-Ez lenne az.-fordult be a kocsi a hatalmas kapu irányába. Ahogy pedig a behajtó úton mentek Reese képtelen volt elvonatkoztatni a gondolattól, hogy ugyan az álférje mivel foglalkozhat ha ilyen nyaralóra telik neki? Csodás volt, szinte álomszerű.

-U-Ugye most szórakozol?-Alan értetlenkedve nézett Reesere.-Itt lakik?
-Csak a nyaralója.
-Ez? Akár egy kastély.-már kívülről erősen éreztette Reesevel hogy ő nem ide való. De mikor belépett...a lélegzete elállt.-Beléphetek ide?
-Reese...-tartotta neki ajtót Alan.
-Végre ideértél.-hallotta be Lloyd hangját az emeletről.-Minden rendben volt Alan?-kérdezte a leghűségesebb dolgozóját.
-Minden. Mrs. Hansen mindent az utasítások szerint végzett.
-Remek. Alan te elmehetsz. Te pedig Reese...kövess.-vezette be a konyhába. Reese szeme erősen mérte fel a helységet ami gránittal volt teli.

Ő ilyenről csak álmodhatna...másnak pedig egyszerűen megadatik.
-Megéheztél?-kérdezte Lloyd ahogy a hűtőből elővett szendvicsnek való alapanyagokat.-Csak ezt tudok adni, mert a személyzet csak holnap ér ide.
-Személyzet? Nem csak...Alan van itt velünk?
-Humoros vagy.-nevetett.-Édesem...itt mindenki úgy ugrik ahogy csettintek.
-Ez a baj a magad fajta emberekkel.
-A magam fajta emberekkel? Te mikor teheted meg hogy egyik pillanatról a másikra egy vadidegen személy számlájára utalsz 4 millió dollárt?-Reese gyomra görcsbe rándult.-Ugye hogy képtelen vagy rá? Én megtehetem. Jobb ha minél előbb átbeszéljük a szabályokat.
-Jegyzetelnem is kell?-próbált viccelődni.
-Azt hiszem van annyi eszed hogy ezeket mélyen az eszedbe vésd...igazam van?
-Mik lennének ezek a szabályok?
-Első és legfontosabb. A neved mostantól Mrs. Hansen. Mindenkinek így kell szólítania. Az egész személyzet úgy tudja mi valóban házasok vagyunk. Nem akarok hibát.
-Nem fogják furcsállani hogy soha se láttak még engem?
-Édes...a nőimet nem előttük cipelem fel a szobámig. Tehát...jobb ha már most elkezded gyakorolni a neved...világos Mrs. Hansen?
-Igen...
-Te vagy a feleségem...hát viselkedj úgy. Te vagy a ház úrnője...hát emeld fel azt a cuki arcocskádat és járj büszkén.
-Én nem vagyok ilyen. Értem hogy az embereknek el kell ezt hinnie hogy a feleséged vagyok, de én se vagyok náluk különb miért kellene erre ennyire rájátszanom?
-Mert a négy millió dollárért ezt parancsolom.
-Mi van még...?-kérdezte ridegen.
-Néha szólíts férjemnek, drágámnak....tudod azok a nyálas becézések...csináld őket.
-Öklendezni fogok.
-Akkor nyeld le.-mondta egy szarkasztikus mosollyal.
-Következő?
-Csók.
-Nem! Az ki van zárva!
-Azt mondtam...-kezdte felemelni a hangját.
-Én meg azt hogy nem!-emelte meg ő is a hangját.-Nem érsz hozzám, nem csókolsz meg. Egyáltalán nem akarom érezni a bőrömön egyetlen egy érintésed, testrészed sem.
-Hát pedig édesem...-becézte.-A családom előtt még ha kell a feneked is megmarkolom.-mondta egy kaján vigyorral.
-Perverz disznó.
-Ennél édesebb becézésre gondoltam.
-Mi van még?-kérdezte ingerülten.
-Holnap korán kellj, hozzák a gyűrűket.
-Gyűrűket?
-Az ujjadra. Oh...és a legfontosabb....nem léphetsz be a szobámba.
-Miért? Pornóképregénnyel van kiragasztva.
-Nem akarom hogy arra sétálj be ahogy épp egy nőt dugok a sáros földig. Még kedvet kapnál hozzá.
-Rohadj meg.
-Ne feledd. A feleségem vagy. Szeretjük egymást.-húzta mosolyra az arcát.
-Fáradt vagyok. Lefeküdhetek?-menekült volna Lloyd elől. Hogy a francba tudott ebbe belemenni? Hogy lehetett ilyen idióta? De minden alkalommal mikor ezt a kérdést feltette magának eszébe jutott Evelyn. Szüksége van a segítségére. Ezt pedig csak így tudja megadni neki. Fél év. Ennyit kell kibírnia...ebben a börtönben.

