^Lynette szemszöge^

... Reggel nagyon korán keltem ki meleg és puha ágyamból... Lassan lépkedtem az ajtó felé, majd át a küszöbön hagytam el a helységet és egyenesen a nappaliba indultam... Reméltem, hogy ott találom szeretett szüleimet, de mégsem! ... Egy cetlit vettem észre a földön... Kíváncsi lettem, így felkaptam gyorsan és elolvastam...

Lynette! ... Mire felébretsz, valószínűleg, már nem leszünk otthon! ... A reggelidet a tűzhelyen találod, még meleg! ... Hamarosan újra találkozunk! ... Vigyázz magadra! ... Puszi: Anya és Apa...

-Gondoltam, hogy munkában vagytok! ...-helyeztem a cetlit az asztalra...

A gyomrom is korogni kezdett a remek illatoktól, amik körbevették a ház belső tereit... Lassan fordítottam a konyha felé magam, majd gyors léptekkel közeledtem a helységbe... A tűzhelyre vetettem magam és a kisebb edény fedelét lehelyeztem és mély lélegzetett vettem, ahogy fölé hajoltam...

-Hogy lehet ennyire remek illata a rántottának?? ...-kérdeztem és már szedtem elő a tányérom egy kanál kíséretében...

... Szedegettem kifelé az edényből, egyenesen a tányéromra a finom illatú és kinézetű rántottát... A fedelet visszahelyeztem és az asztal felé vetettem magam, leültem és a kenyér után tépelődtem... Végül a szekrényben bukkantam rá, kivettem egy szeletet és már neki is estem a reggelinek! ... [...] ... Befejeztem és már a kanapét céloztam meg, majd rohanva beugortam és kinyújtóztam egy kicsit, hogy az elfeküdt izmok ne "alvadjanak" el! ... Bekapcsoltam a TV-t és kapcsolgattam a csatornák között... [...] ... Közben éreztem, hogy valami nem ... Khm... Oké!? ... Így elhatároztam, hogy elvégzem a dolgom... A mosdóban! ... [...] ...

-... Miért pont most?? ...-kérdezgettem, de nyilván választ nem igazán remélhetek, így egy igazi rejtély maradt, amíg le nem rendezzem! ...

Ami volt utolsó, elhasználtam... Végeztem.... Kiléptem a mosdóból... Felkaptam cipőmet és a tárcámért elindultam a szobámba... Gyorsan felkaptam és rohantam le a lépcsőn, egyenest az ajtóhoz... Kiléptem a házból... A bolt felé igyekeztem... [...] ... Beértem! ... Rögtön az Egészségügyi részleghez igyekeztem... A polcok között kikaptam egyet, majd a pulthoz indultam és már a tárcámat kaptam elő, hogy kifizessem...

-Hm... Szép időnk van! ...-a mellettem lévő személy egy beszélgetésbe kezdett az eladóval...

-Igen, hét ágra süt a Nap! ...-nézett ki az ablakon...-Tudom Jimin! ... Hadilábon állok az üzlettel! ...

-Mostanság a vevők be se akarnak nézni az üzletekbe, csak ha nagyon muszáj! ...-közrefogta holmiját és elköszönve elindult az ajtófelé...

-Ennyi lesz kisasszony?? ...-kérdezte az eladónő..

-Igen! ...-válaszoltam és már mondta is az árát ...

... Kifizettem, elköszöntem és kimentem az ajtón... Furcsának éreztem az ott létet, de nem is igazán zavartatom magam! ... Gyors lépdelésbe kezdtem, hogy hamar hazaérjek, de egy autó lassított mellettem, majd megállt... Megijedtem, hogy valami idegen elakar rabolni, vagy valami, de aggódnom se kellett! .... Csak leparkolt... Igazán megnyugtatott... Egy nagyon rendes és remek kávézó előtt sétáltam el, ahol az illatok csak szálltak a levegőben és az embereket csábítgatja "magukhoz", hogy egy jót ehessenek belőlük! ...  Megálltam pár percre és a mellettem lévő furgon felé fordulva néztem meg a fufrumat! ... Kezdett a maga elhelyezkedése szerint állni, gyorsan megigazítottam és már az autó ablaka már lentebb ment... Megugorva hátráltam és láttam meg a benne ülő személyt, aki a napszemüvegét szeme előtt tartotta és mosolyogva felém fordítja a fejét...

-Vigyelek haza?? ...-kérdezte félig lejjebb csúsztatva szemüvegét...

-Nem, köszönöm! ...-válaszoltam egyszerűbben...-Nem ülök akárkinek az autójába! ...

