^Hye Min szemszöge^

-Ne ellenkezz! ... Elkísérlek és kész! ...-mormogta az orra alatt..

... [...] ... Már mindenki elment itthonról, csak ketten maradtunk... Szobámba érve pillantottam meg egy igazán remek dolgot, amit úgy imádtam magam mellett érezni... A szüleim képét, ahogy együtt vagyunk és boldogan mosolygunk! Akkor még egészen kislány voltam és még azt sem tudtam, hogy nem vagyok fontos számukra!... Vagyis nem éreztem olyat! ... Közelebb léptem a szekrényen heverő családi képhez, majd felvettem és a mellkasomhoz szorítottam ... Nem tudtam megállni, hogy ne sírjam el magam! Hülye voltam! Miért hagytam magam?? Gyengének éreztem magam és a földre vetettem magam.. A képet még mindig magamhoz szorítottam... [...] ... Ajtónyikorgásra lettem figyelmes, de nem néztem hátra... Majd egy kezet éreztem a vállamon és egyre közelebb éreztem testét.. Ahogy magához ölel! Vállamra helyezi állát..

-Nincs semmi baj, tubi!-nyugtatóan suttogott..

Nem szóltam semmit... Nem is hederítettem rá, de azt éreztem... Itt már jobban folytak a könnyeim, de igazán remek érzés! Ilyet még... Nem csinált! ... Elvált tőlem és elém sétált, majd térdein állva vette közre arcomat és törölgetni kezdte hüvelykujjával a könnyeimet..

-Nyugodj meg!-mélyen nézett a szemembe...

Elengedtem a kezemből lévő képet, mire ránézett...

-Ők a családod??-kérdezte, miközben kivette a kezemből és megvizslatta a képet közelebbről...

Nem szóltam semmit, csak bólintottam! Kezdtem már megnyugodni, de még mindig fájt.. Mosolyogni kezdett és arcomat vizslatva tekintett rám..

-Boldog család vagytok!-átnyújtotta a kezéből lévő tárgyat..

-Az voltunk! Amíg össze nem vesztem a szüleimmel és el nem küldtek otthonról! Azért is szerettem volna visszatérni hozzájuk, de ... Nem jelentkeznek!

-Miért nem mondtad ezt hamarabb??-kérdezte..

-Túlélem!-lehajtottam fejemet..

-Ahw...-sóhajtott...-Készülj! Látogasd meg a nagymamád! ...-kilépett a szobából maga után zárva az ajtót..

... [...] ... Már az autóban ülve nézem az éppen elhaladó tájat.. Már éppen egy kis őzikét pillantottan meg, aki az anyukája után indult el... Egyetlen egy szót se szóltunk egymáshoz... Amíg meg nem érkeztünk!

-Azt hiszem... Megérkeztünk!-leperkolt és a motort is leállította..

-Köszönöm!-egy mosoly kíséretében néztem rá, majd a biztonsági övet is kicsatoltam ..

Kinyitottam az ajtaját és kiszálltam.. Jin is így tett... Le is zárta, amint minden ajtó be nem zárult és lassan lépkedtünk közelebb a bejárati ajtóhoz... Az ajtó tárva nyitva állt, amit furcsálok, mert sose hagyná nyitva az ajtót.. Beljebb fáradtunk!

-Nagymama!!-kiáltottam, de semmi válasz...

-Biztosan egy farkas magával vitte!-körbenézett a romhalmazon..

Rá se hederítettem, de semmi válasz nem érkezett... A telefonja megcsörrent, amit fel is vett...

-Igen?? ...-szólt bele..

Addig a szobájához értem és észrevettem a hintaszékén pihenni a nagyit! ...

-Nagyi!!-suttogva közeledtem felé...

-Huhh??-hirtelen kinyitotta a szemét és megijedve nézett rám..

-Nyugalom! Csak én vagyok az! Az unokád, Hye Min!-nyugtattam..

-Ohh, drágám! Hogy megnőttél?!-mosolyodott el és megölelt..

-Mi történt itt??-kérdeztem, miután eltávolodtunk..

-Ohh, ne is törődj a romokkal gyermekem!-felállt, amiben segítettem...-Itt hagytak! Nem törődnek velem! ...

-Kik??-kérdeztem aggódva...

-Apádék! Elköltöztek és mindent ami mozdítható volt, elvittek! Soha nem jönnek vissza!-könnyesedett el a szeme..

-Ne mondj ilyet, mama!-magamhoz öleltem, amint elsírta magát...

Jin is visszatért a telefonálásból, majd megállt az ajtóba, amint minket nézett...

-Jó napot, asszonyom!-meghajolt..

-Szervusz fiam!-megnyugodott és távolabb állt..

Köhögni kezdett, elég csúnyán...

-Mamaa!-kétségbeestem...

-Semmi gond, édes unokám! Elmúlik!

