^Hye Min szemszöge^

Állam alá helyezte mutatóujjának "hegyét", megemelte és megcsókolt... Lassú mozgást diktált ajkaink között..

-Úgy tudtam!!-kiáltotta Hyona.

Hirtelen elváltunk egymástól és a kislányra figyeltünk, aki a lépcsőn lassan le sétálva és ugrándozva jött felénk!

-Úgy tudtam! Mindvégig éreztem a szerelem illatát! -mosolyogva nézett ránk..

-Annyira édes ez a lány!-gondoltam magamba..

-Igen Hyona! De arról volt szó, hogy kettesben hagysz min...

-De kíváncsi voltam mindenreeee!-nyafogott...

-Hyona! -szólították szülei..

-Megyeeeek!!-kiáltotta és már itt sem volt...

Gyors, kitartó, inteligens és okos kislány! Egyben barátkozós.. Az elején félénkebb a barátkozásnál, de... Utánna már sínen megy az egész! ...

-Túl kíváncsi fajta!-vágta rá..

-Hahaa, aranyos! -mosolyodtam el..

-Túlságosan is az!-mondta...

Csak mosolyogtam... Lehet el is pirultam, mert belül éreztem egy kis melegséget....

-Megyek és bevásárolok!-mondta a lerohanó házigazda...-Hamarosan itt leszek!-már el is ment...

Miután kimondta el is hagyta a házat... Mrs. Kim pedig készülődött a munkájába, de még magával is vitte Hyonát... Ismételten ketten maradtunk, de hamarosan nekem is indulnom kell.. Még találkozom Hyeonával a könyvtárban!

-Hááát... Ismét kettesben!-közelebb lépdelt felém és derekamra kapva húzott közel magához...

-Nem sokáig! Még el kell ugranom a könyvtárba! ... Találkozóm van!-eltávolodva indultam a kistáskámért...

-Kivel??-tipikus férfiak...

-Nyugalom! Nem egy szőke herceggel!-kuncogtam...

-Azt gondoltam! Hyeonával??-kérdezte utánam sétálva.

-Pontosan!-néztem fel szemeibe, miután magamra kaptam a táskámat.-Hamar itt is vagyok!-indultam a bejárati ajtó felé.

Mellé érkezve kapta el csuklómat és felé fordítva nézett a szemeimbe..

-Ne kísérjelek el??-kérdezte suttogva.

-... Légy jó fiú!-kikaptam karomat és már el is indultam...

Már lassan elhaladok a háztól, amíg meg nem érkezek a megbeszélt helyre! Ez a szünet elég hosszú és már eléggé le vagyunk maradva egymástól! Régen láttuk egymást és már boldogan lépdeltem a találkozó helyre... [...] ... A könyvtárba értem és már ott is volt a legjobb barátnőm, Hyeona! 

-...Jujj, de rég találkoztunk! -szorosan magához ölelt, amit én is viszonoztam...

-Az már biztos! -boldogan öleltem..

-Gyere, foglalj helyet!-eltávolodott és leült az egyik foglalt székre..

-Mesélj! Mi a helyzet?? -elfogadtam kérését és teljesítettem akaratát...

-Hosszú egy napok teltek el azóta! ... Taehyung és én... Összeköltöztünk egy darabig, amíg nem talál egy rendes állást! ... Vagyis ragaszkodik ehhez a módszerhez! -magyarázta...

-Szeretnéd ezt?? Most, hogy együtt vagytok?? -kérdeztem aggódó tekintettel..

-... Véleményemet kérdezve... Nemet mondtam neki, de nem akar a nyakamon lenni ezért döntött így!-lehajtotta a fejét...

-Meg kell győznöd, hogy maradjon! Csak is te tudod magad mellett ... tudni!-nagyot nyelve próbáltam magyarázni...

-Szerinted ezzel meghatom?? ...-kérdezte...

-Ha nem próbálod, akkor nem is tudhatod!-magyaráztam...

