Miután kimentem, NamJoon váltott fel. Szeretett volna maradni még az anyjánál, én pedig Rick mellé szegődve megvártam, amíg mindent átbeszélnek. Elvégre van miről. Biztos vagyok benne, hogy HyunSuk nem fogja NamJoon-nak elmondani, amit nekem. Hagyni fogja, hogy NamJoon szenvedjen, ezzel eltaszítva magától.

Egészen a parkolóig meg sem szólaltunk, csak egymás mellett sétálva, kézen fogva közelítettük meg a kocsinkat. Azonban, amint odaértünk, NamJoon elengedett. Felé fordulva megvártam, amíg Rick beül, és felnéztem az előttem álló férfira.

- Mi a baj?

- Hogy érted? - kérdezett vissza értetlen fejjel.

- Ne menj haza. Aludj ma nálunk. - mint ahogy én is tettem anno.

- Nem hiszem, hogy ez most jó ötlet-

- NamJoon. - vágtam a szavába, amitől beharapta alsó ajkát, és sóhajtott egyet. - Kérlek. - lágyan megérintettem a kezét, és kinyitva a kocsi ajtaját beültem, majd átmásztam a másik oldalra, hogy ő is beférjen. Hezitált, de végül helyet foglalt.

- A szüleid ki fognak akadni tőlem. - jelentette be, keresztbe font karokkal.

- Nincsenek otthon. Amiről nem tudnak, nem fáj nekik. Előbb vagy utóbb úgy is el kell jutnunk oda, hogy bemutassalak, nemde? - biccentettem oldalra a fejem, egy enyhe mosollyal az arcomon. Nem vártam, hogy majd viszonozza, de azt se, hogy bólintani fog.

--------------------------

Otthon első dolgom volt felmenni a szobába, és ledobni a cuccaimat az ágyam mellé. Nem öltöztem át, hiszen NamJoon szorosan mögöttem jött, és csukta be magunk után az ajtót. Elém lépkedve arcomra tette nagy tenyerét, lágy mozdulattal a sebtapasz alá fogott, és lehúzta azt.

- Hol tartjátok a fertőtlenítőt?

- A polcon. - mondtam, miközben a fürdő fele mutattam. NamJoon azonnal megindult abba az irányba, és tűnt el a mosdó ajtó mögött. Nem kellett sok, hogy kijöjjön a dobozzal, amibe tárolom az anyám által rám ruházott cuccokat. Többnyire gyógyszerek, kenőcsök, és pár tekercs fásli volt benne.

Letette az ágyamra, és ő maga is helyet foglalt. Elég volt egy óvatlan, ámde szigorú pillantás, rögtön leültem mellé, és vártam, hogy kiválogassa a neki kellő dolgokat.

- Ez csípni fog. Már be van gyulladva. - tájékoztatott, miközben letekerte a tetejét, és nyomott egy kicsit az ujjára. - Nagyon érzékeny bőröd van. - állapította meg. Közelebb húzódva a lehető legóvatosabb módon kente szét az aprócska vágáson a krémet. Igaza volt, pár másodperc múlva megéreztem a csípő érzést, ami égetni kezdett, de nem volt annyira fájdalmas, hogy ne viseljem csendben.

Ő is egy sebtapaszt vett elő, akárcsak YuNa. Felkerült az arcomra, de tenyere ott maradt, és simogatni kezdte a bőrömet. Lágy mosoly kúszott az arcára, miközben tekintetével leláncolta az enyémet.

- Mi az? - kérdeztem kettőnk közé suttogva. Nem válaszolt, csak fokozatosan dőlt előre, amíg el nem érte a számat. Rögtön megadtam magam neki, és az édes érzésnek, amiket kiváltott belőlem. Keze lesiklott a nyakamra, valamint a derekamra, ő pedig egy pillanatig elszakadva tőlem közelebb ült.

- Csak szeretlek nézni. Főleg a szemed. Igazán egyedi. Illik hozzád. - sosem hittem a nyálas filmekben levő varázsnak, mikor a lány utál valamit, de mivel a pasi imádja, ezért ő is megbékél vele. Egészen idáig. Utálom magam, ahogy kinézek, az albinoid valómat, de most, hogy megtudtam, NamJoon-nak tetszik a kinézetem, máshogy állok magamhoz. Hihetetlen, mennyire hirtelen meg tudnak változni az érzéseink egy bizonyos valakitől.

Pár másodperc múlva, szemei üvegessé váltak. Mintha eszébe jutott volna valami, arcára kiült a rémület, amit próbált elfedni, de most kivételesen nem tudta. Nem tudott uralkodni magán. Fejét lehajtva az ölembe feküdt, hogy elbújhasson előlem, ám én fölé hajoltam, és úgy kezdtem el a tincseit rendezgetni. Tudtam, mi a baja. Fél, akárcsak én.

- Nem vagyok képes elengedni őt. Ennyi éven át vigyáztam, hogy az a rohadék ne találjon rá, most meg az élet ragadja el tőlem.. Igazságtalannak tartom.

- Mert az is. Az élet sok mindenkivel igazságtalan. - éppen ezért nem is értem, miért én kaptam egy ekkora lehetőséget. Hogy megmentselek titeket. Bárcsak az édesanyádon is tudnék segíteni.. De ekkorát már nem kérhetek. - Sajnálom, hogy nem tudok segíteni. - böktem ki végül, elfojtott hangon.

