^Jin szemszöge^

... Otthon a szobámba ülve nézegettem mobilomat... A húgom mellettem fekszik és közben színezgeti kedvenc magazinjának a színezőjével... Nagyon imádja! ... Mostanában nem szokott átjönni vigyázni a húgomra, pedig már neki is hiányzik! ...

-Bátyus! .. Ma átjön Hye Min?? ... Már nagyon bánom, ahogy viselkedtem vele és szeretnék vele beszélni! ...-felém fordította a fejét, majd fel is ült...

-Nem tudom! ... Áthívnám, de tudod, hogy anya a főnök! ...-mondtam ki, majd visszatértem a mobilom világába...

... A kezemből hirtelen kikapta és az asztalra helyezte... Mérgesen nézett rám,mire a mobilomért nyúltam...

-Addig nem, míg át nem hívod! ...-tartotta el tőlem...

-Ha megkapom a mobilom, áthívom! ...-mondtam mosolyogva, pedig belül teljes szívemből üvöltöttem volna, amiért így megijeszt, de ahhoz túl aranyos! ...

-...-nyújtotta lassan felém a készülékem...-Ne merj becsapni! ...-figyelmeztetett..

-Megnyugodhatsz húgicám! ... -mosolyogva kaptam ki, majd előtte tárcsázni kezdtem Hye Min számát és már hívtam is...

... Fülemhez kaptam a mobilom, majd vártam, hogy felvegye... [...] ... De csak kicsengett... Leemelem a fülemről a telefonom és kinyomtam... Majd ismételten tárcsáztam, de semmi! ...

-Miért nem veszed fel?? ...-kérdeztem halkan, miközben mérgelődtem...

-Mi az?? ...-kérdezte a húgom...

-Semmi! ... Biztos csak dolga akadt! ... De elmegyek nála és elhozom, rendben?? ...-kérdeztem megnyugtatva...

^Hye Min szemszöge^

 ... [...] ... Lassan ébredtem fel, amikor is senkit sem láttam magam mellett... 

-Akkor.. Nem... ?? ...-lehangolódva keltem fel ágyamból...-Csak egy álom! ...-kibaktattam szobámból és indultam le a konyhába...

... A telefonom megcsörrent.. Furcsán nézve közeledtem a konyhapulton rezzenő készülékemhez, majd a kijelzőn jelzett nevet olvastam el...

-Ismeretlen telefonszám?? ...-kérdeztem, és inkább hagytam... 

Túlságosan is fáradt vagyok, főleg kora reggel! ... Semmi erőm sincs! ... De azért a mobilom otthagyva indultam meg a hűtőhöz és nyitottam ki ajtaját... Kivettem egy kis almalevet..Egy poharat is előkaptam... Kitöltöttem kiválasztott italom és már ittam is ki a pohár tartalmát... Majd ismét megszólalt... De akkor már egy másik szám volt... Choi Lee! ... Nem volt kedvem senkivel se beszélni, de ... Tudjátok milyen! ... Így hát felvettem...

-Igen?? ...-szóltam bele...

-Szia Hye Min! ... Ma lenne kedved egy kis friss levegői sétára?? ...-kérdezte...

-Kora reggel?? ...-nyafogtam...

-Minden rendben van?? ...-kérdezte...

-Természetesen, miért?? ...-kérdeztem érdeklődve...

-Olyan... Mintha másnapos lennél!! ... Jó, tudod mit?! ... Elmegyünk egy kis sétára! ...-jelentette ki határozottan, majd letette a mobilt...

-Ahw...-letettem én is...

Nagyon nincs kedvem senkivel találkozgatni és senkivel se beszélni! ... [...] ... Később megint megszólal a mobilom, amin felkaptam fejem és egy SMS érkezett! ...

Choi Lee: Hamarosan ott vagyok! :) Kitartást!

.... És még egy képet is csatolt hozzá, ahol épp az autóban ül és felém tart! ... Na jól van! ... [...] ... Elindultam a szobámba, hogy átöltözzek és egy kellemes sétát vehessek a legjobb barátommal, Lee-vel! ... Már nem is bánom! ... Addig is kiheverek minden remek dolgot, ami soha nem valósulna meg.... [...] ... Csengettek, majd lassan elindultam az ajtó felé és már nyitottam is ki az ajtót... 

-Szióka! ...-üdvözölt mosolyogva, amit viszonoztam és rögtön nyakába borultam...-Tudtam, hogy jókor jövök! ...-távolodtam el tőle és az arcomat fürkészte...

-Tényleg jókor! ...-mosolyodtam el kijelentésén, majd felkaptam kulcsomat és már indultam is ki az ajtón...

Becsuktam! ... Majd a zsebembe raktam a kulcsot és máris indulhattunk a nagy utazásra! ... [...] ... Tényleg jólesik, hogy vigasztal és a friss levegőn a séta is kellemes... Ahogy a langyosnak ígérkezett levegő simogatja lágyan arcunkat! ... [...] ... Lassan már a hídnál vagyunk, amit úgy imádok! ... Régen apám mindig elhozott ide, ahol mindig játszottunk! ... Mindig élveztem, ahogy kergetőzünk! ... És mindig a magasba emelt, miközben nevetett velem együtt... De ennek már vége! ... Talán soha nem látom őket! ... Pedig még ma visszamegyek! ... A szülőhazámba... 

-... Öhm... Minden rendben?? ...-kérdezte aggódva, ahogy visszatértem a gondolataimból és előttem legyintette kezét...

-I-igen! ... Jól vagyok! ...-válaszoltam...

-...Én nem ezt látom Hye Min! ... Valami nagyon zavar! ... Tudod, velem bármikor megoszthatod! ...-hangja nyugtatni próbált, miközben egy padnál helyet foglaltunk...

... [...] ... Majd hirtelen feláll és idegeskedni kezd, amin röhögni kezdtem...

-Ne mááár! ... Ez a kedvenc pólóm! ...-siránkozott...

-... Legalább szerencsét hoz! ...-nevettem el magam...

-Örülök, hogy jót nevetsz rajtam, de most pedig segíts! ...-kérlelte, miután rám nézett mosolyogva...

-Hihiii, örömmel! -előkaptam egy  csomagnyi zsebkendőt és próbáltam a pólójáról leszedni a galamb után elhelyezett nyomot...

^Jin szemszöge^

Elindultam otthonról, egyenest Hye Min háza elé... [...] ... Meg is érkeztem... Csengettem... Semmi... Kopogtattam... Semmi... Kiáltottam a nevét, és még mindig semmi... Hol lehet?? ... [...] ... Próbáltam mobilon keresni, de semmi! ... Csak azaz ostoba hangposta! ... Már kezdtek kiakadni! ... [...] ... Végül feladtam! ... [...] ... Haza felé indultam, a park felé, amikor meghallottam egy igen ismerős hangot, ami nem másé volt, mint Choi Lee! ... Az iskola nyomija! ... Majd észrevettem, hogy egy lánnyal van, akit felismerve döbbentem le! ...

-Hye Min?? ...-kérdeztem halkan, hogy ne vegyenek észre...

... Testközelben vannak?? ... Ezt nem akarom elhinni! ....