Rettentő hideg van, és úgy érzem magam, mintha ki lennék feszítve a betonútra. Látásom még homályos, így csak a fehér falakat észlelem magam előtt, ami visszaverődő fényével kellemetlen érzést kelt bennem. Kezem zsibbad, lábam iszonyatosan fáj, én pedig olyan kába vagyok mint egy részeg.

Mozgatni kezdtem az ujjaimat, próbálva felülni, azonban amint felemeltem a fejem, valami mindig visszahúzott. A tudatom kezdett visszatérni hozzám, a szívem pedig szaporább ütemet diktált a normálisnál. Eszembe jutott minden.

- Felébredtél? - hallottam meg magam mellől egy ismerős hangot. Azonnal oda fordítottam a fejem, és rángatózni kezdtem. A kezeim nem a zsibbadás miatt nem mozdultak, hanem a szoros kötelek miatt, amik a kád csapjához voltak erősítve. - Az első alkalommal azonnal leszűrtem, hogy hazudtál nekem, de a többinél már bizonytalan voltam. NamJoon képzett ki ellenem, mi?

- Miért érdekli ennyire az a férfi? - vágtam vissza. - Miért nem száll le róla?

- Kérdeztem valamit. - komolyodott el. Székével közelebb húzódott, így megláttam kezében az éles kést, amin megcsillant a lámpa tompa fénye. Próbáltam leplezni az ijedtségem, de az arcomból kitóduló vért nem szabályozhattam. Éreztem, amint elfehéredtem.

- Nincs mit mondanom magának. Ha NamJoon-ra kíváncsi, nála érdeklődjön. - zártam le a témát. Hangom megremegett, ahogy elcsuklott az utolsó szónál, tekintetemmel pedig vagy a férfiét tartottam sakkban, vagy a kezében levő késre koncentráltam. Nem fenyegetett vele, ezért nem akartam egyből a legrosszabbra gondolni.

Hogy tudott kivinni a suliból Rick mellett? Vagy akkor még nem is volt ott? Vajon mennyit voltam kiütve.. Idióta voltam, amiért egy órával későbbre beszéltem meg a találkozónkat. Ott kellett volna ülnöm a kocsijában, és beszélgetni vele, biztonságban. Ehelyett hozzá vagyok kötözve egy rozsdás csaphoz, egy hideg fürdőszoba kádjában heverészve.

- Oh, fogok is. - mosolyodott el előbbi megnyilvánulásomon. Felállt, majd oldalra nyúlva elővett egy tekercs ragasztót, és a késsel vágott egy jókora darabot. Először a számat takarta el vele, majd a lábaimat is összekötözte, így teljesen ellehetetlenítve a helyzetemet. A kád végébe ment, majd előkapta a telefonját, és engem vett célba. - Mosolyogj. - lehunytam a szemem, de még így is éreztem a vakut. Aljas eszközökkel játszik, és ha lebuktatom, ott fogok lenni mikor tömlöcbe vetik. - Akkor ezt most küldjük el NamJoon-nak.

Fejem hátravetve letettem a kemény felületre, és felsóhajtottam. Félek, ezért remeg a testem, mert ki tudja, mikor fogja felvagdosni a végtagjaimat. De nem úgy rettegek ettől a helyzettől, mint ahogy kellene. Rick bármelyik pillanatban berúghatja az ajtót. Sosem mondtam neki, mert nem akartam, hogy rosszul érezzék ezért magukat, de tisztán hallottam, amint a fogam tömésében levő apró segédeszközről beszéltek. Óvintézkedésnek szánták, hogy ha a fülbevalómat, vagy a nyakláncomat el is veszik, ezt az egyet ne tudják kiiktatni. Amíg nem vagyunk a föld alatt, addig bármikor be tud mérni, most pedig, ahogy körbenézek azt látom, hogy ez egy teljesen hétköznapi, kissé elhanyagolt fürdőszoba.

- Így már jobb. - felelte. Bizonyára elküldte NamJoonnak a képet, mivel eléggé látványosan nyomott rá az ikonra. Még innen lentről is jól láttam, holott előttem áll. Lassan mellém lépkedve letépte számról a ragasztót, én pedig benedvesítettem sajgó ajkaimat, amiről csak úgy letépte az idegen anyagot.

- Maga teljesen bolond.

