*3 évvel korábban*

Mr. Crusader a gyerekek csillogó szemei előtt nyitotta meg az ünnepséget. Reese látta azokban a szemekben mennyire izgatottak. És a tudat hogy ő és Lloyd egy picit is hozzájárult ahhoz hogy ezek a gyerekek ne utcán töltsék most az ünnepet boldoggá tette őt.
-Ő itt Mrs. Hansen! Ő és a férje miatt sikerült ma ezt a kisebb ünnepséget létrehozni. Ő segített számunkra kapcsolatba lépni a télapóval és így kérlek fogadjátok sok szeretettel a Télapót!-Lloydnak semmi kedve nem volt ehhez. De a jutalomért bármire képes. Bármire.
-Télapó! Télapó!-kiabálták a gyerekek.
-Lloyd, játszd a szereped.-súgta Reese.
-Nincs kedvem.
-Ha jutalmat akarsz játszd.-súgta a fülébe.
-Hohohó, gyerekek! Sziasztok!-Reese szinte alig tudta visszatartani a nevetést. Lloyd a jelmezbe beöltözve, a nagy puttonnyal sétált a színpadra.-Mennyi szaros kölyök?-súgta Reesenek.
-Lloyd!-szólt rá Reese.
-Most pedig jöjjenek az ajándékok, mert a Télapó mindenkinek készült egy kis ajándékkal.-mondta Mr. Crusader.-Névsorban mondom a neveteket, kérlek gyertek fel a színpadra és vegyétek át az ajándékaitokat.
-Idejönnek?-nézett pánikolva Reesere.
-Mert mit gondoltál? Majd hozzájuk dobjuk az ajándékot és végeztünk?-Lloyd imádta mikor Reese a fülébe sugdolózott. De ennél szexibb dolgokra gondolt és nem éppen a legnagyobb ellenségére. A gyerekekre.
-Először is az egyes csoport tagjai neveit mondom. Lia!-kezdte Mr. Crusader. Egy nyuszifülbe felkötött hajú kislány, piros kis ruhában szaladt a színpadra. Reese pedig majd elolvadt tőle. Egyenest Reese előtt állt meg.
-Szia drágám, odamenj a Télapóhoz.-mondta neki Reese.
-Köszönjük Mrs. Hansen.-csillogtak a szemei majd Lloydhoz futott. Reese szíve hevesebben vert. A tudat hogy ezek a csöppségek ma boldogan fekszenek le mindennél többet jelentett neki és ezt Lloyd is látta. Arra viszont nem volt felkészülve hogy a kis szőke hajú kislány az ölébe próbál felülni.
-Mit művelsz szöszike?-nézett le a kislányra.
-Vegyél fel.-mondta határozottan ahogy bírkózott szinte hogy az ölébe felmásszon.
-Jó helyen vagy ott.-de mire ezt kimondta Reese felsegítette őt Lloyd ölébe. Egy szúrós tekintet a feleségének, majd a kislányra nézett. Ragyogott. Egy pillanatig a húgát látta benne mikor még ennyi idős volt. Tündéri. Ez a szó jutott az eszébe.
-Képzeld el Télapó...
-Beszélgetnem is kell?-fordult Reese felé.
-Ne csináld már Lloyd.-szólt újra rá Reese majd visszafordult a szöszi kislányhoz.
-...nagyon jó kislány voltam.-mondta Lia.
-Pedig a rosszak listáján láttalak téged.
-Az biztos a hatos csoportból Lia Perry. -súgta a Télapónak.-Őt senki se szereti.-teljes mértékben a pici húgára emlékezteti. Reese nyújtotta Lloydnak a dobozt, majd ő a kislánynak adta.-Ez az!-kiabálta a kislány.-Köszönöm Télapó! Szeretlek!-ölelte meg Lloydot majd lemászott az öléből és visszafutott a helyére. Szereti? Ezt a szót a feleségétől hallja szinte egyedül. Mégis miért esett most ez olyan jól neki?
-Következő Brian Whole.-mondta az igazgató. Egy kis durcás kisfiú ment a színpadra. Egyáltalán nem volt lelkes.
-Jól viselkedtél Brian?-kérdezte barátságosan Reese. Brian vállat vont.
-Hé szaros.-szólt rá Lloyd.-Tisztelettel válaszolj Mrs. Hansennek miután egy csomó pénzt költött a te szaros seggedre is.
-Télapó!-szólt rá Reese mégis az hogy Lloyd mellette állt sokat jelentett neki.
