^Hye Min szemszöge^

... A szobámban ülök, mint mindig! ... Bezárkóztam... Sírtam... Szüleim ismételten nem hívtak! ... Lehet, hogy haza kellene látogatnom?? ...

-Az lesz! ...-felpattantam és előszedtem bőröndömet...

Holmijaimat előkaptam és mindent bepakoltam... Nem bírtam tovább! ... Haza utazom Incheonba! ... Nem sokára, úgyis itt a járatom és végleg itthagyom Szöult! ... Könnyes szemmel néztem a szüleimről készült képre... Elhelyeztem és becipzároztam... Jin pedig hagyjon békén! ... Tűnjön el a szívemből is! ... Előkaptam kulcsomat és a bőrönddel együtt elindultam ki az ajtón...

-Gyere Bundás! ...-vakkantott egyett...

Kiléptünk az ajtón és be is csuktam... Sötétség borult már mióta... De ez nem tántorít meg... Elindultam... Megcsörrent a mobilom...

-Hmm... Ismeretlen?? ...-felvettem...-Hallo?? ...-éreztem, hogy valaki leütött hátulról és a padlóra kerültem...

Sötétséget láttam... Elájultam...

^Jin szemszöge^

... Felhívom és nem veszi fel! ...

-Gyerünk már! ...-idegesen hívom mégegyszer...

... Ekkor egy kutya hangot hallottam meg...

-Hye Min kutyája?? ...-lepődtem meg, amikor felém érkezett...-Hol van Hye Min?? ...-kérdeztem meglepődve...

Láttam rajta, hogy nagyon megijedt és futni kezdett az illata után... Utánna indultam én is...

^Hye Min szemszöge^

... [...] ... Lassan ébredezni kezdtem és a fejem is sajogni kezdett elég erősen... Felszisszentem a fájdalomból és a kezemet próbáltam megemelni, de nem sikerült... Nagyon megijedtem... Rögtön rángatni kezdtem a karomat, hogy kiszabaduljak...

-Ahw... Gyerünk már!!! ...-próbálkoztam, már félig elfáradva...

... Abbahagytam... Feladtam... A kötél szorosabban tartotta csuklómat és a hideg földön hevertem a nagy sörétségben... Nem jelent meg egyetlen egy személy sem... Kezdtem remegni is...

-Elég félelmetes ez a hely!! ...-jegyeztem meg, ahogy a plafon felé vetettem tekintetemet...

-Félelmetes?? ... Pedig nem kell félni! ...-egy hang csapta meg fülemet, de akkor se láttam senkit...

-...K-ki vagy?? ...-kérdeztem ijedten...

-.... Engedd meg, hogy bemutatkozzak! ... Seunghyun vagyok, drágám! ...-válaszolt...

-Huhh?? ...-kérdeztem értetlenül...-Nem hallok tisztán! ... Gyere már elő! ...-kiáltottam el magam...

Kuncogni kezdett és hirtelen megállt előttem... Teljesen a fémhez voltam szorítva...

-Nem kell kétszer mondanod! ... [...] ... Hmm... Gondolom, nem zavar, hogy itt vagy velem! ...-mosolyra húzta a száját...

-Hol vagyunk?? ...-kérdeztem...

-Hmm... A rejteken, de... Azt hittem tudod! ...-közelebb jött teljesen, viszont hátráltam volna, ha nem akadályozna a... Khm... Rúd szerűség, ahol a kezem meg volt kötve...-És tényleg igaz, hogy csinosabb vagy a Napnál! ...-hangja halkulni kezdett...

-Mit akarsz?? ...-kérdeztem rettegve...

-... Mit akarok?? ... Szerintem rájöttél! ...-ajka már az enyémen voltaj, amikor rángattam fejemet ide-oda, hogy ne tegye meg...

Elkapta fejem és erősen csókolt... Nem viszonoztam... Gyűlőlöm az erőszakos csókokat! ... Elvált ajkamtól...

-Problémák lesznek, ha ellenkezel! ...-oldalamat kezdte simogatni...

-Engedj el, kérlek! ...-könyörögtem...

-Hogy elrohanj?? ... Eszemben sincsen Hye Min! ...-felelte rögtön...

-Honnan tudod a nevem?? ...-kérdeztem...

-Ezek szerint Jin nem mesélt róla?? ...-kérdezte...

-Miről nem mesélt?? ...-kérdeztem megszeppenve..

-Jobb, ha ez ő mondja el! ...-nyakamhoz közeledett, de a mellkasára helyeztem kezem és távolítottam magamtól...

Kezemet gyorsan kikapta és már idegesen csókolt meg... Ficánkoltam... Pólóm alányúlt és gyengéden simított végig... Kezét feljebb vitte, ajkába haraptam és hirtelen elrántotta magát... Megpofozott...

-Nagyon rossz kislány vagy Hye Min! ...-szedte le a kötelet a kezemről, majd nyomban ölébe vett és egy ágyhoz vitt...

