^Hye Min szemszöge^

-Héé!-egy hang szólalt meg és egyre hangosabb lépteket kezdtünk el hallani..

Majd elkapta kezem és magához rántott... Felé néztem és magam mellett Lee-t láttam meg... Honnan tudta, hogy itt... Ohh... Hát... Én sem vagyok egy diszkrét fazon! 

Mérges tekintettel elkapva karomat húzott magával... Teljesen megrémültem, de nem történt semmi veszekedés! Engedelmeskedtem és Lee-vel mentem vissza a lakásához... Egész úton meg se szólaltunk és csak a földet pásztázva haladtunk előre... [...] ... Otthon már a szobájába küldött és be is zárta maga mögött az ajtaját... 

-Nem történt bajod?? -kérdezte hirtelen aggódó tekintettel szemembe nézve...

-Jól vagyok! -vágtam rá hirtelen...

-Ahw... Miért csináltad?? Nagyon megijedtem, amikor hirtelen nem találtalak itthon! -arcomat keze közé vette és hajamat a fülem mögé seperte...

-Ne aggódj! Minden rendben van! -kezét leszedtem arcomról és lehangoltan néztem szemébe...-Jó éjszakát!-kívántam és az ágy felé fordulva tettem felé egy fél lépést, de elkapta karom és maga felé fordítva jött közelebb...-Most mit csi...-mutatóujját számra helyezte...

-Csst... Most ne mondj semmit!-suttogni kezdett...

Érteltlenül néztem rá, mégis mi ez?? ... 

-K-..Kérlek! Ne taszíts el magadtól! ...-felkaromat kapta el mindkét kezével és közelebb sétált...

-Lee, fejezd be! Kérlek! ...-könyörögve hátráltam... 

Már teljes léptekkel haladtam tovább hátra, de persze az ágyra estem, de rögtön felültem, de már közelebb hajolt... Mélyen szemébe néztem, ahogy ő is az enyémbe!

-Kérlek, hagyd ezt abba!-szaporábban vettem a levegőt, miközben könyörögtem

-Mindent megfogok tenni, hogy ne érezd rosszul magad!-suttogta...

Nagyot nyeltem! Nem tudom, milyen szándékkal viselkedik így! ... Aggasztóó!... Egyre közelebb jött és kezét az államra helyezte! Megtartva fejállásomat hajolt arcával közelebb, majd meleg leheletét kezdtem érezni arcomon, majd ajkaimra szerette volna tapasztani, de elrántottam fejem és arcán csattant a kezem! Rögtön észhez térve egyenesedett fel, majd kezét a fájdalmas részhez helyezte... Elszégyelltem magam, amiért megtettem és nyomban kirohantam a szobájából egészen a fürdőig... Beérve be is zárkóztam... A földre rogytam és sírva fakadtam... Pár pillanat múlva már kopogtatásra lettem figyelmes!

-Sajnálom Hye Min! Nem akartalak megijeszteni! ... Engedj be kérlek! -könyörgött...

-Hagyj békén! -ajtónak dőltem és közben még mindig könnyeket hullajtottam...

-Hye Min! ... -a kilincset rángatva próbálta kinyitni az ajtót, de nem engedtem...

-Felejts már el! -kiáltottam sírva...

-H-Hye Min! -hangja remegni kezdett és abbahagyott minden motoszkálást..

-Hagyj békén!-lefolyó könnyeimet kezdtem letörölni...

-...Rendben! ...-halk választ adott..-De ezt még soha nem mondhattam el! ... Én... Teljes szívemből szeretlek!-mondta...-Bármi is történik! Végig melletted leszek!-lassan lépdelt el...

Nem akartam elhinni, amit most mondott... Nem akartam semmit sem tudni! Csak egyetlen egy személy jár az eszemben... De vele nem tarthatom a kapcsolatot! ... Pár órával később nyugodtan léptem ki a fürdőből és már szinte erőtlenül indultam meg ki a házból, de amint a nappali részlegbe értem, a kanapéra dőltem! 

-Nem aludhatok el!-egyre fáradtabban éreztem magam és még erőm sem volt...

Ledőltem és sikerült elaludnom! ... 

----------------------REGGEL------------------

Nagyon nehezen nyíltak ki "csipás" szemeim, de amint szép lassan nyíltak ki, úgy valami ismeretlent láttam magam előtt, majd egyre jobban tisztult is a látásom és megpillantottam előttem feküdni Lee-t! ... Még mindig erőtlenül heverek az ágyon és a fejem is sajogni kezdett elég keményen! Lee nagyot sóhajtva dörzsölte meg szemét és nézett felém!

-Jó reggelt! -nyomott egy puszit a homlokomra, amit nem tudtam megakadályozni...-Hogy aludtál??-kérdezte suttogva...

-Sehogy! ...-oldalra fordítottam a fejem...

-Figyelj! ... Amit tegnap tettem... N-nem akartalak megijeszteni! Sőt... Nem így terveztem! ... Bocsáss meg nekem! ...-könyörgött...

-Felejtsd el! Nem lényeg! ...-próbáltam felülni, de a tegnap esti sírások nem hagytak energiát...

Kezét a homlokomhoz emelte, majd rémült szemekkel nézett rám!

-Lázad van!-megremegett hangja is...

-Jól vagyok! -mérgelődni kezdtem...

-Nem vagy jól! Magas lázad van! ... Várj! Hozok lázcsillapítót és egy pohár vizet!-felállt és elsétált ki a szobájából..

Semmi kedvem nincs semmihez, csak aludni szeretnék! És egyedül! Amint kilépett a szobából, nyomban oldalamra feküdtem és próbáltam pihenni, miközben a hideg rázott... Nyakamig takartam magam, hogy ne fázzak és vacogó fogakkal aludtam el...

Járkálok a sötét utcákon és menekülök valami elől! Fogalmam sincs hova kerültem, mivel nem jutott fény az utcára!  Félek, de mégis megyek egyre beljebb.. Minden lehetséges rossz gondolatok futottak végig a fejemben és ami még látható fény is halványul! Hangokat kezdek hallani és ijedtemben nézek körbe.. Nem látok semmit! 

-Hye Min!-nevemen szólít valaki...

-Ki maga??-kiáltom és már remegek...

-Hye Min! Gyere!-ismét megszólal...

Ijedten lihegek és szaporábban veszem a levegőt! 

-Jöjjön elő!-kiáltottam ismét, de már a lábam is remegni kezdett...