majd nyújtózkodtam...

-Egy újabb reggel, ami végzetes lehet! ...-takarómat lesobtam magamról és már fel is álltam...

Megágyaztam, majd indultam is a konyhába... A kanapén heverve figyeltem a mai műsorok sorozatát... Némelyik vicces, némelyik unalmas! ... [...] ... Bele merültem a tv nézésébe, amikor megszólalt a mobilom! ... A mellettem heverő készülékre kaptam a kezem és a kijelzőjén olvastam el a személy nevét! ...

-Huhh...??? Ismeretlen?? ...-vállamat megvonva felvettem...-Igen?? ...-szóltam bele...

-Jó napot kívánok! ... Mrs. Kim vagyok! ... Ma este tudna vigyázni a lányunkra?? ... Ma este, sajnos dolgunk akadt, és a bátyja se hajlandó itthon ülni! ...

-Szívesen vigyázok gyerekekre! ...-bíztattam...

-Ezt örömmel hallom! ... Nagyon örülünk, hogy találtunk egy babysittert! ... Nagyon szépen köszönöm! ... Akkor ma este 6-ra a River utca 12-ön várjuk önt! ... Viszontlátásra és Köszönöm mégegyszer! ...

-Viszontlátásra! ...-mondtam vissza, majd leraktuk a mobilt...

Lett egy állásom, és nem kellene elszúrni, mert még jól jön a ház fizetésébe! ... Ahw... Anyát is fel kellene hívnom, de egyszerűen nem érem el! ... Gyorsan beütöttem telefonszámát és a hívás gombra nyomtam... Kicsengetett! ...

-Gyerünk vedd már fel! ...-könyörögtem...

Csak vártam... [...] ... Majd megszólalt a hangposta! ...

-A hívott szám jelenleg nem kapcsolható, kérjük ismételje meg hívását később! ...-leraktam...

-Miért nem veszitek fel?? ...-szomorkodtam...

... Meguntam a tvt is, és elindultam az ajtó felé... Felvettem cipőmet és elindultam egy kicsit kiszellőztetni magam... Gondolkodtam... Vajon mi történhetett velük?? ... Nem jelentkeznek! ... A kisállat-kereskedés előtt megpillantottam egy nagyon aranyos kiskutyust, aki játszani kívánt... Hempergőzött, én meg mosolyogtam rajta...

-Hihi, nagyon cuki vagy! ...-elnevettem magam...

^Jin szemszöge^

... Nem mentem haza este! ... Egy barátnál húztam meg magam... [...] ... Kiléptem a házából és hazafelé vettem az irányt! ... [...] ... Pár perc múlva megláttam Hye Mint a kisállat-kereskedésnél, ahogy játszik az állatokkal... Megálltam, hogy szemügyre vegyem! ... Igaz, nem hallottam semmit, de nagyon vicces volt... Folytattam tovább felé az utam! ... Mellé érkeztem és meghallottam... Rám se figyelt...

-.. Na szió kutyuli! ... Mennem kell! ... De megígérem neked, hogy mindig meglátogatlak! ...-elmentem mellette...

Kuncogtam magamba...

-Minden nap meglátogatni?? ... Hmm... Nem is olyan rossz ötlet! ...-felvettem napszemüvegem és igyekeztem haza...

^Hye Min szemszöge^

... Nagyon sajnáltam ott hagyni és érezni, talán sosem láthatom! ... Sajnos, nincs annyi pénzem, hogy megvegyem és magamnál tarthassam! ... Nyüszíteni kezdett... Vissza fordultam hozzá! ...

-Ennyire megkedveltél?? ...-kérdeztem mosolyogva...-Pedig nem szabadna! ... Fáj a búcsúzás, tudom! ...-megsimogattam, de mancsát a kezembe nyomta...

A tulajdonos is kilépett, ijedten léptem hátra...

-Érdekli a kutya?? ...-kérdezte...

Bólogattam zavartan...

-42 W (won) a kutya ára! ...-jelentette ki...

A kutyusra néztem... Szemeiből a könny hullott..

-Nincs annyim! ...-mondtam ki fájdalmas szívvel néztem az eladóra...

