^Lee szemszöge^

Hibáztam és most elment! Mindent elrontottam a féltékenységem miatt... Csak azt láttam, hogy végig mellettem legyen és nem az ő érdekeit néztem, bánom! Remélem egysuer megtud nekem bocsájtani, nekem pedig el kell fogadnom, hogy csak egy barát és nem több!

-Sajnálok mindent!-suttogom magam előtt...

^Hye Min szemszöge^

Eltelt egy hét és csak járom az utcákat, mint valami sovárgó! Fogalmam sincs, hogyan tovább!! Jin-t pedig már 1 hete nem láthattam! Az apja eltiltott tőle és akkor is csak titokban látogattam... Elértem az állomásra és a vonatról leszállni a szüleimet pillantom meg! ...

-Anyaa!! Apaaa!!-kiáltom el magam és felém néznek...

Egymás felé rohanunk, majd elérkezve öleljük meg egymást! Anya szorosan ölel, míg apa a buksimat simogatja!

-Azt hittük... Meghaltál! -könnybe láppadt a szemük...

-Tökéletesen megvagyok! Ti?? Kerestelek titeket, de nem válaszoltatok semmire! ...-szontyolodtam el...

-Mi is kerestünk, még levelet is írtunk neked, de ezek szerint nem érkezett meg! ... De sebaj! Mostmár itt vagyunk! ...-mosolyogva fogta közre apa az arcomat...

-Mesélj! Milyen az iskola??-kérdezte...

-Remek, barátaim pedig akadnak! -mesélni kezdtem...

... [...] ... Az albérletbe érve nyitottak anyáék ajtót, beljebb kerültünk és helyet foglaltunk!

-Naa... Akad egy udvarló is??-kérdezte mosolyogva anya...

A szüleim előtt sosem mertem mondani ilyen dolgokat, mivel félek a reakciójuktól...

-Öhm...-harapdáltam magamba az idegeimet...-Anya, apa! El kell nektek mondanom valamit! ... -lehangolódtam...-Barátom... Van! ... Csak most a kórházban van!

-Miért??-kérdezték meglepődve...

-Meglőtték! Sok vért vesztett, mivel úgy találtam rá, hogy már a saját vértócsájában hever!-elkapott a sírás...

-Jaajj, ne sírj! Minden rendben lesz! -nyugtattak...

-.. Eltiltottak tőle, csak titokban látogattam meg! ...-feladtam, nem titkolhatom tovább...

Megöleltek mindannyian, igazán jólesett, de mégis belül azt érzem, hogy már nem is találkozhatunk! ... Hiába tették, de akkor sem tudok teljesen megbocsájtani, hogy nem tartottak fontosnak és nem akarták felvenni a telefont akárhányszor hívtam őket! ...

-És mégis ki ez a Choi Lee??-kérdezte apa határozottan...

A kérdésén meghökkentem, mégis honnan ismeri?? Egyet akartam csak, és még ezt se akarja megadni az ég!

-Öhm... Egy barát! -lehajtottam a fejem...

-Egy bűnöző a te barátod?? -kapta fel a vizet apa...

Honnan veszi ezeket, hiszen nem is em...lítettem meg?!

-Nem kell kérdezzek, hogy tudjam itt a valóságot, kislányom! A saját szememmel láttam, hogy elvitték a börtönbe!

-Apa, nyugodj meg! -nyugtattam, de hiába...

Ezzel a szavakkal, csak jobban felhúzom! De miért?? Hát erre egyszerű a válasz, hogy ha valami nem tetszik neki, akkor simán felhúzza magát és egész héten/hónapon keresztül lovagol rajta! Pff.. Apák! ...

