Telefonomra pillantva elszörnyedek, mikor meglátom, hogy még mindig május negyedike, van. Ezek szerint mindez egy nap alatt zajlódott le, holott nekem egy hétnek tűnt, pláne, mikor a kádban hagyott. Kint sötét van, mikor felébredtem már nyolc óra is elmúlt, most pedig fél tíz fele járhat az idő. Alig várom, hogy visszamenjek a jelenbe. Nagyon fáradt vagyok, és nem szeretnék tovább itt maradni.

Azonban várnom kellett még egy kicsit. Az ajtó, amin két órája a nővér ment ki, most ismét kinyílt, és egy fekete csuklyás fazon lépett be rajta. Rögtön felkapcsoltam a mellettem levő kis lámpát, és felhúztam magamhoz a térdeimet, hogy ha kell, akkor ugrani legalább eltudjak. Ez az alak viszont nem akart bántani. Megadóan felemelte a kezét, és lehúzta a kapucniját, így láthatóvá vált az arca.

- NamJoon! A francba is, a frászt hoztad rám. - jelentettem ki, kissé talán hangosan. Betakaróztam, és kinyújtottam a lábamat, míg ő közelebb lépett, és végignézett rajtam.

- Csak látni akartam, hogy jól vagy-e. Azt hittem, már alszol.

- Miért? Miért nem akartál találkozni velem? Meg akarom köszönni, hogy megmentettél, de te még csak esélyt sem adsz rá-

- Mert nem kell megköszönnöd. - szakított félbe, mély, és szigorú hangon. - Ha én nem léteznék az életedben, akkor ez az egész meg sem történt volna. Most nem feküdnél itt, nem veszélyeztetett volna a halálrafagyás...

- Ez nem a te hibád volt, hanem azé a szemété. - vontam vállat. Ahogyan ő, én is felvettem a komoly arcomat, jelezve neki, hogy nem fogom átadni a stafétát.

- Elizabeth, ez nem ilyen egyszerű.

- De igen, az. És csak Lizzy. - tettem hozzá. Nem szeretem, ha a teljes nevemen hívnak, pláne akkor nem, ha az a valaki NamJoon. Nem mondott mást, csak megint sóhajtott egyet. Tekintetét kivezette az ablakon, ajkait összeszorította. Idejét láttam annak, hogy most én kérdezhessek tőle, de mire rávettem magam, és kinyitottam a számat, ő megelőzött.

- Ha nem.. - kezdett bele, azonban elharapta a mondatot, és leült mellém a székre. Kezei ökölbe szorultak, tekintete megtelt aggodalommal, és megbánással. - Ha eljutott volna hozzánk, nem jöttem volna érted. Szörnyű vagyok Lizzy, nem bízhatsz bennem.

- Azért, mert az édesanyád fontosabb nálam? - kérdeztem vissza. Szemei kitágultak, meglepettsége szinte átlyukasztotta a mellkasom. Késztetést éreztem arra, hogy magyarázkodjak. - Az a férfi elmondta, mit akar az édesanyádtól. Megértem, ha nem jöttél volna értem, hanem inkább őt véded. Ha azt hiszi, hogy felkínálod őt neki csak azért, hogy engem megmenthess.. Akkor bolond. Ezt mondtam neki. - nem válaszolt, csak megnyalta az ajkát, amivel elárulta magát.

- Ne törődj bele ilyen könnyen.

- Ez így helyes, NamJoon. - oldalra fordulva megfogtam a kezét, amit legnagyobb meglepetésemre hagyott. Nem húzta el, hanem helyette ujjait az enyém közé fonta. Tenyere kellemes meleggel árasztott el, sokkal másabb érzést keltve bennem, mint amit a takaró nyújt. - Én is a családomat védeném első körben. - ahogyan most is. Miért vagyok veled? Miért foglalkozom ezzel a férfivel? YoungRa miatt. Itt nem NamJoon a szörnyű, hanem én. Mert kihasználom az én céljaimhoz. De nem éri meg, ha őt is megmenthetem?

- Már döntöttem. Több ilyen nem fog előfordulni.

- Hogy érted ezt?

- Októbertől már nem ide fogok járni suliba. Elköltözök a városból, és viszem az anyámat is. Oda, ahol ez a féreg nem talál ránk. Valamint - gyengéden elmosolyodott, és a kézfejemre simított. - Megfogadom a tanácsod, és segítséget kérek az ottani rendőröktől. Megkérdezem, mit tudok tenni bizonyíték hiányában, és hogyan tudom lebuktatni legális keretek között. - egyszerre örültem, és robbantam fel az elfojtott félelemtől. Ha elköltözik, az a szerencsétlenség mindenképp be fog következni. YoungRa meghal, őt pedig lecsukják. Én pedig nem fogom tudni meggyőzni, hogy maradjon.

- Miért nem teszed meg itt? Az itteni rendőrök is biztosan segítenek majd neked.

- Nem tehetem. El kell mennem. - vágta vissza. - Ha itt maradok... Még nagyobb veszélybe kerülsz. Nem akarlak még egyszer ebben az ágyban látni. A védelmedet bizonyára ki fogják terjeszteni, és a testőröd mindenütt ott lesz. Nem kellek én a képbe, aki folyton csak a bajt hozza a fejedre. Ahogy, mindenki máséra is. - hirtelen kihúzta kezét az enyém közül, és az ajtóhoz ment.

