- Nem, Gary! A gyilkos nyilvánvalóan egy nő, méghozzá egy igen jómódú nő. 

- Ezt meg honnan tudja? És egyébként Greg. 

- Hogy? 

- A nevem. Nem Gary, hanem Greg - magyarázta Lestrade, már ki tudja hányadszor az évek során. - De tudja mit? Nem érdekes. Szóval, mi van azzal a nővel?

- Az indítékát még nem tudom, de azt, hogy gazdag, azt igen. Minderre abból következtetek, hogy a tetthelyen egy olyan parfüm illatát éreztem, amit nem épp a sarki boltban vesz az ember, tehát igen csak borsos ára van. Ez pedig az Eau d'Hadrien, aminek egyetlen üvegcséje négyszáznegyvenegy dollárba kerül. Könnyű felismerni a citrom, a mandarin és a grapefruit illatának különleges keverékéről. 

- Ettől még nem biztos, hogy gazdag. Mi van, ha csak ajándékba kapta? 

- Aki ilyen drága parfümöt kap ajándékba, csak jeles alkalmakkor használja, hogy minél tovább tartson. Nem valószínű, hogy egy hétköznapi gyilkossághoz azt használta volna. 

- Igen, ez logikus... 

- Mellesleg szeretnék újra visszamenni a helyszínre. 

- Minek? Hisz már minden centiméterét átvizsgáltuk. 

- De én minden milliméterét akarom látni. 

Lestrade egy nagy sóhajt hallatott, majd bólintott. 

- Rendben - mondta. - Jöjjön!

Sherlock továbbra sem volt hajlandó rendőrautóban utazni, így Lestrade kénytelen volt követni a taxit, amibe beült.

A helyszínen az ajtó előtt feszülő sárga rendőrségi szalagon kívül semmi más nem jelezte, hogy ott pár nappal ezelőtt bűncselekmény történt. Lestrade beengedte Sherlockot, majd ő maga is átbújt a szalagok között.
Odabent minden ugyan úgy fogadta őket, mint legutóbb.
Sherlock újra felmérte a terepet, hátha észre vesz valamit, ami legutóbb elkerülte a figyelmét, amire nyilvánvalóan minimális volt az esély, de biztos, ami biztos.
A tágas nappaliban egy dohányzóasztal foglalta el a központi helyet, rajta egy színes üvegből készült vázában elszáradt virágcsokor árválkodott. Jobbra a sarokban egy világos műbőr borítású kanapé, melynek színe pontosan illett a padlón fekvő perzsaszőnyeghez. Az ajtótól balra egy kisebb könyvespolc állt, rajta néhány szótár, térkép és fotóalbum, nyilván az áldozat nem volt híve az olvasásnak. Helyet kapott még a helyiségben egy közepes méretű tévé és egy íróasztal, melyen halomban álltak a papírok. 

- Hova lett a laptop? - kérdezte Sherlock az asztalra mutatva.

- Azt bevittük, a technikusaink megvizsgálják.

Sherlock nem szólt, inkább továbbhaladt a lakásban, Lestrade pedig árnyékként követte. 

A hálószoba már izgalmasabb terep volt, itt történt ugyanis a gyilkosság. Sherlock újra lejátszotta a fejében az eddig összeállított elméletet, majd elkezdte módszeresen átkutatni a szobát.

- Most mit keres?

- Majd szólok, ha rájöttem - felelte Sherlock. - Egyébként találtak ujjlenyomatot, DNS mintát vagy valamit?

- Csupán a tulajdonosét, a gyilkos óvatosabb volt.

- Okos lány.

- Miért nem nézünk utána a parfümjének? - kérdezte Lestrade. - Ha tényleg olyan drága, mint ahogy állítja, nem valószínű, hogy annyira kapkodnak érte. 

- Helyes feltételezés, de elkésett vele, már utána néztem. Ha az ember minden egyes nap használja, egyetlen üveg parfüm körülbelül három hónapra elég, az utóbbi három hónapban viszont egyik üzletben sem adtak el egyetlen egyet sem ebből az illatból, az online rendeléseket pedig szinte lehetetlen visszakövetni. 

- Tehát akkor mégis csak lehetséges, hogy ajándék volt?

- Nem - Sherlock felegyenesedett az ágy mellől, ahol eddig kutakodott és a szekrény felé vette az irányt.  - Ez pusztán egy emberi szokás. Nyilván ragaszkodik az illathoz és még egy gyilkosság kedvéért sem hajlandó megválni tőle.

- Tegyük fel, hogy így van - szólt Lestrade. - De akkor mégis hogy akarja megtalálni?

Sherlock a szeme sarkából pillantott csak a férfira.

- Tudja, mindig olyan komikusnak találtam, hogy maga a rendőr és nem én, mégis mindig ön kérdezi ezt tőlem.

- Attól még mi göngyölítjük fel a szálakat, maga csak összeszedi őket. Mellesleg sosem tagadtam, hogy igénybe vesszük a szolgálatait.

- Igen, tudom. Csak a főnöke előtt, nemde?

- Erről meg honnan...

- Rossz kérdés - vágott közbe Sherlock, miközben már az éjjeliszekrény fiókjait vizsgálta.

- Idővel beavattam volna - magyarázkodott Greg, bár maga sem tudta volna megmondani, hogy mi okból.

- Nyilván - szólt Sherlock, majd felegyenesedett. - Mehetünk - mondta, majd meg sem várva Lestrade-ot, kiviharzott a szobából.

- Egyébként van már hír Johnról? - kérdezte Greg, miközben a kijárat felé haladtak.

- Írt egy levelet - felelte Sherlock tárgyilagosan.

- Á, ez remek! És hogy van?

- Maga szerint hogy szokott lenni az ember egy háborúban?

- Mármint a körülményekhez képest, Sherlock.

- Azt hiszem jól - jött a válasz. - De hát honnan is tudhatnám én milyen a háború, nem igaz? - Miközben beszélt, leintett egy taxit, majd mielőtt Greg bármit is felelhetett vagy kérdezhetett volna, bepattant a hátsó ülésre és a következő pillanatban már ott sem volt.

Sherlock nem véletlenül hagyta ott olyan sietve Lestrade-ot. Nem akarta ezt a témát feszegetni, ugyanis nagyon is jól tudta, hogy milyen a háború. Sosem felejti el, hogy a saját bátyja segített neki ebben... Sosem felejti el Szerbiát...

****************

Drága mindenki!
Nagyon örülök, hogy olvassátok a sztorit, remélem ez a rész is tetszett.
Egyelőre még van némi katyvasz a fejemben a sztorit illetően, de igyekszem kibogozni a szálakat.
Próbálok viszonylag folyamatosan részt hozni, de ha esetleg nem sikerülne és nagyobb kihagyások lennének, please nézzétek el nekem. Elvileg nemsokára munkahelyet fogok váltani, ami valszeg' kicsit húzósabb lesz, mint a mostani, úgyhogy a megértéseteket kérem majd. Plusz van egy rakat másik könyvem is, amikkel szintén szeretnék foglalkozni.
Nem kifogásnak szánom mindezt, csak ha már írok, akkor igényes munkát szeretnék itt hagyni nektek. 🤗
(Mellesleg a parfüm tényleg annyiba kerül. 😁)

Továbbra is köszönöm, hogy velem vagytok! ❤❤
Legyetek jók!
Puszi! 😘