Miután HyunSuk elhagyta a szobát, ismét csak ketten maradtunk. NamJoon-ra pillantva kíváncsi szemekkel néztem rá, mert teljesen olyan fejet vágott, mint aki mondani akar valamit.

- Nekem.. Lassan mennem kellene. - éreztem, hogy nem fog kezdeményezni, ezért is dobtam fel egy témát.

- Biztos? - húzta oldalra a száját. - Felőlem maradhatnál. - vont vállat. - Tudok adni pólót, amiben alhatsz. - Csípőre tartott kézzel dobbantottam párat a lábammal, és hitetlen fejjel vizslattam őt tovább, aminek az lett a vége, hogy halkan felnevetett. - Nyugi. Nem nyúlnék hozzád. De megértem, ha nem akarsz.

- Legyen. - vágtam a szavába. Mielőtt bármit is mondhatott volna, kimentem a szobából, egyenesen az udvarra. Beültem Rick mellé, aki rám se nézve, már nyúlt is a kulcshoz, én viszont elvettem onnan a kezét. Ezek után a minimum, hogy veszek neki egy mogyorós csokit.

- Valahogy gondoltam, hogy ez lesz. - sóhajtotta. Hátra dőlt, és megmasszírozta az orrnyergét, mintha ekkora lenne a probléma. - A szüleinek mit fog mondani?

- Azt, hogy YuNa-nál alszok. - apámnak nem is fog kelleni szólni. Elég, ha most felhívom anyát, és bejelentem neki, hogy este nem leszek otthon. Ő úgyis el fogja felejteni, mikor fáradtan beesik a házba, ráadásul mire apa hazaér, én már rég aludni szoktam.

Most jut csak eszembe, hogy a jelenemben el fognak menni egy hétre. Lehet akkor is átlátogatok ide egy-egy itt alvásra, ha sikerül kibékülnöm NamJoonnal. Biztos vagyok benne, hogy értékelni fogja a bocsánatkérésemet, elvégre nagyobb százalékban neki volt igaza csak.. Nem most kellene ezen vitatkoznunk. Neki is megvannak a maga okai, és nekem is. Bár ez a kettő összeférhetetlen, és sose lesz olyan megoldás, ami mind a kettőnknek jó lenne, mégsem tudok rá tovább haragudni. Nem is kellett volna, hogy ennyire felkapjam a vizet.

- Rendben. Akkor menjen, mielőtt a férfi hiányolni kezdené.

- Te vagy a legjobb testőr! - kiáltottam fel. Egy gyors ölelésre átnyúltam hozzá, de mivel ő be volt kötve, a mozgása is korlátozott volt. Csak annyit tehetett, hogy a vállamnál fogva megtart, nehogy beessek a kuplung mellé. Amint kiszálltam a kocsiból, egyből tárcsázni kezdtem anyát, és elmondtam neki, hogy ma YuNa-nál szeretnék aludni. Kissé furcsállta a dolgot, elvégre tudja, mennyire nem jövök ki a szüleivel, de azt is beadtam neki, hogy ma nem lesznek otthon. Szerencsére elhitte, és nem is nagyon kérdezősködött. Lehet a hangvételem miatt, amire most direkt figyeltem. Nem bukhatok le, mert még nem szeretnék a szüleimmel erről beszélni. Hisz még semmi sem biztos. Azt hiszem.

Visszamentem a házba, de ahogy elhaladtam HyunSuk mellett, megijedtem. A nő épp mosogatott, azonban a vízsugár csobogó hangja csak elterelés volt, hogy ne halljam, ahogy köhög. Azonnal mögé léptem, és a vállára fogva igyekeztem támaszt nyújtani neki, de ő felemelte a kezét, ezzel óva intve. Elengedtem, és hátrébb léptem.

- Nincs semmi baj.

- De hisz fuldokolsz. - jelentem ki. Nem tudott azonnal válaszolni, megragadott egy épp elmosogatott poharat, teletöltötte vízzel, és megpróbált kortyolgatni belőle.