-Akkor hagyja el az üzletet hölgyem! ... Sipirc! ...-legyintette, hogy menjek...

Összeszorult szívvel indultam meg... Minden percben visszanéztem! ... [...] ...

-Szegénykém! ...-pont hátra néztem, amikor neki ütközben egy személynek...-Elnézést kérek uram! ...

-Uram?? ... Ennyire öreg lennék?? ...-hangja ismerős volt...

Napszemüvegét lejjebb tolta, hogy szemét megfigyelhessem... Ez nem lehet igaz! ... Mérgelődve néztem oldalra...

-Ne nézz így tubicám! ...-mosolyra húzta a száját...

-Ahw...-sóhajtottam...-Ne becézgess! ...-szóltam rá...

-Ahogy óhajtod! ... Tubicám! ...-kuncogni kezdett...

-Neked otthon kellene lenned, nem?? ...-kérdeztem...

-Miért kellene?? ... Nekem nem parancsolhatsz, bogaram! ...-halkult el utolsó mondatán...

-De magamnak igen! ... És a parancsom! ... Léptem! ...-kikerültem, de alkaromnál elkapott és visszahúzott...-Mi lenne, ha nem ráncigálnál állandóan a karomnál, vagy a csuklómnál fogva?? ... Belehalnál?? ...

-Én nem, de te tutira, hogy nem érintelek meg! ...

-Haha, röhög a vakbelem! ...-komlyra fordítottam a szót...

-Ez így van, bogaram! ...-elengedte karomat...

-Elmehetek?? ...-kérdeztem...

-Ahogy szeretnéd! ... Ugyanis én nem parancsolok neked, tubi! ...-közelebb hajolt...

Megfordulta és elindultam utamra, hála a jó égnek, hogy nem követett... [...] ... Lassan haza értem, majd beértem és kifújtam magam... Leraktam magam a kanapéra és csak nézelődtem ki a fejemből! ... [...] ... Gyorsan eltelt az idő és felvettem a szükséges dolgaimat és felkaptam a cipőmet, majd elindultam a megadott címre... [...] ... Lassan odaértem és bekopogtattam... Ajtó kilincse lenyomva és már nyílt is...

-Jó estét! ...-kívántam, ahogy megpillantottam a hölgyet és az urat...

-Szia! ... Fáradj be! ...-hívtak beljebb! ...

Mosolyogtam és beljebb mentem... A nappali felé vezettek, ahol a kislány durcizva ült a kanapén...

-Ő itt Hyona! ... Most nincs jó kedve, de nagyon aranyos kislány! ... Na, mi már megyünk is! ... Ha valami gond lenne, a itt a számom és értesíts! ... Na, sziasztok! ... Légy jó Hyona! ... Sziasztok! ...-elmentek...

Félénken álltam előtte, majd megtörtem a csendet! ...

-Öhm... Hyona?? ... Nem vagy éhes?? ...

-Nem! ... Már vacsoráztam! ...

-Rendben! ...-suttogtam...

-Hol van a bátyám?? ...-kérdezte...

-Öhm... Nem tudom! ...-még azt se tudom, ki a bátyja! ...

Kiléptem a nappaliból egyenesen a lépcsőhöz, ami az emeletre visz, gondolom... Leültem és gondolkodni kezdtem... Talán nem is számítok a szüleimnek?? ... Hirtelen könnybe lápadt a szemem... Törölgettem... Majd felém jött Hyona...

-Mi a baj?? ...-kérdezte aggódva...

-Huhh?? ... Semmi! ...-válaszoltam...

-Ne már! ... Ismerem az érzést! ... Bármit elmondhatsz! ... Megbízható vagyok! ...-nyugtatott...

-... Hiányoznak a szüleim! ... Nem veszik fel a telefont, hiába hívom! ...-meséltem...

-Akkor... Nem a szüleiddel laksz?? ...-kérdezte érdeklődve...

-... Nem! ...-ráztam a fejem, közben törölgettem a szemem...-És nem is válaszolnak! ...

Rám nézett és magához ölelt... Eléggé megnyugtató volt, de furcsa! ...

-Megjöttem! ...-nyílt az ajtó...

-Bátyus!! ...-szaladt az ajtó felé, addig gyorsan megtörlöm a szememet és kifújom az orromat...

