^Hye Min szemszöge^

... Már a reptéren állok és magam előtt látom, akibe annyira beleszerettem! ... Kim Seok Jin! ... Közben kint eleredt az eső és csak csapták a lemeztetőt...

-Ne menj el! ... Kérlek! ...-egy lépéssel közelebb lépett hozzám...

-... El kell engedned! ...-szinte már a könnyek folytak szememből...

Elindultam a kifutó pályán....

-...Nem! ...-kiáltotta...

Megálltam, de nem fordultam meg! ... Többé már nem! .. 

-.. Nem akarlak elveszíteni! ... Kérlek! ... Maradj! ...-kérlelt...

-...-hangom elcsuklott...- ... Ég veled! ...-leléptem és megsem álltam, amíg el nem értem járatomat...

... Már majdnem ott vagyok, de megéreztem egy kezet a csuklómon, majd maga felé rántva, magához ölelt... Szorosan... Annyira jólesett, hogy viszonoztam... Éreztem, szívének minden egyes lüktetését, ami hevesebben vert...

-... Ne hagyj magamra! ... Többé ne!! ...-súgta fülembe, ahogy szorosan ölelt magához...

... Már záporként hullottak könnyeim, de nem adtam hangokat! ... Lassan lehunytam szemem és már el is engedett... Kinyitottam szemem és magam előtt láttam Jint! ...

-... Szeretlek, te butus! ... Mindennél fontosabb vagy nálam, tubicám! ...-hangja halkabbá vált, miközben mosolyogva támasztotta meg homlokát az enyémen...

-... Túlzol most! ...-mosolyogtam én is...

-Nem számít! ... Melletted maradok, tubim! ... Ameddig csak lehet! ...

Így maradtunk pár percig, majd megéreztem kezét az enyémen... Összekulcsolta és magával húzott, míg én magam után a bőröndömet...

-------------------OTTHON--------------------

... Megérkeztünk, de ezentúl a lakásukba... Fogalmam sem volt, miért!?! ...

-Most miért ma...?? ...-kérdésemből félbeszakított...

-Nem hagylak magadra! ...-mondta ki, majd egy puszit nyomott arcomra...

-De attól nem kell a nyakatokon lennem! ...-mondtam ki, egy kicsit aggódva azon, hogy mi lesz, ha nem fognak tudni tőlem aludni?? ..

Mármint nem szoktam horkolni, mert tényleg nem! ... De... Tudom, hogy nem fognak tudni elviselni....

-Butuska vagy, tubi! ... Ez mostantól a te otthonod is! ...-mondta szinte nyugtatóan, de akkor is fusztráló volt a helyzet...

-Anyáék mondták, hogy költözz hozzánk, aminek nagyon is örülök! ...-ölelt magához...

Viszonoztam ölelését... Majd elengedett, ahogy én is...

-Miért akartál elmenni?? ...-kérdezte szomorúan...

-Anyámékat akartam meglátogatni, hogy minden rendben van-e, de... Úgy látszik jobban szükséged van rám, mint rájuk! ...-mosolyogva mondtam el, mire őt is sikerült megmosolyogtatnom...

-... Ma este lesz a csillaghullás és már kíváncsi vagyok, mennyit kapok el! ...-mondta Hyona...

-Együtt megnézzük! ...-mondta Jin...

-...Gyerekek! ... Ma elmegyünk apátokkal az étterembe! ... Hye Minre bízlak benneteket! ...-mosolyogva nézett rám, ahogy készülődtek a szülők...

-... Nekem megfelel! ...-ugrándozott Hyona...

-... Legyetek jók! ...-mondták egyszerre, majd el is mentek...

... Közben már rég esteledni kezdett az idő és a Nap is lemenőben volt már... A csillagok ragyogták be az égboltot, majd egyre sötétebb és sötétebb.... A többiek kiléptek az udvarra... Én még mindig csak azokra a mondatokra tudtam gondolni, amit Lee mondott... Végig csak ezen járt az agyam... Hirtelen egy csattanásra lettem figyelmes, amitől megijedve tértem vissza a valóságba...

-Minden rendben?? ...-kérdezte az előttem álló, de elég aggódó Jin...

-..P-persze! ...-nyögve nyelősen válaszoltam...

-Talán valami gond van?? ...-kérdezte...

-Gond?? ... Nincs!! ... -ráztam a fejemet...

-Én nem úgy veszem észre! ...-kezdett hangja mérgesebbé válni...

Mellkasa előtt összefonta karját és dühösen nézett rám! ... Szemeiben láttam, hogy mi járhat a fejében, de nekem se erőm, se kedvem nem volt! ... 

-Fent leszek, ha kellenék! ...-morcosan fordultam meg, de egy kezet érezte csuklómon és maga felé fordított...

-Előttem nem tudod elhallgatni azt, ami bánt! ... Úgyhogy mondd el! ...-hangja nyugodtabb volt, de még mindig mérgesen nézett rám....

Ekkor a mobilom megcsörrent... Az asztalon heverve rezgett, mire mindketten felkaptuk a fejünket... 

