^Hye Min szemszöge^

Istenem! ... Miért kínzol vele?? ... Belül örömködök, míg kívül írtózom ezektől a gondolatoktól, deee... Most kívételt teszek! ...

... [...] ... Addig tartózkodtunk a szobába, hogy közben be is esteledett és csak a házban ketten maradtunk! ... Kiderült, hogy rosszul lett a nagymamájuk és most azért is igyekeztek hozzá! ...

-Ne segítsek valamiben?? ...-kérdeztem, mire mérgelődve indult az ajtóhoz...

-Nem tudsz! ...-próbálta nyugodt hangnembe, de nem igazán sikerült...

-Rendben! ... Először is higgadj le! ...-nyugtattam, miközben az ágy szélére ült...

-Nem tudok megnyugodni! ...-homlokát kezébe temette..

-... Elárulnád mégis, mi a bajod?? ...-kérdeztem már irrítálva ...

-... A nagymamám teljesen magába zuhant! ... Fel se eszmélt! ...-mérgesen nézett a szemembe...

-Hogyan?? ...-kérdeztem, szinte rémülten...

-Az előbb hívott anya! ... Még nem tért magához! ...-magyarázta, amint ránézve pillantottam meg arcát, ami a fájdalmat és a depressziót sugározta...

-Rajtam kellett kitöltened?? ...-kérdeztem...

Egy szót se szólt, csak nézett maga elé...

-Kérdeztem valamit! ...-legyintettem előtte kezemet, mire  egy hirtelen mozdulattal elkapta a karomat ...

... Derekamat elkapva a szabad kezével húzott magához... Az ágyra döntve helyezkedett el felettem...

-Sajnálom, oké?? ...-suttogta, miközben a szemembe nézett...

-Komolyan is gondolod, vagy csak addig leszel ilyen velem, amíg csak lehet, utánna meg eldobsz, mint egy darab rongyot, amit már a kosz evett meg! ...-haragudtam viselkedése miatt...

-Rosszul hiszed, tubicám! ...-suttogott, majd a nyakamhoz közelítve nyomot egy csókot rá...

Kirázott a hideg és felsóhajtva szaporábban vettem a levegőt... Egyre feljebb haladt... Hirtelen ajkát éreztem az enyémen... Lassú mozgást diktált, amit viszonoztam... Kezemet elengedve kapott derekamra... Pólóm alját elkapva húzta feljebb egy pár centivel, majd alá nyúlva simított végig bőrömön... Teljesen kirázott a hideg... Elvált ajkaimtól... Nyakamra tévedt, majd azt is kezelésbe vette... Hajába túrtam és csak sóhajtottam... Majd éreztem, hogy a pólóm egyre jobban csúszik feljebb, mivel kezei is egyre jobban feljebb vándorol... Derekamra téved keze és felültet... Lihegve veszi le rólam a pólómat, majd a földre dobja... Elpirulva bújok mellkasához, amin egy kuncogás hagyta el torkát, majd a vállamba puszilt... Kirázott a hideg is... 

... [...] ... Később arra lettem figyelmes, hogy már a Nap is fent van és még Hyona is kiáltozva kerül az "ágyamra", majd erőteljesen kezd rajta ugrálni... 

-Ébresztőő álomszuszékok! ...

Álomszuszékok?? ...

-Gyerünk! ... Kész a reggeli is! ...-gyorsan leszállt az ágyról, miután felültem...

Annyira fáj a fejem, majd a mellettem lévő helyre pillantottam... Megláttam aludni Kim Seok Jin-t... Szerencsémre nem voltam ... Khm... Ruha nélkül! ... Ettől a gondolattól már is kifújtam egy hang nélkül a levegőmet, majd lecsúsztam az ágyról,de hirtelen éreztem egy kezet a kezemen...

-Ne menj még el! ...-kérlelte suttogva...

-Ébredj! ... A húgod szólt, hogy ideje lenne kitrappolni és reggelizni! ...-felé fordítottam a fejem, de a szemét még csukva találtam...

Mérgelődve és nyögdécselve ült fel, majd megérintette homlokát....

-Mi történt tegnap?? ...-kérdezte álmosan...

-Beverted a fejed! ...-magyaráztam...

-De.. ugye még nem...?? ...-kérdezte, mire elnevettem magam...

-Megnyugodhatsz! ... Még nem! ...-felálltam, de hamar visszarántott...

-Akkor elkezdhetjük! ...-mosolyogni kezdett, amitől a reakcióm egy távolodás volt...

-Inkább gyere és reggelizz! ...-mondtam ki közvetlenül...

-Ahogy parancsolod! ...-felállt, majd a pólójáért nyúlt és nyomban magára kapta...

^Jin szemszöge^

Nem bántam volna, legalább tudják, hogy őt semmiféleképpen nem adom! ... Őrülten szeretem! ... Teljesen! ... 

-Akkor elkezdhetjük! ...-mosolyogtam, de hirtelen mellkasomra helyezte kezét, majd távolodni kezdett...

-Inkább gyere és reggelizz! ...-szemforgatva és unottan hangoztatta...

-Ahogy parancsolod! ...-kikeltem ágyából és magamra kaptam a pólómat... 

Hamar kilépett a szobából, amit szorosan mögötte haladtam előre... Mindannyian asztalhoz ültünk, de apa a szokásosánál kihagyta a mai alkalmat is, mivel valami fontos ügyet kell elintéznie... 

-Később érkezem! ...-mondta és kilépett...

Hyonára pillantottam, de őt nem is érdekelte, hogy apával mi folyok, ahogy engem se... Mellettem Hye Min foglalt helyet, amint éreztem, hogy remeg... Kezére helyeztem az enyémet, hogy nyugtassam... 

-Fázol?? ...-kérdeztem...

-Nem! ... Csak... Mindig elmegy?? ...-kérdezte...

-Szokásának véli a korán elindulást! ...-válaszolta Hyeona...

-Rendben van Hyona! ... Reggelizz és mehetünk az óvodába! -mondta anya...-Addig ti mit kezdtek?? ...-kérdezte ránk nézve...

-Ma meglátogatom a nagyimat! ...-válaszolta, miután kortyolt a jó meleg mézes teába...

-Jin elkísér! ...-vágta rá mosolyogva...-Ugye?? ...-kérdezte felém nézve...

-Pontosan! ...-mondtam ki nemes egyszerűséggel...

-Nem kötelező elkísérni! ... Nincs messze! ... Csak pár kilométer! ...-tiltakozott...

-Ne ellenkezz! ... Elkísérlek és kész! ...-mormogtam...