62. Hol voltál?
-Maradsz reggelire?-kérdezte Reese ahogy az utolsó szatyrot űrítette.-A menyasszonyod nem bánja?
-Reese.
-Jelentem nincs a kedvenc fánkodból.
-Meddig...akartad titkolni?
-Mit? Hogy nincs fánk? Semeddig.
-Reese!-kiabálta el magát. Reese lefagyott a kiabálás hallatára.-Meddig akartad...titkolni?-kérdezte meg újra.
-Nem tudom miről beszélsz.-remegett meg a hangja.
-A kis csodánkról.-Lloyd szemébe könny költözött.-A gyermekünkről...arról...hogy apa lehettem volna.-Reese gyomra összeugrott.
-Te...átkutattad a szobám?
-Válaszolj a kurva életbe!-üvöltötte.
-Sokáig!-kiabálta Reese.-Meddig akartam titkolni?! Amíg meg nem halok! Ezt akartad hallani?
-Reese!
-Mit akartál hallani?! Kidobtál, elhagytál Lloyd!
-El kellett volna mondanod!
-Elakartam!-védekezett.
-Akkor miért nem tetted?!
-Mert nem akartam hogy sajnálatból légy velünk!
-Sajnálatból?! Mikor tudtad hogy erre vágytam veled?!
-Francokat vágytál rá velem! Elhagytál!
-Megcsaltál a kurva életbe, Reese! Láttam a képet! Ott kávézgattál a csávóval majd boldogan megölelgetted! Mindent láttam!
-Milyen csávóval? Mi a fenéről beszélsz? Soha se csaltalak meg!
-Akkor honnan van a kép?!
-Milyen kép Lloyd?! Miféle kép?-Lloyd a telefonját kezdte nyomkodni ahogy Reese arcába nyomta a képet a telefonon.
-Ez! Ki a fene ez akkor?!-Reese felismerte a személyt. Nem tudta hogy nevessen e az adott szituációban.-Ki ez a férfi akkor? A szeretőd!
-Soha nem csaltalak meg, te idióta!-kiabálta még mindig.
-Oh, ne etess már! Bizonyítékom van!
-Az egy jó barátom Lloyd.
-Jó barát az ágyban!
-Rohadj meg Lloyd!-menekült előle egyenesen az ajtó irányába.
-Állj meg! Nem végeztünk még!-egy pillanatig se nyugodott meg a hangszíne Lloydnak. Kiabált, üvöltött mert tudni akarta az igazságot.
-Szállj be a kibaszott kocsidba.
-Nem! Most én mondom mit csinálunk.
-Azt mondtam szállj be.
-Reese elég!
-Azt mondtam szállj be a kurva kocsidba Lloyd. De azonnal.-Reese soha se volt ilyen ideges mint most. Lloyd megunva a szituációt beült a kocsijába.
-Most? Igen? Itt akarsz beszélgetni?
-Indulj.
-Most elviszel a szeretődhöz? Kösz nem.-szállt volna ki.
-Azt mondtam indítsd a kocsit.
-Megbolondulok ettől a nőtől.-fújta ki a levegőt.
-Itt az utca végén jobbra.-mondta Reese.
-Nem akarom tudni hol lakik az a rohadék mert még éjszaka az idegességben saját két kezemmel ölöm meg mert elvett tőlem téged.
-Itt balra.-Reese mint aki meg se hallotta Lloyd megjegyzéseit
-Legalább jobb volt vele? Vagy....ő a gyerek apja is?!
-Na jó, te hülye vagy?-fordult felé Reese.-Te voltál a gyermekem apja! Te magad az idióta fejeddel, te!
-Persze...-motyogta.
-Ne az orrod alatt motyogj te idióta! Itt az utca végén jobbra.
-Ez egy magánbirtok.-állt meg a kocsival.
-Menj tovább!
-Mondom magánbirtok Reese! Vak vagy? Ki van írva!-mutatott a táblára.
-Bemennél végre?-kérdezte idegesen Reese.
-Mi?
-Indulj már te bolond.
-Abbahagynád hogy így hívsz?-kérdezte majd felrobbanva.
-Nem, mert az vagy.-leparkolt Lloyd a ház elé.
-Ez az a hely ahol szexeltél vele? Mert akkor kint megvárlak.
