^Hye Min szemszöge^

-Kész! ... Végre vége! ...-boldogan jelentettem ki, hogy egy tanteremmel végeztem is, de a többire is sok időm el fog telni, de nem gond! ...

Csak kapjam el a kedves padtársamat, én fogom megfojtani a saját kezemmel! ... Ahw... Miért nehezíti meg nekem, minden egyes perc megőrít! ... Már az időm is eltelt... Az órámra pillantottam...

-Jesszusom, már délután 5 óra?! ...-lepődtem meg, amikor mindent gyorsan elpakoltam és kirohantam szélsebesen a teremből, majd az egész épületből! ...

Egészen hazáig rohantam... [...] ... Végre hazaértem fél hatra és a kulcsaimat kaptam elő és a zárba helyeztem, majd elforgattam és már nyitva is állt az ajtóm! ... Beléptem a küszöbön, majd a táskámat lepakoltam a kanapéra és már a konyhába indultam, hogy készítsek egy finom vacsorát! ... Elővettem a hagymát és a vágódeszkát... Persze a kést is elővettem, majd a hagymát apró kockákra szeleteltem, majd a gáztűzhelyre helyeztem a kisebb edényt és már a gázt be is gyújtottam... A felkockázott hagymát az edénybe helyeztem és a fakanállal kevergetni kezdtem, hogy ne égjen le! ... Addig a hűtőhöz indultam meg és kinyitottam az ajtaját, majd kikaptam belőle az 1 kilós darált húst... Hozzá öntöttem és ízlés szerint ízesítettem... Megkavartam és már hoztam is a hűtőből a paradicsom szószt... Felbontottam, majd amikor már a darálthús és a hagyma is megpirult, hozzá öntöttem a mártást és megkavargattam, addig felraktam a vizet főni és előszedtem a spagetti tésztát... Vártam, míg felforr a víz és már raktam is a tésztát bele... Áttértem a körethez és kavargatni kezdtem... Finom illat járta be az egész házat... [...] ... 10 perc múlva megfőtt a tészta is, így levettem a gázról, majd a szűrőt kaptam elő és átszűrtem a tésztát... Egyenesen a szószos körethez öntöttem és együtt a tűzön még kavargattam... Már csak másodpercek kérdése és már kész is vagyok! ... [...] ... Így is történt! ... Elkészült a vacsora és már csak a tálalás maradt és az ajtómon csengettek...

-Hmm... Vajon ki lehet az ilyenkor?? ...-kérdeztem és már lépdeltem az ajtóhoz, majd a kilincset megfogta lenyomtam és már nyitottam is egy kis résre...

-Jó estét kívánok bogaram! ...-előttem állt az iskola legundokabb személye, akit csak ismerhet a világ...

-Honnan tudtad, hol lakom?? -kérdeztem lélegzetem elállva...

-Miért érdekel az téged?? ...-kérdezte förmedtem...

-Khm... Nem is tudom, mert talán az én házam előtt ácsorogsz! ...-mérgelődve válaszoltam...

-Öhm... Nem szeretnél behívni?? ...-kérdezte nyálas hangon...

-Kellene?? ... A történtek után??!! ... Nem hiszem! ... Viszlát! ...-zártam az ajtómat, de a lábát beljebb rakta és nem engedte, hogy bezárjam...-Hogy az a...!! ..-mormogtam magamba...-Mit akarsz tőlem?? ...

-Vicces, hogy ezt kérdezed tubicám! ...

-Ne becézgess már! ... Nem is ismersz! ... Ráadásul csak padtársak vagyunk és....-közelebb hajolt...

-Hye Min! ...-kimondta a nevemet suttogva...

-Huh! ... Jó, hogy megjegyezted, mert a nevemet soha nem fogod használni! ...-mosolyogtam...

-Én nem lennék benne olyan biztos tubicám! ...-vágott vissza...

Szúrós szemekkel néztem rá, ahogy csak tudtam... Beljebb jött a küszöbön és már egyenesen otthonának érezte a lakást...

-Szép kis hely! ... Igazán otthonos! ... Ohh, mivel még nem tudod a nevem, bemutatkozom! ... Kim Seok Jin vagyok, bogaram! ... De hívj csak Jinnek! ...-kacsintott, mire elforgattam a szemem..

-Remek, most hogy már tudod, hol is lakom! ... Jó lenne, ha kitennéd magad azon az ajtónn, vagy különben....-félbeszakított...