-Neee!! ...-nyafogtam, hogy kiszabaduljak tőle...

-Azt már nem! ...-lefogta kezem és fülemhez hajolt...-Mostantól az enyém vagy, kicsikém! ...

... Nem tudom elhinni! ... De mégis miről beszélt az előbb??? ... Most egyenlőre nem érdekel, de el akarok innen menni! ...

^Jin szemszöge^

... Lassan az összes utcát át vizslattuk és semmi! ...

-Megtaláltad Bundás?? ...-kérdeztem a kutyust...-Ahw... Vajon hol van?? ...-kérdezgettem, miközben a hajamba túrtam és ide-oda pillantottam, de semmi...

Idegemben beleütöttem egy közeli falba... Nem érdekelt a fájdalom, de mindenképpen megtaláljuk Hye Mint! ...

-Lehetséges, hogy....-elakadt a szavam és indultam meg a kigondolt személy felé...

... [...] ... Házáig meg sem álltam, majd berontottam... Ahogy gondoltam... Őrök vannak a házában! ... Hangokat kezdtem hallani...

-.. Maradj már nyugton, kicsikém! ...-kiáltott rá, majd egy csattanást hallottam meg...

-Hye Min?? ...-felismertem az ellenkező és tiltakozó leányzót...

Az őröket kijátszva indultam meg feléjük... Bundással egyetemben... Meg kell hagyni, okos kutya! ... [...] ... Végre felértünk az emeletre és tárva nyitva állt az ajtó, én meg betipegtem rajta...

-Most szépen levesszük rólad a felesleget! ...-mondta az a szemétláda...

-Engedd el! ...-förmedtem rá...

Kuncogni kezdett...

-Elengedtem...-leszállt róla és felém fordult...-Miután eljátszadoztunk egy kicsikét! ...

-Azt mondtam, engedd el! ...-mérgelődtem...

-Jin, Jin, Jin! ... A veszteseknek nem jár Hye Min! ... Te felajánlottad, én megnyertem, tehát ...

-E-ez igaz?? ...-kérdezte megremegve és fájó arccal felém nézve...-Válaszolj! ... Felajánlottál ennek a hülyének?? ...-kérdezte ismételten...

-Neem! ... Ne hallgass rá! ...-próbáltam megmagyarázni, de lelépett...-Tubi, várj! ...-siettem felé, de elkapta a karomat...

Kuncogva fordult a másik irányba! ...

-Sakk Matt!! ...-jelentette ki nevetve...

-Undorító egy játszmába rángattál!.-kirántottam kezem és utánna indultam...

Már majdnem a bejáratnál járt, amikor elkaptam csuklóját! ... Magam felé fordítottam...

-Várj már, tubi! ...-megállítottam...

-Mire?? Hogy teljesen sokkolva heverek alatta és tovább erőszakoljon?? ... Erre?? ... Köszönöm, de nem kérek belőle! ...-elfordult, de ismételten magam felé fordítottam...

-Hazudik! ... Csak belerángatott engem is, de hidd el, semmit nem csináltam! ...-mondtam...

-Nem akarok tudni felőled semmit! ... Azok után, hogy ezt tetted velem, felajánlottál egy vadidegennek, hogy fektessen le! ... Undorító vagy! ...-kiabálni kezdett...-De tudod mit?? ... Élveztem! ... -hazafelé indult...

-Ne, ne mondd ezt! ...-kezét magamhoz húztam...-Nem élvezted! ... Hibát követtem el, ezt nagyon jól tudom! ... Rosszul bántam veled, de bánom! ...

-.... Remélem boldog leszel Jiával! ...-könnyes szemmel elindult, de visszarántottam...-Engedj el!...-erőlködni kezdett, de a kezét lefogva csókoltam meg...

... Lehiggadt és viszonozta a csókot... A házába lépve távolított magától...

-Tűnj el! ...-mondta...

-Nem! ... Az én tubicámtól egy tapottat sem! ... Nagyon lüke voltam veled szemben, de... Kérlek! ... Ne menj el! ... Ha kell, eltűnök, hogy ne láss engem! ... De ne tedd! ...-könyörögtem...

-Ahw... Nem kell eltűnnöd! ... De nem akarlak látni! ... Viszlát! ...-bezárta az ajtót...

Mérgemben könnyekkel küzködve ütöttem a falba egy erőset... Elindultam haza...

^Hye Min szemszöge^

... Minden kiderült! ... Csalódtam és... Belészerettem! ... Teljesen! ... Könnyeim folytak arcomon... Közben lépkedtem a konyha felé, de szinte a földre borultam... Tenyerembe temettem arcomat és csak erősödött bennem a fájdalom... Szívem darabokra szakadt! ... Milliónyi darabokra! ...

-Miért kellett nekem?? ... Miért zúgtam bele?? ... Miért?? ...-kérdezgettem és már köhögtem...