- Ugyan már. Ezért végképp ne fájjon a fejed. Nem tehetsz róla, és különben is, senki se segíthet. Tudtam, hogy el fog jönni ez az időszak csak.. Nem voltam rá felkészülve, hogy ilyen hamar. - gondolva egyet megfordult, így felém volt arccal, amit a hasamba fúrt, kezeivel pedig amennyire csak tudott átölelt. Folytattam a feje cirógatását, mert úgy tűnt, tetszik neki. Remélem le tudom kicsit nyugtatni.

- Nézzünk valami filmet, hogy elterelje a gondolataidat?

- Az jó lenne. Bár most inkább egy zuhanyra vágyom.

- És mi gátol meg benne? - nevettem fel. Apának úgy is van egy csomó olyan ruhája, amit nem használ. Sőt, ha pontos akarok lenni, akkor egy egész szekrényi. Mostanában csak hivatalos göncökbe jár-kel, de mivel itthon sincs, így végképp nem fog neki feltűnni, hogy lenyúlok egy pólót.

- Mondjuk te. Téged is vinni akarlak. - jelentette be nyugodt hangvétellel. Szerintem még a szomszéd is hallotta, mekkorát dobbant a szívem abban a pillanatban. Elképzeltem magunkat a zuhany alatt, és már attól a képtől pír szökött az arcomra. - De tudom, mennyire nagy lépés lenne ez, szóval már megyek is. - sóhajtott. Felült az ölemből, és megfordulva felállt, ám mielőtt elindulhatott volna, elkaptam a kezét, és megállítottam.

- Akkor már inkább fürödjünk. Engedek vizet, és hozok neked ruhát. - hadartam zavaromban. Igyekeztem nem rá nézni, nehogy a végén még kínosabb legyen a történet. Bezártam magam a fürdőbe, és megengedtem a vizet. Vettem elő két törölközőt, de az enyémet rögtön a fürdőkád mellé helyeztem, hogy ha ki kell szállni, ne kelljen pucérkodnom.

Amint kirobbantam az ajtón, rögtön átmentem apa szobájába, és kutakodni kezdtem valami normálisan kinéző póló után. Végül egy sima fekete anyagnál állapodtam meg, mert az legalább bő volt, és úgy tűnt, keveset használja. Visszaérve a szobámba felmutattam NamJoon-nak a ruhadarabot, és visszamentem a fürdőbe, elzárni a vizet. A gőzfelhők ellepték a helyet, rögtön melegem lett, pedig csak a pólóm és a nadrágom volt rajtam, amiktől gyorsan megszabadultam, és bemásztam a vízbe.

NamJoon csakis ezek után jött be, és kezdett el ő is vetkőzni. Elém ült, így a víz felért egészen a nyakamig. Kellemes érzés volt, mégis roppant kínos. Nem értem, miért érzem annak, elvégre nem látjuk a másikat. A sok hab megteszi a hatását. A férfi lába közvetlenül az enyém mellett volt, mivel csak így fértünk el. A meleg vízben nem kéne csodálkoznom, hogy a bőre forró volt, most mégis olyan, mintha belül is lángolna.

- Ezt meg bírnám szokni. - vetette hátra a fejét. Nyakát nézve elgondolkodtam, vajon mit tenne, ha most úgy rácuppannék, ahogy anno ő az enyémre. Biztos meglepődne, elvégre minden nézetből ő lenne előnyös helyzetben. Neki nincs mit takargatnia, és ahogy észrevettem nem is az a szégyellős fajta.

De ez nem űzte el a gondolataimat. Nem mozdult, élvezte a meleg vizet, és a kellemes légkört, ezért én cselekedtem helyette. Térdre állva előre hajoltam, igyekezve a víz alatt maradni, de ez most lehetetlennek bizonyult. Nyilván, mikor magasnak kéne lennem, szembeköp az alacsonyságom, most meg baszik a segítségemre lenni.

NamJoon-hoz araszolva lassan érintettem nyakához a számat, nehogy megijedjen, és mint ahogy a komédiákban is lefejeljen az állával. Először megborzongott, majd felismerve az érzést kicsit megemelte a fejét, mintha csak rám akarna nézni. Oldalra biccentve nagyobb teret adott, amit én ki is használtam. Fogalmam sem volt, honnan merítettem ehhez ekkora bátorságot, de megtettem. Élesen szívtam be a bőrét, mert azt akartam, hogy ott maradjon a nyoma. Annak a bizonyítéka, hogy az enyém. Hogy van valakije, és senki más ne merjen ránézni. NamJoon lassan a derekamra fogott, de nem állt meg- Ismerős érzés volt, ahogy keze a fenekemre siklott, másik keze pedig elhúzta nyakamból a hajamat, hogy ő is megbélyegezhessen.

A kényelmetlen testtartás miatt hamar feladtam a küzdelmet, a kezeim elzsibbadtak, a térdem pedig sajogni kezdett, ezért leengedtem magam, és elé ülve megfordultam, hogy háttal legyek neki.

- Mindig meg tudsz lepni. - nevetett fel. Átölelt, és még jobban hátra húzott, hogy ne én tartsam magam, hanem hátam simuljon teljesen a mellkasának. Fejem a nyaka mellett talált pihenési pontot, az övé pedig oldalra hajtva az enyémen. Így fürödtünk egészen addig, amíg ki nem hűlt a víz.