-Vagy különben mi lesz, tubicám?? ... [...] ... Ohh, vagy szólsz a kis lúzernek és megveretsz?? ... Szánalmas egy ötlet bogárkám! ...

-Rosszul hiszed édesem! ... Nem szólok én senkinek! ... Csak azon a hónapokon, amit nekem kellene elvégezni, az rád hárul! ... Választhatsz! ... A helyedben lelépnék! ...-magyaráztam...

Kezét a kilincsre helyezte és már el is indult kifelé! ... Elment és bezárta az ajtót, viszont gyorsan odalépkedtem és kulcsra zártam... Kifújtam magam és már az asztalhoz lépkedtem és már le is ültem és falatozgatni kezdtem a vacsorát... [...] ... Remek volt a vacsora... Felálltam és gyorsan a mosogatóhoz indultam, majd elmosogattam a piszkos edényeket és már indultam is a szobám felé, ahol gyorsan pizsamába öltöztem és elaludtam! ... [...] ...

^Jin szemszöge^

... [...] ... Hazaértem Hye Min házától és már egyből idegesen felléptem a szobámba... Az ágyra feküdtem és gondolkodni kezdtem... [...] ... Irritáló egy lány, de mégis... Más... Másabb, mint a többi lány, de vannak hasonló tulajdonságú vonások, amiktől igazán remek! ...

-Azonnal ki kell szellőztetnem magam! ...-kiléptem a szobámból egyenest ki a házból és elindultam utcáról-utcára! ...

Nem érdekelt igazán semmi, csak szeltem a hideg szellőben és közben eszembe jutott, minden... A gyermekkorom, amikor mindenki csak cukkolt a szemüvegem miatt is és a tanulmányommal is... Elegem lett belőle és ilyenné váltam! ... De ez tetszik! ... Senki nem parancsolhat nekem többé! ...

^Hye Min szemszöge^

... [...] ... Sötétség borult az amolyan sötét kastélyban... Fények, alig világították be az egész épületet... 

-Hahó, van valaki?? ...-kérdezem rémülten, amikor hirtelen elém tárul Jin! ...

-Itt vagyok, bogaram! ...-közeledett, míg én távolodtam, de ráestem az ágyra...-Remekül nézel ki, mint mindig! ...-felettem helyezkedett el és kezemet lefogta a fejem mellett...

-Engedj el! ...-könyörögtem...

-Sajnálom, de parancsot nem teljesíthetek tubicám! ...-hangja egyre halkabbá vált és nyakamhoz közeledett lassan...

-Neee!! ...-felébredtem lihegve...

Az órára pillantottam... 03:06... Körbe néztem a szívem még mindig gyorsabban pumpált, de már kezdett halkulni... Végül csak fetrengtem az ágyamon és forgolódtam, amíg teljesen el nem aludtam... [...] ... Reggel az ébresztőm szólalt meg, de nagy nehezen nyíltak ki szemeim... Kikeltem szokásomhoz híven az ágyból, gyorsan megigazítottam és a szekrényemhez koldultam, majd kikaptam ruhámat és máris bevettem a fürdőszobát! ... Beléptem és, ahogy szoktam .... Rutinosan végeztem a dolgomat! .... [...] .... Kiléptem a fürdőből és le a konyhába vetettem magam és a kanapén heverve néztem a reggeli műsort egy kis tejeskávéval a kezembe... Lassan kortyolgattam italomat... Majd ráeszméltem, hogy...

-Jesszusom, nekem iskolába kellene mennem! ...-gyorsan felkaptam a táskámat és elindultam a házból...

Gyorsan becsuktam és futva siettem az iskolába... [...] ... Ahogy odaértem, úgy siettem az ajtóhoz... Benyitottam volna, de zárva volt...

-Neee!! ... Ilyen nincs!! ...-siránkozva hátráltam egy lépést...

-Öhm... Hye Min! ...-szólított meg valaki...

Hangja igen ismerős volt, de fogalmam sem volt, ki lehet az?! ... Megfordultam és Hyeona és Lee állt előttem... Mosolyogva kuncogtam...

-Ma szombat van! .. -mondta Lee...

-Persze! ... Csak szombatonként mennek a sorozataim! ...-fejemre kaptam kezemmel...

-Na nem gond! ... Rutinosan ébredtél és csináltad szokásodat! ...-bíztatott Hyeona...

-... Ja! ... Hallom, megjelent nálad Jin! ... Mesélj! ...-kérte Lee...