Hülye voltam! ... Enyhe kifejezés! ... Inkább bolond! ... Végig csak kihasznált! ... A csók se számított neki, akkor meg mit akartam?? ... Próbáltam megnyugodni, de elég nehéz volt... Megcsörrent a mobilom... Felkaptam készülékem és remegve vettem fel...

-Igen?? ...-szóltam bele szipogva...

-Úristen Hye Min! Minden rendben?? -kérdezte Lee...

-Remekül! ...-hazudtam, de azt sem akartam, hogy kérdőre vonjon! ...

-Várj! ... Lemegyek nálad és mindent elmesélsz! ...-mondta...

-Nee! ... Inkább sétálni menjünk! ... Friss levegőre van szükségem! ...-a végét halkan mondtam...

-Rendben! ... Az új kávézó előtt talizunk! ... Nyugodj meg! ... Csak gondolj rám és felvidulsz! ...-nyugtatni próbált...

Ekkor már nevetni kezdtem, de a könnyek ugyanúgy folytak belőlem...

-Na ugye?? ... Nem kell vele törődnöd! ... Nem éri meg, sőt meg se érdemel téged! ...-megmosolyogtatott...

... Nagyon kedves, hogy folyton vígasztal! ... [...] ... Fél óra múlva már a mezőhöz érve kezdtünk el beszélgetni Lee-vel! ...

-... Tulajdonképpen, mit tett veled?? ...-kérdezett rá...

-Egy vadidegen srácnak adott! ... Hogy... [...] ... Mindegy! ...-lehangolódtam...

-Tudtam! ... Hye Min! ... Kerülnöd kell Jint! ...-felém közeledett..

-Hidd el, szeretném! ... De... Áá... Kár volt viszonoznom azt a csókot! ....-mérgelődve kavicsot kaptam a kezembe és el is dobtam...

-Menjünk sétáljunk egyet! ...-elindultunk...

... Nagyon szép helyeket mutatott meg! ... Még soha nem láttam gyönyörű tájat! ... [...] ... Már az egyik leghíresebb étterme előtt sétálunk el, amikor visszarántva beljebb visz! ...

-Mit csinálsz Lee?? ...-kérdeztem...

-Megvacsorázunk! ... Nem hallhatsz éhen, főleg nem miattam! ...-karomnál fogva elindult az előre lefoglalt asztalhoz...

-Mikor foglaltad le?? ...-kérdeztem kicsit mérgesen...

-... Öhm... Nem mondhatom meg! ...-válaszolt fejét vakarva...

-Naaa! ... Kérlek! ...-könyörögtem...

-No, no! ...-mondta, majd elvett egy rágcsát...

-... Gonosz vagy! ...-mondtam mérgelődve...

-De így szeretsz! ...-mondta mosolyogva...

Csak nevettem rajta... [...] ...

-Jó estét kívánok! ...-mondta a pincér...-Felvehetem a rendelésüket?? ...

-Egy nagy tál spaggettit szeretnénk! ...-mondta Lee...

-Esetleg innivalót hozhatok hozzá?? ..-kérdezte...

-2 pohár víz! ...-mondtam sietve...

-Rendben! ... Máris hozom! ...-felírta és elment...

... [...] ... Közben egy ismerős hangra lettem figyelmes! ... Megfordultam és... Jin és Jia??? ... Mosolyogva állnak az ajtónál, majd helyet foglalnak! ... Majdnem mellettünk lévő asztalnál....

-Hye Min! ...-csettintett...

Hirtelen felugrottam, majd seperc alatt vissza... Lee-re figyeltem...

-Huh?? ...-kérdeztem...

-... Itt van, igaz?? ...-kérdezte és már megérkezett a rendelésünk! ...

-... Jó étvágyat kívánok! ...-mondta...

-Köszönjük! ...-megköszöntük és elment...

-Lássunk hozzá! ...-előkapta evőeszközét és enni kezdte...

... Követtem én is! ... [...] ... Már majdnem befejeztük, de én feladtam...

-... Köszönöm Lee! ... De ennyi elég! ...-hátradőltem a székre...

-Gyerünk! ... Nem adhatja fel Hye Min! ... A nézők csak szurkolnak érted, hogy kibírd ezt a pár falatot! ...-evőpalcájára vesz pár tésztát és a számhoz nyújtja...-Képtelen leszel nem feladni! ...-mondta...

-Nem bánom! ...-számba rakta, majd falatozni kezdtem és már le is gyűrtem... 

... Befejeztük! ... Végeh! ... Nincs tovább!! .... Hálát adok! ...

-Hölgyeim és uraim! ... Hye Min megcsinálta! ... Hatalmas pontot szerzett a csapatnak! ... Gratulálok! ...-játékosra vette a vacsorát...

Mosolyogva röhögtem el magam... [...] ... Már nem bírtam, gyorsan kimentem a mosdóba... [...] ... Már a kagylóhoz indultam, amikor megláttam Jint magam előtt! ... Mosolyra húzta a száját! ...