-Ez az egész ünnepség egy szar dolog.-folytatta Brian.-Te is Télapó hogy nézel ki? Ezért vannak oda a gyerekek?
-Téged fejre ejtettek kisbabaként?
-Télapó!-szólt rá újra Reese.
-Nem!-válaszolt vissza Reesenek.-Nem engedem hogy tiszteletlen legyen veled vagy bárkivel. Értem, szar hogy itt vagy. De Mrs. Hansen féle emberek azért jönnek hozzátok mert az idióta szüleitek nem foglalkoznak veletek. De mi igen. Úgyhogy légy hálás, öleld meg Mrs. Hansent, vedd át az ajándékod és ülj vissza a szaros seggedre.-Brian megilletődött. Egy kis hezitálás után sétált Reesehez és megölelte.
-Sa-sajnálom Mrs. Hansen.-dünnyögte a mellkasának.
-Semmi baj, Brian.-Lloyd az egész árvaház tagját megajándékozta. A végére szinte teljesen profin dolgozott. A színfalak mögött Mr. Crusader ment hálálkodni.
-Hálás köszönet mindenért Mr és Mrs. Hansen. Maguk nélkül ez a mai nap egy cseppet sem lett volna ennyire emlékezetes.
-Örülünk hogy segíthettünk.-mosolygott Reese.
-Mr. Crusader.-szólította meg Lloyd.
-Tessék Mr. Hansen.
-Ha holnap ráér keressen meg.
-Ho-holnap? Valami...valami baj van?
-Mi a baj drágám?-kérdezte Reese a télapónak öltözött férjétől.
-Megszeretném magával beszélni a szükséges részleteket arra hogy az árvaházat felújítsák.
-Fel-felújítsák? Mr. Hansen nekem nincs ennyi pénzem az alapítványba.
-Én magam fogom támogatni az átépítést. Az egész épületet renoválják, ahogy az udvarra új játékokat fognak kapni. Csak a részleteket akarom magával megbeszélni.
-Mr Hansen...ezt mi...ezt mi nem fogadhatjuk el.-Reese szíve hevesebben vert.
-Nem kérdés volt. Ezt akarom tenni. Hát akkor ez így is lesz.
-Mr. Hansen....
-Látom hogy szükségük van a pénzre. Hát akkor segítek.
-Lloyd...
-Istenem Mr. Hansen hogy fogom én ezt meghálálni magának?
-Nem kell hálálkodnia. Holnap várom magát.
-Rendben Mr. Hansen.-fogott Lloyddal kezet majd Mrs. Hansennel.-Köszönünk mindent. Viszontlátásra.-búcsúzott el tőlük. Lloyd a télapó jelmezben sétált az autó irányába Reesesel.
-Miért lettél ilyen szótlan?-nézett rá Lloyd.
-Te...komolyan gondoltad?-állt meg Reese.
-Mégis mit?
-Hogy...segítesz nekik? Ezeknek a gyerekeknek?
-Ismersz nem? Betartom a szavam. Ha kimondtam, hát kimondtam. Az akkor úgy lesz.
-Lloyd...
-Nem rajongok a gyerekekért. Tény. De látom hogy rossz soruk van és tudom hogy a te szíved végig majd meghasadt ahogy őket nézted. Boldogok voltak amikor feljöttek a színpadra de valójában...ez egy pillanat volt számukra. Hát érjük el hogy ez ne csak egy pillanat legyen. Ez az otthonuk. Nem veszíthetik el. Hát segítsünk.
-Istenem Lloyd...-szinte szaladt hozzá ahogy azonnal a nyakába borult.-Köszönöm.
-Ugyan mit?-simogatta a hátát.
-Mindent. Ezt az egészet.
-Tudod hogy a hálálkodásra mást ígértél.-humorizált.
-Kamatostul megkapod.-mosolyodott el ahogy leparkolt az autó mellettük. Alan kiszállt aki kikerekedett szemekkel nézte a főnökét a jelmezben. Erősnek kellett lennie hogy ne nevesse el magát.
-Nem! Alan, nem! Figyelmeztetlek!-szólt rá Lloyd ahogy Reese és Alan egyszerre tört ki nevetésben.-Titeket is felírlak a rosszak listájára.-ült be az autóba Lloyd. Reese pedig szinte napról napra, óráról órára, percről percre szeretett egyre jobban és jobban bele a férjébe.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett a rész❤️*