-... Ahw... Ne is mondjátok! ... Nagyon nehéz vele! ... Végül bevetettem a jó öreg fordított  pszichológiát! ... Pontosabban úgy fogalmazva, hogy... Ha nem megy el, akkor kénytelen lesz a büntetésemen dolgoznia! ..

-És így elment?? -kérdezte Hyeona...

-Igen! ...-mosolyogva...

-Nem semmi ez a fordított pszicho... Valami! ...-jelentette ki Lee...

-...Pszichológia! ...-mondtuk egyszerre Hyeonaval...

-Nők! ...-sóhajtozott...

Egyszerre elnevettük magunkat, mire Lee is csatlakozott... A szökőkúthoz értünk, amikor mindannyian leültünk a szélére! ... Közben mögöttünk megindult a víz, amikor vízesek lettünk! ... Szó szerint csorgott rólunk a víz! ... Rögtön felálltunk és 1 méternél messzebb álltunk meg csurom vizesen! ... Ismét nevettünk! ...

-Látom otthon nem fürdik a társaság! ... Itt jobb nem?? ...-jelent meg az emlegetett személy...

-Jajj, ne! ...-fordultam el a másik oldalra, amikor is közelebb jött...

-Nyugalom Hye Min! ....-nyugtattak mindketten...

-Mit szeretnél?? ...-kérdezte Hyeona....

-Hye Mint! ...-rám nézve mosolygott...

Undorító egy személy, de bízok még abba, hogy megjavulhat! ... Mindenkinek van egy gyengéje! ... Csak rá kell találni, hogy mégis mi lehet?! ...

-Ez így nagyon nehéz!! ...-jelentettem ki, mire mindannyian értetlen fejet vágva néztek rám...

-... Mi nehéz?? ...-kérdezte Jin...

-Veled egy rendes beszélgetést teremteni! ...-összekulcsoltam karomat a mellkasomnál...

-Megoldható minden tubicám! ...-mosolyogva karolta át vállamat és magával húrcolt...

Ahw... Abbahagyhatná már a becézgetést! ... Nem vagyok vele és mégis úgy beszél, mintha 1000 éve vele lennék! ... Nem bírnám vele! ... Megálltunk egy ismeretlen helyen...

-Na jó! ... Mit keresünk mi itt?? ...-megálltam előtte és a válaszára vártam, majd megjelent egy szőkés hajú srác, aki üdvözölte őt! ..

-Jin haver! ... De rég láttalak! ... Mi szél hozott errefelé?? ...-kérdezte...

-Meghoztam tubicám! ...-mutatott rám, mire rám nézett...

Ijedtemben fogalmam sem volt mitévő legyek, így hátráltam...

-Ajj, ne ijedj már meg! ... Gyáva nyúl! ...-a végét halkan mondta...

Tényleg ennyire gyáva lennék, mint a nyulak?? ... Igaza van! ... Minden kis apróságtól megijedek, ami hasonló viselkedésű lenne Jinnél... 

-Örültem a találkozásnak srácok, de nekem haza kell mennem! ...-ballagtam hazafelé bánatosan... 

Lassan közlekedtem és a zebránál megálltam, mivel pirosat mutatott a jelzőlámpa... Vártam, mikor vált zöldre, de egy kiáltás csapta meg a fülemet, ahogy egyre hangosabb és hangosabbá válik... Megfordultam és Jin jelent meg előttem...

-Figyelj Hye Min! ... Nem állt szándékomban a sértegetés! ... Ne haragudj! ... Tényleg sajnálom! ...-mondogatta, amit ugyan viccnek szántam...

-Figyelj Jin! ... Tudom, hogy ezzel is viccelődsz és semmit nem bánsz meg, amit csak itt előttem mondogatsz, úgyhogy tartsd magadba a kis tréfáid és hagyj engem békén! ... VAGY ahogy te mondtad, "szállj le rólam!" ...-indultam tovább, de egy autó indult meg felénk, amitől megijedtem és teljesen lefagytam, majd Jin rántott el és hozzá bújtam megremegve... [...] ... Gyorsan feleszméltem és eltoltam magamtól... -Viszlát! ...

Siettem, ahogy csak tudtam egészen hazáig! ... Mi volt ez az egész?? ... Miért mentett meg?? ... Pedig ki nem állhat engem! ... VAGY csak ezt az oldalát mutatja?? ... Magam se értem! ... Talán jobb is így! ...