-Engedj el! ...-erőlködve szedtem ki karomat kezéből...

De jóval hamarabb elindult és elkapta mobilomat és távolabb emelte tőlem...

-Add ide! ...-kérleltem...

-Először is beszélgessünk! ...-kinyomta a hívásom és visszahelyezte az asztalra...-Szóval... Mi a baj?? ...-kérdezte...

-Semmi kedvem nincs most ehhez! ... Fáradt vagyok! ...-könyörögtem...

-Lee tett valamit, igazam van?? ...-kérdezte mérgesen...

Azonnal lefagytam előtte... Szememet lesütve indultam a lépcső felé, de nem engedte... Vállamat kapta el, mielőtt kikerültem volna...

-Tudtam! ... Egyszerűen éreztem, hogy ő van a dologban! ... Olyan naiv vagy és könnyen elhiszed ennek?? ...-hangja egyre erőteljesebb lett a kiabálásaitól...

-Miért?? ... Talán fáj neked, hogy végig ő adott vigaszt, míg te valahol elvoltál, amikor szükségem volt valami bátorító szóra, mindig ott volt! ... Most neked áll feljebb?? ...-kérdeztem szintén ordítva...

-Megmondtam, hogy ne állj vele szóba, de nem hallgatsz rám! ... Soha! ....

-Mert erre adtál okot, miért higgyek neked! ...-kiabáltam vele...

Majd Hyona lépett be hozzánk, aki kérdőn meredt ránk ... Szegényt nagyon sajnálom! ... Nem a bátyja miatt, hanem hogy tanúja volt az egész vitánknak! ... Pedig igazán nem lett volna szabad! ... Mégis megtörtént! ...

-Miért veszekedtek?? ...-kérdezte ijedten...

-Véletlen elejtettem a poharat és eltört! ... De felsepertem és most ...

-Ne hazudj! ... Hallottam, hogy valami Lee van a dologban! ...

Fájt, hogy ez történik körülöttem! ... Én csak a bajt hozom! ...

-Sajnálom! ...-felrohantam könnyes szemekkel! ...

^Jin szemszöge^

-Sajnálom! ...-elrohant a lépcsőhöz, majd felment...

Nem kellett volna ennyire kiakadnom! ... Főleg, hogy eleve tudtam, mit akar Lee tubicámtól! ... Tudom, mit tett vele, mert mikor "összefutottunk", akkor láttam meg a lakásából kijönni, nyomban neki estem... A vigyort úgy letöröltem volna a képéről, de Hye Min miatt nem tettem! ... Ennyinek igazán örülhet! ...

-Megyek beszélek vele! ...-utána ment Hyona...

Én csak tovább mérgelődtem... Hogy lehetek ilyen?? ...

^Hye Min szemszöge^

Beértem a "szobám"-ba, rögvest az ágyra dobtam magam és a párnába temettem arcomat és csak a sírás jött ki rajtam... Szeretnék végre békén hagyni a múltat és magam előtt látni, ahogy mindenki megtalálja a maga boldogságát, ahogy Lee is! ... De mivel Lee belémzúgot a kezdetek óta, így engem is összezavart! ... Majd később hallom, hogy nyikorgott az ajtó, majd belépett valaki, de fel sem emeltem fejemet, csak tovább hullajtottam könnyeimet! ...

-Tudom, hogy fájt, amit a bátyám mondott neked, de hidd el... Minden a legnagyobb rendben lesz! ...-mondata után megráztam a fejem! ...

-Semmi sem lesz már a régi! ...-mondtam elég hallhatóan...

-Ezt megígérem neked, hogy minden rendbe jön! ...-mondta...

Annyira kedves, hogy próbál segíteni, de ezen nem tud! ... Mélyen a bátyjába szerettem! ... De csak fájdalmakat élek át! ....

-Nagyon aranyos tőled, hogy segítesz! ... De ez nem ilyen egyszerű! ...-felkapom fejem és felé nézek...

-Tudok közted és a bátyám közti viszonyotokról! ... Tudom, hogy őrülten szerelmes vagy a bátyámba! ... De ... Ki ez a Lee?? ...-kérdezte...

-...-próbáltam a könnyeimet letörölni...-... Ő egy barátom! ...-szipogtam...

-És, amióta megismert szerelmes lett beléd, és most mindent felkavart?? ...-kérdezte, amin meglepődtem...

-Honnan tudod?? ...-kérdeztem, mire leesett...-Jin mondta, igaz?? ...-kérdeztem mosolyogva...

-De még hogy! ... És, ha tudnád, milyen arckifejezéssel mondta, mintha megtudná ölni, csakhogy megvédjen! ...-mesélte...

Tehát, ha most jól értelmezem, akkor Jin végig csak rólam hablatyolt a húgának és Leeről, miközben engem akart megvédeni tőle... És... [...] ... Pár perc gondolkodás után rádöbbentem egy dologra! ... Végig ott volt, ahol csak én és messziről figyelte, nehogy bajom essen??!! ... Én pedig....

-Megint elrontottam mindent!...-felálltam és kirohantam a szobából, egyenesen le...