Három hónappal később:

Lloyd és Reese élete fenekestül felfordult. Az életük most még színesebbnek és fényesebbnek tűnt mint eddig. A kislányuk bearanyozta a napjaikat. Reese amennyire félt eleinte hogy valamit rosszul fog csinálni annyira tökéletesen belejött az egész anyaságba. Nagyon sok segítséget kapott Kaithlyntől. Hiába javult Mariaval, a nevelőanyjával a kapcsolata mégis valamiért inkább Lloyd édesanyja segítségéért nyúlt ha szüksége volt rá. Lloyd pedig szinte mindenhol kivette aktívan a szerepét. Míg régen szinte el se tudta volna képzelni hogy ő édesapa legyen most minden pillanatát imádja. És még ha nem is hiszi el, Reese az életét merné rá tenni hogy nála tökéletesebb édesapa kevés van a világon. Azon kívül pedig nagy támasz és segítség számára. Lloyd karjaiban Bloom mindig valahogy hamarabb megnyugodott. Reese biztos volt benne hogy ő már most apu szerelme és hercegnője aki ha bármit kér majd azt kérdés nélkül megkapja. Azonban egy feladatot Lloyd ahogy csak tudott lepasszolt. Az a pelus csere. A legelső ,,szaftos" pelenkacseréje egy igazán emlékezetes alkalom volt. Reese a hosszú nap után le akart zuhanyozni, Lloyd pedig még ha nem is ugrált az örömtől de bevállalta a pelus cserét. Rájött a technikára ami segítette őt ezeken az alkalmakon. Szájmaszk, csipesz az orron és gumikesztyű. Mintha műtőbe indulna. Mégis azt amikor a gyerek háta közepéig a büdös bébikaki folyik és a szag áthatol még a legnagyobb védelmi eszközökön is, na azt nem lehet túlélni. Reese arra a pillanatra ért ki, ahogy Lloyd a kuka felett öklendezett. Képtelen volt nem elnevetni magát. De Reese minden védelmi eszköz nélkül rakta tisztába az angyalukat. Mégis sajnos Lloydnak lassan-lassan vissza kellett térnie a munkába hisz a cég nem állhat meg.
De próbált időbe hazaérni hogy legyen ideje a kislányukra és természetesen Reesere is. Sokszor már ahogy összebújva pihentek, többet ért mindennél.
-Szia kicsim.-ért újra haza Lloyd a munkából.
-Szia szívem.-fogadta egy édes mosollyal Reese Lloydot. Azonnal a karjait a nyaka köré fonta ahogy bepótolták az egésznapos csókokat.-Hiányoztál.
-Te is nekem.-nyomott még egy puszit a homlokára.-Minden rendben?-Reese bólintott.-A kis angyalunk?
-Nemrég aludt be. Lemaradtál a pelus cseréről.
-Megint nyakig szaros volt a gyönyörűm?
-Természetesen.-nevetett Reese.
-Sajnálom hogy lemaradtam.
-El tudom képzelni.-mosolyodott el.
-Holnapra idebeszéltem meg mindkét találkozót így köztük lesz időm segíteni neked.
-Ennek Bloom biztos örülni fog.
-Az én pici Bloomiem.-becézte az angyalát.-De azért nem fogsz haragudni mert itthon vagyok ugye?-kérdezte meg huncut tekintettel.
-Dehogy!-ellenkezett azonnal.-Hisz remek alkalom hogy a pelust két megbeszélés között kicseréld.
-Azért nem éppen erre gondoltam.-vakarta meg a tarkóját.-Amúgy normális hogy ilyen büdöset szarik?
-Ez nem büdös Lloyd. Te nem sűrűn szagultál bébikakit.
-Minek szagulgattam volna?
-Braylee pelusát se cserélted ki soha?
-Nem. Bár anyu mindig azt mondta neki olyan illatú volt mint az orgona.
-Na, ennél szebb hasonlatot nem is kereshettünk volna.
-De Bloomienak nem olyan.
-Honnan tudod? Most szóltad el magad.-nevetett.
-Ugye tudod hogy máskor nem tartana eddig a kis nézeteltérésünk?
-De még most nem tudsz mit tenni.-csókolta meg.-Két nap múlva megyek a doktornőhöz. Ha mindent rendben talál akkor...
-Nem fogom erőltetni amíg nem állsz készen.
-Nem arról van szó...de...változott a testem Lloyd...
-Még tökéletesebb lett. Istenem láttad milyen csodásak a melleid? Imádom őket.-Reese elmosolyodott.
-Te mindig megdobogtatod a szívem.
-Ez a feladatom kicsim. Ha egy pillanatig is kételkednél magadban jövök és elmondom hogy milyen tökéletes vagy számomra, számunkra.-a bébiőr hangjára kapták fel a fejük. Bloom felébredt.
-Megyek...
-Megnézem én. Ha a melled akarja ígérem szólok, kivételesen előre engedem a sorban.
-Még szép, egy hercegnőről van szó.
-A legcsodálatosabb hercegnő.-mondta széles mosollyal ahogy az emeletre vette az irányt. A szobába belépve hallotta a kislányuk apró hangját.-Hát szia gyönyörűm.-vette ki a fekhelyéből óvatosan ahogy azonnal ringatni kezdte.-Istenem, kis angyalkám ha tudnád hogy hiányoztál. Jól viselkedtél ma?-szinte türelmetlenül várta hogy a lányát beszélni hallja majd. Kíváncsi volt milyen lesz, milyen lesz a hangja amit egy életen át fog hallgatni.
Reese meglepődve tapasztalta a hatalmas csendet. Lloyd kikapcsolta a bébiőrt? Az emeletre ment a szobába ahol meglátta őket. Bloom imádta érezni az édesanyja bőrét. De hogy az apját is levetközteti?

-És az apjának alszik.-mosolyodott el ahogy őket nézte. Bloom békésen pihen az édesapja védelmező kezei között. A legédesebb pillanat. Ezeket a pillanatokat örökre az eszébe akarja vésni. Tudja hogy az idáig vezető útjuk mennyire rögös volt. Talán ez miatt annyira nagy áldás számukra az hogy szülők lehetnek. Látva hogy Lloyd is a bizalmatlansága ellenére mennyire tökéletes szerepet tölt be mint édesapa csak ráébresztette arra hogy a legtökéletesebb férfit sikerült megnyernie az életben. A legnagyobb támasza a nehéz napokon. A legnagyobb vígasza a nehéz helyzetekben. A boldogsága minden pillanatban. És most már nem csak az övé hanem Bloomie boldogsága is. Hisz még ha nem is tudja de az ő apukája a világ legszerethetőbb embere.-Az ujjaid köré csavart ez a kis tökmag.-jegyezte meg egy édes mosollyal ahogy betakarta őket.-Az életeim.-nézte hálával a szemében őket.-Jó éjszakát...kis családom.