☆☆☆

Reese szobája csodásan nézett ki.

Szinte már túl mesés volt. Este nem sok alkalma volt körülnézni de most már volt ideje arra hogy felmérje pontosan hol is fogja tölteni az ideje nagy részét.
-Jó reggelt kisasszony.-lépett be két házvezetőnőnek kinéző hölgy.
-Jó...jó reggelt.-takarta be magát jobban a köntössel.
-Jól aludt kisasszony?-kérdezte barátságosan az egyikük.
-Igen. Köszönöm...
-A nevem Lola.-mutatkozott be az egyikük.
-Az enyém Savannah. Örvendek kisasszony.
-A nevem...-beugrott neki.-...Mrs. Reese Hansen.
-Milyen különleges neve van a kisasszonynak.-nézett rá csodálattal Savannah.
-Köszönöm.
-Kisasszony, ha nem bánja mi elkezdenénk a takarítást. Mi leszünk Önnek a cselédjei.
-Kérlek ne...ne nevezzétek így magatokat.-máris szabályt szegett. Elfelejtette hogy ő a ház úrnője mától.-Vagyis...inkább a házvezetőt mondjátok. Nálunk így szokás. A cseléd az...annyira lekezelő.
-Igenis kisasszony.-bólintottak.
-Llo...vagyis a férjem, Mr. Hansen merre van?
-A kertben reggelizett. Menjen nyugodtan Paulo a szakács remek reggelivel készült.
-Rendben.
-Nagyon örültünk Mrs. Hansen.
-Úgyszint...Lola és Savannah.-Reese szinte elveszett a hatalmas épületbe. A nappali káprázatos volt.

Onnan nyílt a teraszra az ajtó amin Reese kisétálva megpillantotta Lloydot ahogy egy újságot olvasott a kávéja mellett.
-Oh, itt az én drága feleségem.-rakta le az újságot. Reese kissé rémülten figyelte a kertben álló fekete öltönyös férfiakat.-Gyere, máris hozzák a reggelid.-Reese Lloyddal szembe akart leülni mire Lloyd megköszörülte a torkát.-Kicsim, ide mellém.-ütögette meg a széket. Reese így egy sóhaj után Lloyd mellett kötött ki.-Jól aludtál?
-Ők...mind az embereid?-kérdezett minden válasz nélkül.
-Csak egy része. Erre az apró épületre bőven elég ennyi személyzet.
-Apró...-nevetett miután irónikusnak találta a jelzőt.-Az embereid nem fognak meglepődni hogy nem egy szobába alszunk?
-Csak akarod hogy megérintselek?
-Fúj. Nem. Isten ments. De házasok vagyunk és...
-Korán kelek. Akkor még ők nincsenek a főépületben. Nem bukunk le.
-Jó reggelt Mrs. Hansen.-jelent meg a szakács az asztal mellett.-Készítettem magának reggelit. Mr. Hansen a legspeciálisabb reggelit kérte magának.
-Köszönöm...-nézett rá.-...Paulo igaz?
-Igen, kisasszony.-bólintott.-Kisasszony ha szabadna...megkérdezhetem milyen ételeket szeret? Vagy allergiás e valamire? Csak hogy feltudjak készülni.
-Garnéla. Arra allergiás vagyok. De ennyi.-mosolygott Paulora.-Bármit készítesz örömmel fogom fogyasztani.
-Nagyon kedves kisasszony. Akkor...további jó étvágyat.-hagyta ott őket.
-Ne légy ennyire kedves velük. Ők azért vannak itt hogy a szaros pénzükért nyalják a seggünket. Mi ezt fordítva nem tesszük.
-Nehéz lenne egy kis emberséget mutatnod, igaz?
-Ilyen vagyok...drágám. De hisz tudtad mert hozzámjöttél.-Reese megállapította. Utálja őt. És ezen semmi se fog változtatni.