-Nem bírom. A kurva életbe már senkivel se szexeltem itt! Veled akartam te bolond! Veled!
-Feltűnt hogy túlságosan védekezel? Ez azt jelenti titkolsz valamit.
-Gyere befele.-ment az ajtó irányába Reese, Lloyd pedig követte.
-Ugye használt gumi nem lesz? Mert jelentem onnantól végleg végeztem veled.-Reese kinyitotta az ajtót és egy csodás belsejű házba találták magukat. Rikított róla hogy ez egy család-barát ház.-Mi ez a hely?-kezdett körbenézni Lloyd. Majd a szeme egy képre terelődött ami a falon lógott. Ő volt rajta Reesesel.-Ez mi?
-Már a memóriáddal is baj van? Én vagyok és te.
-Nem az. Miféle ház ez?
-A mi házunk...vagyis csak lett volna.-mosolyodott el mert úgy érezte jobb ha nem mutatja Lloydnak a szíve szilánkjait.
-Reese...
-Megvettem a házat nekünk, mert azt akartam hogy egy családias házba neveljük fel a picikénket. Azt akartam hogy egy nyugodt, békés életet éljünk itt mint egy család.-indult az emelet irányába.-Gyere.-vezette Lloydot. Majd az ajtó mögött egy csodás gyerekszoba volt.-Ez lett volna...a gyermekünk első szobája.-ment bentebb Lloyd ahogy a kezébe vette a plüsst.-Itt akartam elmondani neked hogy gyermekünk lesz.
-Reese...
-Mindez annak a férfinak köszönhető akit a szeretőmnek gondoltál évekig. Ő rendezte be az egész házat, ezzel a szobával együtt. Mert ő egy lakberendező Lloyd...és rohadtul a saját neméhez vonzódik évek óta. Hamarabb nyomult volna rád mint rám.
-Mi?
-Most így belegondolva, ha ezt akkor megkérdezted volna azon a napon...lehet a mai napig boldogok lettünk volna együtt.
-Reese...
-Mert az az őrült igazság hogy mindig is csak téged akartalak és senki mást. Mikor megtudtam hogy terhes vagyok...szörnyen elakartam mondani. Hisz tudtam mennyire akarod ezt a picit te is. De azt gondoltam inkább megleplek és...úgy néz ki akkor te nagyobb meglepetést tudtál okozni.-mosolyodott el de a szemei könnyekbe ültek.
-El kellett volna mondanod akkor Reese.
-Mi változott volna Lloyd? Te hittél volna a szemednek, vagy...akkor is azt gondoltad volna más a gyermekünk apja. Nem tudom kitől kaptad a képet...de te előbb hittél neki mint nekem, hamarabb hittél benne mint a saját feleségedbe.
-Reese kérlek...
-Most pedig megkaptad amiről mindig is álmodtál. Eleonor a menyasszonyod, pár hét múlva pedig már a feleséged. Aztán ki tudja? Lehet megajándékoz egy kisbabával.-nem akart sírni mégse tudott rajta segíteni.
-Te rólad álmodok Reese nap mint nap. Nem róla, nem az életről vele hanem rólad. Mert hazudhatok magamnak de a két év alatt minden egyes másodpercben téged akartalak. Azt hiszed nem kerestelek? A világ minden táján magánnyomozók kutattak utánad Reese. Mindenhol kerestelek és kerestettelek. Még én magam is elutaztam Prágába, New Jerseybe, Rotterdamba és még a franc tudja mennyi helyre ahol azt mondták, ott lehetsz. Mégse találtalak sehol.
-Te...kerestél engem?
-Hol voltál Reese? Hol voltál mikor elakartam neked mondani mekkora idióta voltam hogy elengedtelek? Hol voltál mikor elakartam neked mondani mennyire őrülten hiányzol? Hol a francba voltál mikor elakartam mondani neked mennyire őrülten szeretlek?! Hol a francba voltál Reese?! Miért nem tudtalak megtalálni hogy mindezt elmondjam?!-kiabálta a végére.
-Lloyd...
-Ha tudnád mennyire hiányoztál, hogy mennyire borzasztóan hiányoztál. Hogy mennyire őrülten, kimondhatatlanul szeretlek. Neked fogalmad sincs róla mennyire és...-Reese beléfojtotta a szót ahogy újra megérezték egymás ajkát.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top