-Jó, megpróbálom! De most inkább te mesélj magadról! Úgy hallottam összejöttél Jinnel! ...-mosolyodott el a végén Hyeona..

-Elég hosszú lenne elmagyarázni, de... Igen! Mondhatni összejöttünk!-mondtam.

-"Mondhatni"?? Hogy érted ezt?? ...-kérdezte..

-Nem érzem mélynek a kapcsolatunkat! Eddig még! De... Alakulgat!-mosolyogtam..

-Mélyítettétek a kapcsolatotokat?-kérdezte, mire felcsillant szemekkel bámultam rá...

-Komolyra nem fordítottuk, de még nem is nagyon szeretném! ...Még fiatal az élet!

-Nemrégen találkoztam Lee barátunkkal! Nagyon furcsa dolgokat hadart! ... Azt hiszem... Szerelmes! ...

-Tényleg?? ...-tetettem, mintha semmit sem tudnék....

Pedig igenis tudom, hogy folyton rám gondol! De én csak egy barátként tekintek rá! ... Nagyon aranyos és kedves srác, de... Nem szeretném megbántani sem! ... Ezért is küldtem el múltkor, egy "Menj el"-el! Nagyon kedves, hogy mindig próbálja elfelejtetni velem a gondjaimat! ...

-Hahóó! -legyintette előttem a kezét..

-Huhh?? -visszatértem...

-Valamin nagyon elgondolkodtál! Baj történt??-kérdezte...

-Van... Vagyis nincs... Vagyis...-hadartam...

-Egy szóval van!-vágta rá...-Elmeséled??

-Lee...-nagyot nyeltem..-belém zúgott!...-lehajtottam a fejem...

-Micsoda?? ...-kérdezte..-Biztos vagy benne?? ...-kérdezte..

Én pedig mindent el kezdtem mesélni! ... Álla leesett, miközben meséltem.. Nem akartam erre kilyukadni, de.. Így történt! Ezt már nem tudom megváltoztatni!

-...Így történt! ...-elszomorodtam...

-Woow... Alig hiszem el! ... Komolyan ezt tette??-még mindig nagyot nézve és leesett állal nézett..

-Enyhén fogalmazva küldtem el! ...-mondtam.

-Most már mindent értek!-magyarázta...

-Nem akartam ezzel megbántani se! ...-kétségbeestem...

-Nyugodj meg! Nem harapom le a fejed! De beszélned kellene vele és tisztázni a dolgaitokat!

-Igazad van! De lehet nem is akar velem beszélni, amiért olyan rosszul bántam vele!-bánom...

-Annyira nem voltál vele rossz, csak mégsem a legkellemesebben mondtad meg neki a helyzetet!..-mondta mérgelődve...

-Tudom! ...-kifújtam nyavalyogva a levegőm...-Egyszerűen fogalmam sincs, hogyan tehetném jobbá, hogy... Ne haragudjon meg! Tényleg nem tudom!

-Talán úgy, hogy kettesben megbeszéltek mindent egy parkba sétálva! ... Tudod, mennyire szeret sétálni! ...

-Az remek lenne! A történtek után képtelen lennék a szemébe nézni! ...

-Hát pedig most muszáj leszel! ... Hiszen mindig melletted volt, akár akartad, akár nem! ...

Igaza van Hyeonának! Ennyivel tartozom neki! Talán többel is! ... Előkaptam mobilom és bepötyögtem telefonszámát, és már is írtam az SMS-t! ... Már csak el kell küldeni, amit meg is tettem...

-Remélem eljön! ...-reménykedtem..

-Miért ne jönne el?? ... Hiszen már beléd szeretett... Nem adja fel!-nyugtatott...

.. Sóhajtva nézelődtem össze-vissza... Nagyon bánt a dolog!

-Emlékszel, hogy elmeséltem a történteket?? Amikor elküldtem?? ...-kérdeztem...

-Most azért ne jönne el?? ..-kérdezte mérgelődve...