- Előfordul. Már mondtam, hogy nekem nincs sok hátra. - ez igazságtalan. Megráztam a fejem, és még egy lépést tettem hátra fele, hogy legyen egy kis tere tőlem. - Kérlek, ne velem foglalkozz. Menj be NamJoon-hoz. - intett a szoba felé, egy kedves mosollyal az arcán, ami mögött szinte éreztem a hatalmas fájdalmat. Egy anyának szívszaggató lehet a tény, hogy itt kell hagyni a fiát. Még akkor is, ha most már van kire.

Visszamentem NamJoon szobájába, és helyet foglaltam mellette az ágyon. Tenyeremet a homlokához emeltem, és úgy állapítottam meg, hogy még mindig ugyan olyan meleg.

-------

Nem akarok gyerekes lenni, de melyik lány ne érezné magát zavarban az első alkalomkor? Mármint, az első alkalom, hogy együtt alszok egy fiúval, aki mellesleg a pasim. Épp ezekkel a gondolatokkal küszködve állok a párás tükör előtt, miközben a NamJoon-tól kapott pólót méregetem magamhoz. Még nincs rajtam, de így is látszik, hogy mekkora. Le fog érni a combom aljáig, pedig mikor előttem áll, nem tűnik ilyen magasnak.

Lassan belebújok a pólóba, és egy elégedett bólintással állapítom meg, hogy a feltevésem helyénvaló volt. Legalább takarja, amit takarni kell. Kissé zavarba ejtő a tény, hogy egy szál bugyiban fogok mellette aludni, de tekintve, hogy NamJoon úriember, ráadásul beteg, nem félek. Amúgy se tenne semmi olyat, amit én nem szeretnék.

Mihelyst kimentem, ő is befoglalta a fürdőt, de sokkal tovább volt bent, mint én. Amíg be nem esteledett, azzal teltek a perceim, hogy őt győzködtem. Azt szerettem volna, ha legalább fél órát bent marad, és kiáztatja magából ezt a fránya nyavalyát, és úgy tűnik, nem feleslegesen koptattam a számat, elvégre most is a meleg vízben lubickol. Biztos, hogy gondolatban ő is örül a megadásának. Mindenkinek jól esik néha egy meleg vizes fürdő.

Nem mertem semmit se csinálni, elvégre nem ismerős terepen vagyok. Írtam Rick-nek, hogy sajnálom, és, hogy kitartást az estéhez, valamint megkértem, hogy ő is figyelje a gyanúsan ezen a környéken ólálkodó alakokat. Leültem NamJoon ágyának szélére, és betakartam magam, hogy ne látszódjon ki a lábam. Meztelennek érzem magam, pedig van rajtam póló.

A férfi váratlanul lépett ki az ajtón, egy szál törölközőben. Nem nézett rám, rutinosan közlekedett, amíg el nem ért a szekrényéhez. Ott aztán az anyaghoz nyúlt, és leoldotta magáról, majd feltehetően pizsamát keresett a polcokon. Ám én ezt már nem láthattam, ugyanis zavaromban elfordultam, teljes testemmel. Éreztem, hogy ég az arcom, ezért igyekeztem nem arra gondolni, hogyan is nézhet ki a törölköző nélkül.

Mellém huppanva lekapcsolta a villanyt, majd megragadva a kezem lehúzott magához. Sóhajtott egyet, és a karomat kezdte simogatni. Nem láttam az arcát, a szememnek még szoknia kell a hirtelen rátörő sötétséget, ezért csak tippelni tudtam, hogy mosolyog. Mivel én is azt tettem.

- Egy jó éjt csók még belefér? - kérdezte halkan, egészen közel hajolva. Szinte már összeért az orrunk.

- Igen. - az én hangom is halk volt, de ez mellett még erőtlen is. Vártam, mikor mozdul meg, azonban ő csak várt. - Mármint... Én? - böktem ki végül meglepetten. NamJoon bólintott.