- Lehet. Ezt sosem tagadtam. De három évnyi baszakodás elég volt rá, hogy megtudjak egyet s mást. NamJoon valamiért a bizalmába fogadott téged. Ezért, amint meglátja a szívélyes üzenetemet - lengette meg előttem a telefonját. - Azonnal ugrani fog, akár egy pincsi kutya.

- És ha ide jön? Mit fog vele tenni? Engem megöl, őt pedig megkínozza?

- Az, hogy meghalsz, vagy sem, NamJoon-tól függ. - jelentette ki nyugodt hangnemben. Hátra dőlve keresztbe fonta a kezét, és ismételten elsötétült tekintettel nézett le rám. - Nem hagyok neki annyi időt, amennyit ő akar. A végén még elviszi azt a nőt, engem pedig átver, miközben kiszabadít. - mégis milyen nőről beszél? Hogy érti azt, hogy NamJoon-tól függ? Kezdtem tényleg bepánikolni, elvégre fogalmam sem volt, mennyi az idő. Ha nem telt el annyi, és még nincs két óra, itt elkönyvelhetem magam halottnak, mivel Rick nem fog rájönni. - Milyen értetlen arcot vágsz. - nevetett fel. Hangja visszhangzott az üres szobában. - Bár való igaz, a naplódban nem olvastam semmit az anyjáról.

- Miért érdekelne az anyja? Nem volt joga beleolvasni! - mondataim ütötték egymást. Egyszerre akartam tudni minden részletet, amit ő, és mégis taszítottam magamtól.

- Szóval még ezt sem tudod. NamJoon odafigyelt, hogy senkinek se adjon ki arról a szukáról információkat. - mosolyodott el. Tekintete elkalandozott a csempe felé, én pedig igyekeztem észrevétlenül mozgatni a csuklómat, hátha ki tudom bújtatni a szorításból. - Nem NamJoon tartozik nekem. - folytatta. - Hanem én neki. Pontosabban az anyjának. Ő életem asszonya, de az a taknyos kölyök nem enged közel hozzá. Ráadásul fogalmam sincs, hol tartja, ezért akarom elkapni. Még nekem is fejfájást okoz, hiszen három éve folyamatosan üldözöm. Az anyja pedig elfogult módon félni kezdett tőlem, mert a fia telenyomta hülyeségekkel a fejét. - amint befejezte, hangosan felnevettem.

Nem tetszett neki a pimaszságom, amiért megkaptam életem első pofonját, de a gúnyos nevetést nem hagytam abba. Urrá lett rajtam a félelem? Lehet. De amíg ilyen formában nyilvánul meg, és nem abban, hogy idétlenül remegek és dadogok, addig rendben van.

- Fogd már be!

- Nem csodálom, hogy fél magától. - vágtam rá. Zilált tekintetem felvezettem az ő fekete szemeibe, és megvető pillantásokkal néztem a férfit. - Zaklatja a fiát, nem hagyja élni, ráadásul mániákus.

- Azt mondtam, hogy fogd be! - de én nem tettem.

- NamJoon nem fog idejönni. - ez már érdekelte annyira, hogy ne kapjak még egy pofont. - Sosem beszélt nekem az anyjáról, de így, hogy megtudtam, mi áll a menekülésének hátterében már magam is el tudom dönteni, mi a fontos neki. Nem fogja azért feláldozni a saját anyját, hogy idejöjjön megmenteni engem. És ha maga ezt tényleg komolyan gondolta, akkor sajnálom, de megőrült.

- Ugyan. - jelentette ki. - Ha nem jön, azzal is csak te veszítesz. Én üldözöm tovább, míg te - lehajolt hozzám, hogy visszatehesse a ragasztót, majd a csapot megnyitotta, hogy a víz csordogáljon belőle. - Meghalsz. Ezzel a sebességgel maximum egy órát adok neki. - nézett a vízsugárra. Testemet félelem járta át, amint a jéghideg víz áztatni kezdte a ruhámat, szépen lassan elterítve a kádat. Amint megemelkedett, már nem csobogott olyan hangosan, a férfi pedig egy ördögi mosollyal rám zárta az ajtót.

Valahogy.. Valahogy el kéne aludnom, és visszakerülni a jelenbe! Vagy lehet, már nincs is hova visszamennem? Lefordultam a kijelölt útról, és itt fogok meghalni a saját hibám miatt?