-Nem ezt mondtam! ...-kezdtem mérgelődni...

-Akkor most szépen felkeresed és megbeszélitek magatok között!-utasítóan nézett rám...

-Rendben! ...-válaszoltam valami egyszerű módon...

... [...] ... Elindultam a könyvtártól egészen a Parkig, hiszen... Tudom, hogy ott szokta pihentetni magát, mert imád ott lenni a sok gyerekek között... Amint megérkeztem a helyszínre, mosollyal az arcomon próbáltam keresni őt, de sikertelenül... A mosolyból egy lehangoló arc maradt.. Telefont előkapva kezdtem el egy SMS-t írni felé...

Hye Min (én): Találkozzunk a szokásos helyen! Beszélnünk kell!

Elküldtem! És most csak várok, hogy megjelenjen és beszéljünk négyszemközt! Vártam, és vártam, de még semmi... Se válasz, se ő maga! .. Már a Nap is lemenőben volt és a csillagok kezdték el bevilágítani a földet! Már mindenki a maga helyén van bezárkózva és édes álmukat aludva...

-Biztos megharagudott! Meg is értem! Én meg persze hülye módon viselkedtem vele szemben, amikor rá tudtam mindig számítani! ...-homlokon csaptam volna magam, de...

...Egy kezet éreztem csuklómon.. Megijedve pillantottam felé és megláttam őt!

-Lee! ..-boldogan öleltem körbe kezemmel a tarkóját...

Az övét a derekamra helyezte és úgy viszonozta ölelésemet. Egyszerűen nagyon bánok mindent! ... Pár perccel később már távolabb álltunk egymástól és egymás szemébe nézve kezdtem el mondandómat! ...

-Figyelj, én... Sajnálom, hogy ilyet mondtam neked! ... Nem volt szép tőlem!

-Hye Min! ... Én már rég elfelejtettem, csak kellett egy kis idő, hogy megnyugodjak! -megfogta kezemet...-Ezen meg ne aggódj! ... Sétálunk egyet?? ...-kérdezte...

Persze, beleegyeztem! ... [...] ... Nagyon sokat sétáltunk ide-oda! ...

-Amikor.. Megtudtam, hogy elakarsz menni, akkor... Döntöttem el egy nagyon furcsa ötlettel, hogy... Utánad megyek! -magyarázta...

-Nyugalom! Nem sértődtem meg! Örülök, hogy újra barátok vagyunk! ...-mosolyogtam az orrom alatt és karjára döntöttem fejem, mint valami kisgyerek....

... Már éjfél körül járhatott az idő, amikor már ketté vált útunk és hazafelé vettük az irányt! ... Nem sokat kellett sétálnom és épségben hazaértem... Csendben próbáltam a szobámat bevenni, amikor felérve láttam szobám ajtaja nyitva állt... Beljebb fáradtam és Jint láttam meg nekem háttal és az ablakon nézett ki..

-Hol voltál?? ....-kérdezte...

-Egy régi barátommal beszéltem! ...-ledobtam magamról a táskámat...-Miért ... Baj?? ...-kérdeztem vissza irritálóan...

-Késő este?? ... Eszednél vagy?? ...-kérdezte mérgesen felém fordulva...

-Ha egyszerűen ilyenkor tudtunk beszélni?? Most komolyan ezen fogunk veszekedni?? ...

-Tudod, hogy aggódtam?? -közelebb lépett az ágyat kikerülve...

-Persze, nagyon fontosak a szándékaid! ... Sajnálom, hogy épp ilyenkor tudtam vele beszélni! Ja és azt is sajnálom, hogy ....

-Lee-vel kellett beszélned?? ...-kérdezte összefonva mellkasánál a karját...

-Nem értem, hogy mi a bajod vele! Igazán rendes és megértő! Mindig számíthatok rá!

-Akkor költözz hozzá! Legyél vele és élj vele boldogan! ...-vágta rá...