- Hisz én beteg vagyok. - közölte gúnyos hangnemben. Biztos vagyok benne, hogy ki is nyújtotta rám a nyelvét.

Mivel mellette feküdtem, így kissé kényelmetlen lett volna bármit is csinálnom, éppen ezért ültem fel, és lendítettem át mellkasa fölött a lábamat. Nem ültem teljesen rá, támasztottam magam, így hajoltam le az arcához, és érintettem ajkamat az övéhez. Nem volt sok idő, nagyjából négy másodperc után elhúzódtam. Idiótának és esetlennek éreztem magam, hogy nem tudok csókolózni. Csak nem támadhatom le úgy, ahogy a filmekben szokták! Ott is csak annyit látok, hogy mozog a szájuk de én még azt is bénán csinálnám.

- Lizzy. Ezt még puszinak se mondanám. - szólalt fel.

- Sajnálom. Nem vagyok otthon az ilyenekben. - fejemet oldalra kapom, hogy ne rá, hanem a sötétségbe tekintsek. Mintha csak megérezte volna, állam alá fogva visszahúzott, majd ujjait lassan a tarkómra csúsztatta, ezzel fogást találva rajtam. Könnyedén vonta le ismét a fejem, ám most ő mart az ajkaimra. Mellkasom teljesen az övének préselődött, biztos voltam benne, hogy érzi, milyen hevesen ver a szívem, és mennyire vágyok az érintésére.

Tincseim között levő ujjaival cirógatni kezdett, másik keze pedig a derekamra tévedve húzott le teljesen magára. A bőröm bizseregni kezdett, ahogy az egész testem. NamJoon éhesen falta ajkaimat, mégis gyengéd maradt. Nem volt követelőző, csak határozott. Tudja, mit akar, és azt hogyan akarja elérni. Enyhén oldalra döntötte a fejét, így jobban hozzám férkőzve. Nyelvét kidugva rögtön átsiklott a számba, hogy megkeresse az én ízlelőmet is.

Kezeim teljesen elernyedtek, már nem tudtam tartani magam, amit csak fokozott a pajkossága. Derekamon levő keze ismét megmozdult, lesiklott egészen a fenekemig, ahol aprót markolt rajta. Belenyögtem a csókba, ő pedig egy halvány mosollyal lehelt egy utolsó puszit a megduzzadt ajkamra, mielőtt elvált volna tőlem.

- Azt mondtad, nem érsz hozzám. - mosolyodtam el én is. Úgy éreztem, nem hagyhatom ennyire nyeregben, muszáj beszólnom neki valamit.

- Melletted nem igazán tudok uralkodni magamon. Különben is, most legalább megtudtad, milyen egy igazi csók.

- Kétlem, hogy én valaha tudni fogok neked ilyet adni... - vallottam be zavaromban.

- Majd dolgozunk rajta. - fejemen levő kezével ismét húzni kezdett, ám most a mellkasára vont. Pár percig egy helyben maradtam, aztán mocorogni kezdtem, hogy visszamehessek mellé, ahonnan felmásztam rá, ám ő belém kapaszkodva magán tartott. - Maradj.

- Nem vagyok nehéz? - nemlegesen megrázta a fejét, majd még egy sóhaj után, szinte azonnal elaludt. Szíve lassú ütemben vert, légzése is sokkal lomhább lett, és édesen szuszogni kezdett. Kényelembe mocorogtam magam anélkül, hogy felébreszteném, és én is lehunytam a szemem. Nem kellett nekem se sok idő, hogy elaludjak. Végre boldog vagyok, és biztonságban érzem magam. Vele. 

Először is... Nem vagyok megelégedve ezzel a résszel. A laptopom gondolt egyet, és kitörölte az egész word dokumentumot, szóval a történet csak itt van meg... Ráadásul volt két előre megírt rész, amit még nem mentettem wattpadra (benne volt ez a rész is) így azok mentek a kukába, újra írni emlékezetből pedig.. Hát, ezért lett ez a rész ilyen kusza. Mert nem ment ><