Felálltam és megjelentek előttem, amin meglepődve figyeltem rá... Ahogy ő is.... [...] ...

-Akkor... Megyek is! ...-felkaptam dolgaimat és az ajtóhoz léptem...

Gyorsan kiléptem a házból és hazafelé vettem az irányt... Persze sietve...

-Állj meg! ...-kiáltott utánnam...

Nem álltam meg... De elkapott hirtelen...

-Engedj el! ...-kiáltottam...

-Várj már! ...-hajtogatta...

... Sóhajtva elengedett, majd maga felé fordított...

-Figyelj már rám! ...-ordítani kezdett...

Ijedten megállt bennem még a vérkeringés is... Nem tudtam, hogyan, de megrémültem... És csak néztem rá, ahogy csak tudtam...

-Mit kerestél nálunk?? ...-kérdezte...

Válaszolni se tudtam...

-Válaszolj! ...-kiabált...

-A-anyukád hívott, hogy ma este vigyázzak a húgodra! ...-magyaráztam...

-A babysitter! ...-nézett ki fejéből és halkan suttogta az orra alatt...-Te lennél a húgom babysittere?? ...-nézett rám kérdőn...-Ahhoz még tanulnod kellene, tubi! ...-nyugodtabban mormogta...

-Köszönöm! ...-lehangolva indultam ismételten el haza...

Nagyon fájtak szavai is, ráadásul valahogy meg kell keresnem rá a pénzt, hogy magamhoz vegyem! ... Annyira aranyos egy kutyuli! ... De már 100x hívom szüleimet, de semmi! ... Nagyon aggódom értük! ... Már kezdem feladni a reményt is, amikor megcsörren a mobil! ... Megörültem, hogy anya, vagy apa az... De nem! ... Hirtelen a mosolyom is lement az arcomról... Felvettem...

-Igen, tessék!?...-szóltam bele...

-Min Hye?? ...-szólt egy hang...

-Igen, én vagyok! ... Kivel beszélek?? ...-kérdeztem...

-Na vajon ki lehetek?? ...-kérdezte...

-Hmm... Nem is tudom! ... Talán az a nagyszájú padtársam?! ...-szóltam bele erőtlenül...

-Eltaláltad bogaram! ...-éreztem, hogy ez lesz...

-Ahw... Mit szeretnél?? ...-kérdeztem mérgesen...

-Szeretném, ha minden hétvégén vigyáznál a húgomra! ...-mosolyogva mondhatta...

-Hagyj békén! ...-leraktam a mobilt és haza rohantam...

... [...] ...Az ajtómnál állva hallottam meg pár részeg embert, akik közeledtek felém... Gyorsan kicsuktam és berohantam... Becsuktam az ajtót és beljebb mentem...

-Ahw... Ez a világ legrosszabb csőszködése volt! ...-sóhajtoztam és felsétáltam a szobámba...

Ledobtam cuccaimat, átöltöztem és be is feküdtem az ágyba... Betakaróztam és oldalamra feküdve aludtam el...

-Ez az! ... Sikerült! ... Megvan a pénz! ... Már csak a lakbért kell kifizetnem és mehetek is a kutyusért! ...

Elindultam a bérleltető házához... Bekopogtam és gyorsan lerendeztem a házat! ... Elköszönve elindultam a kirakat felé és megvettem a kutyust! ... Boldogan ugrándozott körbe...

-Jólvan! ... Most pedig irány haza! ...-haza indultunk...

De útközben összefutottam Jinnel, aki széles mosollyal várta megjelenésünket... Boldogan indultunk meg felé, amikor egy lány jelent meg és előttem csókolták meg egymást! ... Bennem összetört minden! ... Könnyekkel küzdöttem, de ez se sikerült...

-Gyere Bundás! ... Menjünk haza! ...-szólaltam meg gyengén és megfordultunk és hazavetettük az irányt...

... [...] ... Hazaérve megetettem újdonsült társamat és játszani kezdtem vele... Igen ügyes kis jószág...

-És milyen talpra esett! ...-pacsiztam vele...