*Pár héttel később*

Minden úgy megy, ahogy annak mennie kell! De már egyre jobban beleőrülök, hogy nem láthatom szívem választottját! Félek, hogy örökre itt hagyott! De abban én belepusztulok! ... Nem bírom tovább és ez egyre rosszabbra kezd fordulni! Egyszer-kétszer találkoztam csak Hyonával, de csak pár másodperc volt az egész! És a nézése is semmit mondó volt, mintha már... Nem bízhat bennem! Meg is értem! Hiszen ami velük történt, az mind az én hibámból! ... Egyszerűen már halálig kínzom magamat, így inkább elhatároztam, hogy kilépek egy kicsit a friss levegőre és sétálok egyet a városban! Mivel, ismételten egyedül vagyok és a szüleim elutaztak Tokióba! Egyszerű kis utcai ruhámat magamra kapva indultam meg a bejárati ajtó felé és már a kiszemelt cipőmért nyúlva húztam fel lábamra, majd indulhattam is utamra! Magamba zárkóztam és csak magamra számíthattam ebben a nagy világban, de azért mégis bíztam Lee-ben! Pedig már akkor tudtam a valóságot és még most is bízom, de fáj, amit tett! Nem hittem volna, hogy a szerelem képes lenne gyilkolni is, hogy magához láncolja egyetlenét! Jó, persze... Sajnálom, de... Nem megoldás! ... A Parkba érve próbáltam egy nyugodt helyet keresni, ahol tovább zárkózva keresgélem a problémáimra a választ! ... A régebbi kedvenc helyemre pattantam és csak vártam valami csodára! ... Hirtelen egy kezet éreztem derekam körül, amint átölel és egy állat a vállamnál elhelyezni! Szívem majd kiugrott a helyéről, amit az illető megérezhetett...

-Rég találkoztunk, tubicám! -harsogta a fülem mellett, amitől teljesen kirázott a hideg..

-Jin?? -meglepődve fordultam felé és magam előtt láttam az éppen kicsit távolabb álló srácot, majd ismét közelebb hajol széles mosolyával!-El sem hiszem! -nyaka körül összefontam kezeimet és szorosan öleltem magamhoz...

Viszonzásként ölelte körbe derekamat és szorosan tartott magához elég közel!

-Már annyira aggódtam érted!-távolabb állunk, majd kezével közre fogja arcomat, amin egy csepp könny legördül...

Boldog vagyok és érzem, hogy mellettem van!

-Féltem, hogy... Hogy...-megakadt a szavam is...

-Erre ne is gondolj! Nélküled és búcsú nélkül soha nem mennék el!-homlokomra puszit nyomott.. 

-A lényeg, hogy egészséges vagy! -ettől a gondolattól mentem nyakába borultam volna, de hamarabb volt a cselekedetet a csók terén!

Lassan ajkaimra tapadva diktálta a tempót, amit követtem! Nem akartam soha elválni tőle, bármibe is kerül! Ajkai megakadt, majd távolodott pár centit...

-Hye Min! Egy igen fontos kérdés szeretnék feltenni!-zavarba jött, ahogy kezdte volna mondani, de inkább cselekedett és felállított, majd ő térdén állva nézett fel rám és a zsebében kezd valamit matatni...-Tudom, eleinte igen rossz voltam, de... Amióta megismertelek és érezni kezdtem irántad, azóta akarom ezt a napot, hogy egyszer kimondod az "Igent"! ... Hye Min! Ho-hozzám jössz, feleségül??-kapta ki a tartóját és felém mutatta...

Zavarba jöttem, de egyben elkapott a sírás is! Megszólalni se tudtam és rögtön a nyakába borultam! Csak ölelt magához és a hátamat dörzsölgette, csakhogy megnyugodjak! Minden erőmet összeszedve szólaltam meg...

-Igen! -suttogó hangot sikerült magamból kifacsarnom, de amint ezt kimondtam, nyomban fel is emelt és kétszer forogtunk a saját tengelyünk körül, persze Jin ölében... Majd lerakott és állam alá kapva hajolt közelebb és ismételten megcsókolt! 

------------------------------------------------------THE END------------------------------------------------------------ 

Sziasztok!

Itt is vagyok a történetem befejező részével! Tudom, ez valamennyire összecsapott egy munka, de... Valahogy megpróbáltam eseményenként megírni! Remélem tetszett nektek és köszönöm, hogy végig kitartottatok amellett, hogy mikor is jönnek ki az új részek! Már sajnos 4 nap múlva iskola kezdés és a sok tanulás fog ránk várni! Addig is, sok pihenést és tényleg nagyon szépen köszönöm! 

Ha szeretnétek belőle második évadot, nyugodtan jelezzétek és akkor abban megírom a két "gerlepárunk" esküvőjét és annak az utáni való életet is!