-Bocsánat! ... Hogy mekkora egy ostoba vagyok...-fejét fogva szakítottam félbe...

-Hát az meglehet! ...-válaszoltam oldalra nézve, miközben elmosolyogtam magam...

Kiszállt a kék és egyszerűen mesés autójából és felém veti magát... Hátrébb léptem, hogy ne a járda szélén álljak meg, miközben van járda is! ...

-Jimin... Park Jimin vagyok! ...-leszedte napszemüvegét és nyújtotta felém a kezét...

-Tudtommal lányokkal nem szokás a kézfogás! ...-érzékeltem kicsit furcsának ezt a szituációt...-... A nevem Lynette! ...-engedélyt adtam a kézfogásos játékának nevezhető izére...

-Lynette...-ismételte meg...-Nos Lynette! ... Még új vagy itt?? ...-kérdezte...

-Nem mondanám az itt létemet, hogy új lennék, de... Számodra az vagyok! ...-jelentettem ki...

-Akkor, engedd bemutatnom a városunkat! ...-vállamra kapott és magával húzott...

Elrántottam kezét vállamról és felé nyújtottam saját "mancsát"! ...

-Köszönöm szépen a kedvességedet, de ismerem Szöult! ...-mondtam mosolyogva, ami nevezhető egy műmosolynak...

... [...] ... Már a PARK bejárata előtt állunk... Meguntam állni, így a földre vetette magát és a hátára feküdt...

-Kellemes is heveri, miközben a fellegek is távoznak egy másik helyre, és ez így megy tovább! ... Neked is így kellene tenned! ...-mosolyogva húzott le magához...

-Neeehh! ...-elkiáltottam magam és szó szerint leestem a fenekemre...-Áúú... Kemény a föld! ...

-Puhítsam meg neked?? ...-kérdezte szinte kuncogva...

-Igen! ... -jelentettem ki! ...

Felült, majd nagy nevetésbe tört ki! ...

-Ahw.. Ne nevess! ... Inkább láss munkához! ...-mondtam ki, mire elhallgatott...

Nagy szemekkel nézett rám, mire fél mosollyal néztem rá... Nagyot nyelt, mire én kezdtem el nevetni...

-Nyugalom, csak vicceltem! ... Jesszus, te tényleg bevetted?? ...-kérdeztem már megnyugodva...

-Nem volt nehéz, nem bevenni, amikor tökre komolyan mondtad! ...-magyarázta ki magát...

-Nem dőlök be a magyarázataidnak Park Jimin! ...-mosolyogtam el magam...

^Jimin szemszöge^

... Lynette-nek érdekes a humora, de kezdem megkedvelni! ... Aranyos mindene! ... Szerintem egymásnak vagyunk teremtve... Igazi és még alig ismerem! ... [...] ... Lejjebb ment a Nap és még itt ülünk, csak ő és én! ... Szemeimmel végig pásztáztam rajta, miközben a Naplementét vizslatta...

-Annyira imádom nézni, ahogy a Nap megszínezi az égboltot! ... [..] ... Na, de indulnom kell! ... Így is későre jár már az idő és nekem is már réges rég otthon kellene lennem! ...-kapta fel táskáját a vállára és elindult... Elkaptam a lábát, mintha "verekednénk"! ...

-Engedd el a lábam, Jimin! ...-leesett a földre... 

-Győztem! ...-térdemre álltam és feltartottam mindkét kezemet a levegőbe...

-Nem is! ... Ez csalás! ...-kiáltotta...

-Nem szokásom csalni! ... De erősebb vagyok nálad, cicám! ...-a végét suttogva mondtam...

Felállt és próbált lenyomni a földre, de mivel tiltakoztam, így nem engedtem neki utat! ... [..] ... Végül sikerült neki! ... A földön hevertem és felettem volt Lynette...

-Na ki az erős?? ...-kérdezte suttogva, közelebb hajolva...

-Engedtem, hogy leverjél! ...-magyaráztam...

-Perszee! ... Én is ezt mondanám! ... Kamu a szöveg, amiket mondasz! ...-mosolyogva, közben félig-meddig mérgelődve kuncogott...

Ahw... Tökéletesebbet nála nem találtam! ... Annyira közös vonásokkal rendelkezünk, hogy már a szívembe égett, amióta csak megláttam! ... Mindene tökéletes! ... Szívem csakis az övé, ahogy a testem is! ... Egyszer még baj lehet belőle, de nem is izgat! ... Kimondhatom azt hiszem: SZERELMES LETTEM ISTENEM!!! ....