... Csengetni kezdett valaki... Felkaptuk fejünket és elindultunk az ajtó felé... Kinyitottam és már Bundás örömmel nyakába ugrott Jinnek! ... Én nem repdestem az örömtől! ... Ugyanis megbántott érzelmileg...

-Mi a baj, tubicám?? ...-kérdezte...

-Mintha az téged igazán izgatna!...-mellkasomnál összekulcsoltam kezemet...

-Igen is izgat! ... Mondd el! ...-közelebb lépett...

-Tűnj el és hagyj végleg békén! ...-mondtam ki idegesen...

Az ütő is megállhatott benne, amikor ezt kimondtam, de végre visszaadtam mindent! ...

-Mi?? ... Ezt most mire...??-kérdezte hadarva...

-Jól hallottad! ...-vágtam vissza...

-De... [...] ... Ohh! ... Már értem! ... Féltékeny a tubi! ...-dőlt az ajtófélfának...

-Rád?? ... Ne nevettess! ...-nevettem ki...

... Közelebb hajolt, mélyen a szemembe nézett... Hátráltam volna, de a fal akadályozta... Meglepődve figyelem mozdulatát, ahogy ajkát az enyémhez akarná tapasztani....

... Felébredtem! ... Miért jelenik meg álmaimban is?? ... Raadásul most az álmomban fülig szerelmes lettem?? ...

-Belé?? Soha!! ...-jelentettem ki magamnak is! ...

Megcsörrent a mobilom... Gyorsan előkaptam a polcról, majd olvasni kezdtem... Felültem ágyamra...

-Átutalták?? ...-lepődtem meg, egyben boldog voltam, hogy megtudom venni! ...

Mindig szerettem volna egy házi kedvencet, de anya sose engedte... Sőt, apa is tiltotta a házi kedvences dolgot, így hát sose volt semmiféle állatunk! ... De most végre megszerzem és játszatok vele! ... Végre gondját viselhetem! ... Kipattantam az ágyból, gyorsan kikaptam ruháimat a szekrényből és felöltöztem... [...] ... Az automatához értem és a kártyámat behelyeztem... Beütöttem a kódját és az összeget is... Kiadta a kívánt összeget és már ki is adta a kártyámmal együtt... Elindultam bevásárolni egy dolgot... A pórázt az állítható  nyakörvvel! ... Végeztem is ezzel, majd elindultam a kiszemelt kutyusért... [...] ... 5 perc múlva megérkeztem, de az állat nem volt ott... Beléptem, hátha meglátom, de nem volt itt...

-Öhm... Elnézést uram! ... Azt a kiskutyát elvitték, aki nagyon játékos?? ...-kérdeztem...

-Igen! ... De választhat egy másikat! ... Nézzen csak nyugodtan körbe! ...-bíztatott...

Elszomorodtam és körbenéztem... Egyáltalán nem tetszett semmi... Kiléptem megköszönve és indultam búsan haza! ...

-Úgy látszik a szerencsém elhagyott! ... De végleg! ...-búslakodva néztem a pórázra és hazavetettem magam...-Most már soha nem lesz egy kutyám se! ... Elraktam mindent a helyére...-Viszlát végleg kutyuli! ... Nem találkozhatunk soha! ...-lehangolva kaptam fel mobilomat... Közben egy SMS-t kaptam... Megnyitottam...

"Tubicám! ... A parkba várlak pontban délkor! ... De ne késs egyetlen egy percet sem! ... Üdv.: Jin szíved! ..."

-Soha nem voltál a szívem és nem is leszel! ... Ahw... Egyszer a sírba visz! ...-leraktam mobilom...

... Leültem a kanapéra és csak vártam, mintha lenne mire! ... Miért nem hagy már végre békén?? ... Tudom mi lesz a vége! ... Sajnos! ... Most, ha elmegyek, valamit elkezd magyarázni, azután cukkol, a  szokásához híven! ... De, ha meg nem megyek, akkor meg zaklatni fog állandóan, mert miért nem mentem el?! ... Szeretnék már végre megszabadulni ettől a dolgoktól, de úgy látszik nem engedélyezi! ... Ez szomorú! ... De visszakapja, majd egyszer! ...

Remélem minden a legnagyobb rendben lesznek a dolgok és nem fog többé zaklatni! ...