-Lloyd...kérlek mondj valamit.-Lloyd szinte lefagyva állt a szoba közepén a dobozzal a kezében.-Lloyd...
-Mi-mikor?-kérdezte.
-Úristen mond hogy nem kell felvilágosítanalak. Mert az marha kellemetlen és kínos lesz tudva mennyi vaginát láttál már az életedben.-Lloyd nem válaszolt.-Oké. Akkor...tudod mikor egy férfi és egy nő...szereti egymást akkor szóval szeretkeznek. Basszus ez ilyen kellemetlen lesz ha a gyermekeinknek is fogjuk magyarázni?-jött zavarba.-Tehát szeretkeznek és...és ha a férfi és a nő nem védekeznek akkor becsúszhat hogy...kisbabájuk lesz.
-Végeztél?-kérdezte Lloyd.
-I-igen. Hál'Isten ez most marha kellemetlen volt.-fújta ki a levegőt.
-Mikor lesz itt velünk?
-Te-tessék?-lepődött meg Reese.
-Mikor lesz itt velünk...mikortól leszek az apukája? Mikortól ölelhetem magamhoz? Mikortól védhetem meg őt?-hadarta el a kérdések sokaságát.
-Lloyd...
-Végre...szülők leszünk.-Reese pedig most harmadjára látta hogy Lloyd szeméből egy könnycsepp hullik ki. Először a legelső esküvőjükön, majd a másodikon most pedig harmadjára.-Édesem.-ölelte át szorosan Reeset.-Végre valóra válik az álmunk. Végre lesz egy pici Hansen csodánk.-a boldogság a hangjában tisztán hallatszódott. Reese se tudta tartani tovább magát. Szorosan fogott rá Lloyd felsőjére ahogy a nyakhajlatába bújt.-Mikor tudtad meg kicsim?-törölte le az örömkönnyeket az arcáról.
-Nem olyan rég. Szinte alig bírtam magamba tartani. Annyira el akartam mondani neked de közbe meg akartalak lepni téged ezzel a kis ruhával.-mosolyodott el. Lloyd a kezei közé vette a kis babaruhát.
-Ekkora lesz...a kisbabánk?-nézte a méreteit.
-Körülbelül.-nézte Lloyd arcát.-Lloyd tudom hogy váratlanul ért...
-Ez életem legszebb napja.-Reese minden félelme eltűnt erre a kijelentésre. Tudta hogy Lloyd mellette lesz és segíti őt majd a nehéz napjain.-Várj...ugye nem...nem az autós szeretkezésnél történt?
-Miért...kérded?-nem tudta mire céloz Lloyd.
-Az a gyerek látta a farkam?!-Reese a legédesebb nevetésbe tört ki.-Reese ez fontos! Látta a farkam? Mivan ha kislány lesz? Nem az apja farkát kellene először látnia!
-Lloyd drágám, egyáltalán nem kell még ilyeneket látnia ha kislányunk lesz. És...most derült ki hogy biológia órán aludtál.
-Nem aludtam. Csak...tehát a szex rész érdekelt a többi nem.
-Nem akkor lettem terhes.-nyugtatta meg Lloydot.-Számításaim szerint körülbelül mikor az a rózsás szeretkezésünk volt.
-Rózsás? Látod hogy nem kellett az ágynemű?-Lloyd izgatott volt.
-Lloyd...
-A legszebb életet adom meg neked és a gyermekünknek. Erre az életemmel megesküdöm.
-Csak...ígérd meg hogy most együtt leszünk.
-Soha többet nem hagylak egyedül.-nyomott egy csókot a homlokára.
-Megünnepeljük az örömhírt?-kérdezte Reese.
-Mivel?-Reese egy huncut mosolyt küldött neki.-Oh! De várj...most akkor látja a farkam vagy nem?
-Megbolondulok.-nevetett majd egy pillanat alatt tapadt Lloyd ajkaira.
-Vigyázni fogok rátok.-mondta az ajkainak Lloyd.
-Tudom.-nyomott egy újabb apró csókot az ajkára.-Annyira szeretlek.
-Én is nagyon szeretlek édes. És már őt is...még ha nem is találkoztam még vele.-rakta a kezét Reese hasára.-Mikortól lehet érezni hogy odabent van?
-Sajnos még picit várnunk kell.-Reese szinte hihetetlennek tartotta hogy Lloyd ennyire édesen fogadta a hírt.
-És mikor tudjuk meg hogy kislány vagy kisfiú?
-Sajnos azzal is még várnod kell.-mosolyodott el.-Mit szeretnél?-nézte Lloyd szemeit amik szinte megállás nélkül csillogtak.
-Teljesen mindegy. A fontos hogy te is és a pici is jól legyetek.
-De azért egy kisfiú aki kiköpött másod milyen menő lenne nem?-nevetett Reese. Boldog volt. Leírhatatlanul boldog.
-Vagy egy kislány aki minden mértékben te rád üt majd. Olyan gyönyörű szemei lesznek mint neked. Olyan édesen tud majd velük nézni.
-Úgy érzem ez kemény meccs lesz közöttünk.
-Ugye tudod hogy bármilyen kívánságod lesz én gondolkodás nélkül teljesítem?
-Oh, előre félek mit fogsz művelni.-Reese már most ragyogott. Lloyd el se tudta képzelni mi lesz ha már tisztán láthatóvá válik hogy kisbabát hord a szíve alatt. Azt meg végképp hogy mi lesz ha megszületik és végre édesanya lehet amiről már annyira álmodott.
-Semmi olyat. Csak valóra váltom az álmaidat.
-Már szinte mindet teljesítetted.
-Az lehetetlen. Mindet?-kérdezte.
-A feleséged vagyok és a kisbabánkat várjuk.
-Ennyi? Ennyi amire vágytál?
-Nem. Még van egy dolog amire vágyok. De ezt hosszabb idő teljesíteni.
-Ne tartsd magadban. Hallgatlak.-szinte éhezett Reese szavaira.
-Öregedjünk meg együtt.
-Ez nem kérdés. Így lesz. Mire vágysz még? Nem kívánsz...mondjuk uborkát? Vagy...vagy...sajtburgert? Vagy...mit is szoktak még sűrűn kívánni? Jégkrémet! Nem kérsz jégkrémet?
-Lloyd!-nevetett Reese.-Kicsit kérlek nyugodj meg. Még ott nem tartunk.
-Ne haragudj csak...borzasztóan izgatott vagyok.
-Azt látom. Én is az vagyok. Belegondolva hogy újra egy kis csoda van a pocakomba és te vagy az apja mindennél boldogabbá tesz.
-Gyönyörű életünk lesz Reese.
-Tudom Lloyd, ebben egy percig se kételkedem.