Annyira becsülöm, hogy erős és kitartó! Mindig számíthattam rá...

-Ne hívjuk egy orvost??-kérdeztem...

-Ne butáskodj! Jól vagyok! Csak már öreg!-nehezen helyet foglalt kedvenc székében...-Meséljetek magatokról! Mindent hallani akarok, hogy találtatok egymásra?? Minden apró réstletre kíváncsi vagyok!-mosolyodott el...

-Az úgy történt, hogy...

-Az iskolában ismerkedtünk meg! Egy estére bált rendeztek, amin mindketten megjelentünk... Táncoltunk..-amint elmesélte, gyorsan visszajátszottam a történteket, hogyan...

Eleinte még távolodtam tőle, de... Későbbiekben rájöttem egy dologra... Beleszerettem... Szerelmes lettem... Ami történt Lee között és köztem, az csak barátság lehet! Nem tudném úgy tekinteni rá, mint egy párra!... Eszembe jutott az is, amikor szerelmet vallott nekem és megbántottam... Őszintén szólva elküldtem, de ezt nem jó szemmem nézte, ahogy kilép az ajtón és vissza se nézett... Legalább most ne ezen agyaljak, amikor a nagymamám boldogan hallgatja, amit Jin mesél...

-De örülök! -puszilt meg minket mama...-Végre megtalálta az unokámat a szerelem!

Csak mosolyogtam... És a földet pásztáztam..

-Szeretnélek esküvői ruhában látni benneteket, amint összeadjátok az életeteket!-ábrándozott, mint mindig..

-Ne aggódjon asszonyom! ... Egy pár év múlva az is meglesz!-mosolyodtak el mindketten...

... [...] ... Már haza felé vettük az irányt... Most is az elhaladó tájat vizslattam...

-Amikor... A nagymamád ábrándozott az...-rám pillantott egy pillanatra...-Persze, hogy nem rám figyelsz! ... Hát, legyen! ...-suttogta el a végét...

-Hallgatlak!-felé fordultam...

-Nem fontos! ...-egy kanyart vett fel..

-Számomra az! ...-könyörögtem...

-Az előtt kellett volna ezt mondanod, mielőtt még el kezdtem mondani a mondandómat! -kiáltotta el magát ...

-...-kifújtam a gőzt...-Állj meg! ...-kértem...

-Megőrültél??-kérdezte rám nézve...

-Állj meg!! Ki akarok szállni! ..-mérgelődtem...

-Addig nem, míg haza nem értünk!-kiabált...

-Kérlek!-könyörögtem mérgesen...

-Mondd, neked teljesen elment az eszed??-kérdezte..

-Igen, elment! ...-az ablakhoz néztem...

... Nem szóltunk egymáshoz, csak néztük, ami a szemünk előtt hevert... [...] ... Megérkeztünk.. Besötétedett, de még senki nem volt itthon... Ismételten csak mi ketten maradtunk... Rögtön a szobám felé indultam...

-Nem jössz vacsorázni??-kérdezte, amint ledobta a kocsi kulcsát az asztalra..

-Fáradt vagyok! ... Jó éjt!-mentem tovább...

Sóhajtva léptem be a szobámba és az ágyhoz igyekeztem... Közvetlenül dobtam be magam az ágyra és próbáltam elaludni... Nem igazán ment...

^Jin szemszöge^

Egyedül asztalhoz ültem egy tányér levessel... Elővettem egy evőeszközt és lassan falatozni kezdtem... Nagyon bánt a dokog, amit mondtam az autóban, amikor hazafele tartottunk... De ez így nem mehet tovább!

-Hye Min!-nevét kiáltottam, miközben felálltam és elindultam felé..-Hye Min!-szólítottam...

Semmi válasz nem jelentkezett... A lépcsőn egyre feljebb mentem...  De egyre jobban hallottam meg szuszogását... Félfüllel hallottam... Benyitottam, hogy megbizonyosodjak róla... Beljebb mentem.. Megpillantottam arcát, ahogy a haja szemébe lógott és már majdnem leesett az ágyáról... Szétterülve aludt el! Közelebb mentem, felemeltem és fentebb raktam... Csak morgott, de nem nyitotta ki szemét és nyomban elterült! ... Arcából elsepertem a temérdek hajszálakat... A fejét elfordítva folytatta álmát...

-Szép álmokat!-suttogtam és leléptem a sajátoméba...

Gyorsan befeküdtem és oldalamra feküdve aludtam el... Persze, hogy nem sikerült! Csak sóhajtva néztem a plafont... Az órámra pillantottam... 22:54... Semmi!

... [...] ... Reggeledett az idő és fáradtan keltem ki az ágyamból... Erőtlen voltam... Semmihez nem volt kedvem! ... Kilépkedtem a szobámból egyenesen le a konyhába, majd láttam, hogy sürögve-forogva készít valamit... Egy pillanatra sem figyel fel! Elsétáltam a fürdőszoba felé, hogy letusoljak...