- NamJoon! Maradj még, kérlek! Nam..Joon.. - nevén szólongatva szemeimre ólom súly rakódott, a körülöttem levő világ pedig kezdett elmosódni. Fejem tompán puffant a párnák között, én pedig elaludtam. Mindössze egyetlen egy mondatot hallottam, miközben átjutottam a jelenbe.

,,Kifutottál az időből".

Október 2.

- Hah, mégis miféle időből?! - kiáltottam fel. - Tudom, hogy hallasz! Legalább egyszer jelennél meg, és mondanád el, mi a szar folyik itt! - kezdtem el üvöltözni. Rick már biztos bolondnak néz, amit meg is értek. - Miféle időből? Eddig egyszer sem ájultam be! - kivéve persze, mikor ezt az énemet YoungRa ébresztgette. - Miért kell neked megnehezítened ezt? Tudom, hogy tőled kaptam az esélyt, de ezzel csak hátráltatsz!

- A tested most két idősíkon létezik létezik. Mintha nem lenne nappalod, és éjszakád. Az, hogy elalszol, és akkor kerülsz át a másik világodba nem jelenti azt, hogy ki is pihened magad. Egy idő után meg fogsz repedni, és a darabjaidra hullasz. Ezért igyekezz megtudni, amit még nem látsz. Az idő senkinek sem barátja.

Megint csak a hangját hallom. Mintha közvetlenül itt lenne mellettem, mégsem látok senkit. Se a tükörbe, se a félig kinyitott szekrényem sötét zugában. Senkit. Lehet, hogy mindez nem is történik meg, csak beképzelem?

- Kisasszony? - kopogtat be Rick az ajtón. Látom, ahogy a kilincs lenyomódik, én pedig kipattanok az ágyból, és a szekrényemhez sietek.

- Semmi gond Rick! Két perc, és kimegyek! - hallom, amint sóhajt egyet, majd elengedi a fémet, és nagy valószínűséggel visszahátrál a falhoz. Felkaptam magamra az első pólót, ami a kezem ügyébe került, meg egy térdnél kissé szakadt sötétkék farmert. Igazi suttyó kinézetem van, de ez most nem számít. Nem kell azon aggódnom, hogy a család hírneve csorba esik miattam, elvégre azt se tudják, hogy ki az apám. Szerencsére. JiSoo azonnal rám cuppanna, mint méh a tehénszarra, és ott idegesítene. Most egy ideje meghúzta magát, nem tudom miért, és őszintén szólva, amíg csak csúnyán néz rám az első padsorokból, addig nem érdekel.

A suli kapujában YuNa rugdosott egy kósza követ, mint akinek nincs semmi dolga. Tudtam, hogy rám vár, ezért Rick legnagyobb félelmére még akkor pattantam ki a kocsiból, mikor gurult. Utánam is kiáltott, de én csak visszafordulva kinyújtottam felé a nyelvem, és meghajoltam. Odafutottam barátnőmhöz, hogy belekarolva elindulhassak.

- Baj van? Olyan mélabús vagy. - dőlök kicsit előrébb, hogy arcára lássak, és megbökhessem pofiját. YuNa csak felsóhajt, és megvonja a vállát.

- Apa. - jelentette ki halkan, és megtörten. Rögtön tudtam, hogy mi történt, ezért békén is hagytam, és elengedtem. Ő azonban nem ezt akarta, ezért megfogta a kezem, és úgy vonultunk végig a folyosón át a termünkbe. Szívesen meghallgattam volna, mi történt már megint, mi baja van az öregnek YuNa majdnem kitűnő átlagával, de nem akartam még jobban a porba tiporni. Majd elmondja, ha lesz kedve, és úgy gondolja, hogy már nem áll a szakadéka szélén. Egy emberre nem lehet ráerőltetni, hogy valljon színt.

Becsöngő után ideges pillantásokkal fedezem fel a mellettünk levő üres padot. NamJoon megint nem ért be időben, ami nagyon frusztrál a pasas miatt. Eddig csak be-bejött, hogy ellenőrizze NamJoon ittlétét, de kíváncsi vagyok, hogy az az apró tény, ami történt, min változtatott. NamJoon még jobban meg akar tőle óvni? Már be sem jár annak érdekében, hogy a férfi ne jöjjön közel az iskolához? Bármit el tudtam volna képzelni. És kezdek egyre jobban összezavarodni. Eddig különbséget tudtam tenni a múlt és a jelenem között, de most már nem. Ami ott megtörtént, megtörtént itt is, még akkor is, ha azt felülírtam. Nem számít. Olyan, mintha én lennék a szuperhős, aki megváltoztatja a világot azáltal, hogy visszalátogat a múltjába.

Ahogy teltek az órák, egyre zaklatottabb lettem. Motoszkált valami a fejemben, de nem tudtam rájönni, hogy mi is az. Aggódtam valami miatt, amit elfelejtettem, pedig nagyon fontos. Fontos, mert NamJoon-hoz van köze. Talán ahhoz is, hogy most nincs itt. Mondott valamit? Mi állhat a háttérben?

Akkor esett csak le, mikre is gondolok, mikor megnéztem a telefonom kijelzőjét. Csak az órát szerettem volna ellenőrizni, elvégre a csengő késett öt percet, de tekintetem inkább egy másik feliraton ragadt meg. Mégpedig a mai dátumon.

,, Októbertől már nem ide fogok járni suliba. Elköltözök a városból"