^Hye Min szemszöge^

Amint felkaptam a fejem, elment a fürdő felé... Tovább folytattam a dolgom és már csak tálalhattam... A frissen készült palancsintára egy kis mézet csorgattam... Elkészítettem számára, hogy... Nyugodtan tudjunk...

-Hye Min! ...-nevemen szólított...

Felé fordultam.. Meglepetésemre a haját törölgette szárazra...

-Tudunk egy pár percet... Beszélni??-kérdeztük egyszerre...

-Hát persze!-egy mosolyt csaltam arcomra és lenéztem a földre...-Foglalj helyet!-kihúztam egy széket..

Kérésemnek eleget téve leült és előkapta a tányérján lévő kész palacsintát, majd enni kezdte...
Én is helyet foglaltam... Vele szemben!

-Miért nem eszel??-kérdezte felém nézve..

-Mert ezt neked készítettem!-válaszoltam...

-Figyelj Hye Min! ... Amit tegnap mondtam, az...

-Ne is említsd!-félbeszakítottam...

-De igen! ... Meg szeretném veled tárgyalni a dolgokat!

-Én pedig el akarom felejteni a tegnapot!-könyököltem és a fejemet tartottam...

-Enned kell!-kérlelte...

-Miről szerettél volna beszélni??-kérdeztem...

-Felejtsd el!-legyintett...

-Jólvan! ...-suttogtam...

-Te...-nyelt egyet..-Miről szeretnél beszélni??-kérdezte..

-Arról, hogy mikor fogjuk abbahagyni a veszekedést??-kérdeztem...

-Ez tőlünk függ! ... Köszönöm! ...-felállt, majd elindult a mosogató felé...

Gyorsan elmosogatott és már el is indult valahova... Én képzelődök, vagy csak tényleg kerül??

-Idő kell!-motyogtam és visszaindultam a szobámba, ahol a cuccaimat pakoltam el...

Pár percen belül az ajtó kinyílt és belépett rajta a hangoskodó család... Imádom őket! A valódiak helyet őket tekintem családnak, igen ám... Csak Jinnel nem állok valami családi kapcsolat terén...

-Megjöttünk! ...-kiáltották...

-Sziasztok!-üdvözöltem őket mosolyogva...

-Szia!-mosolyogva köszönt Mr. Kim..-Jin??-kérdezte, miközben levette kabátját...

-Ne aggódjon uram! Lehet elintéz egy fontos dolgot!-nyugtattam...

Fogalmam sincs, hogy hova mehetett...

-Jólvan! Ha megérkezett, akkor szólj neki, keresem! ...-válaszolt egy mosollyal és elindult a szobájába...

Hyona felém rohant és megölelt...

-Hiányoztatok! ...-szorosan ölelt..

Annyira édes kislány! ... Eleinte rosszul alakultak a dolgok, de végül is kezdtük egymást megszeretni...

-Te is hiányoztál! Milyen volt?? ...-kérdeztem..

-Ahw, ne is kérdezd! Fárasztó volt az út, de... Remek volt! ... Elmentünk fagyizni is! ... Azért jöttünk ilyen későn! Még mamát is meglátogattuk! -mosolyogva mesélt...

Közben megérkezett a nagy tesó is! ...

-Bátyus!!-rohant felé, amint meglátta...

-Sziaa! ..-mosolyogva ölelte magához...

-Képzeld el! Nagyon hosszú úton voltunk, hogy meglátogassuk mamát, és utánna elmentünk fagyizni!!!-izgatottan mesélte bátyjának...

Remek egy közösség! Mindent megosztanak egymással és bíznak is egymásban! Irigylem őket!

-Ennek igazán örülök Hyona, de most... Kettesben hagysz Hye Minnel??-kérdezte...

-Húú... Dúl a szerelem!!-rám néz mosolyogva...

-Neem, de beszélnem kell vele!-suttogta...

-Mintha nem hallanám! ...-gondoltam magamba és elmosolyogtam...

-Rendben!-felrohant a lépcsőn..

Végig néztem, ahogy sebes léptekkel indul a szobája felé, de mire visszanéztem már közelebb volt, mint ahogy szokott...

-Most, hogy kettesben vagyunk... Szeretnék bocsánatot kérni, hogy neked támadtam az autóban! ... Nem gondolkodtam, csak cselekedtem... És ez nagyon rosszul esett, hogy.. Nem tudtunk erről beszélni! ...

-Neem! ... Én voltam az idióta! Ahelyett, hogy nyugtattalak volna, inkább leálltam veled veszekedni! ...-elfordítottam a fejem...

Állam alá helyezte mutatóujjának "hegyét", megemelte és megcsókolt...