Egy évvel később:

-Reese! Reese!-kiabálta a fürdőszobából Lloyd.
-Mi a baj?-ment az ajtóhoz.
-Ez mi a franc?-mutatta fel az apró dobozt.
-Aminek látszik.-nevetett.-Mi a baj?
-Ugye nem vagy terhes?!-kérdezte kissé idegesen.
-Ezt gondolom nem így akartad kérdezni.
-Reese válaszolj a kurva életbe! Terhes vagy?!-Reese lefagyott. Tényleg Lloyd ennyire nem örülne ha kiderülne hogy kisbabát vár?
-Nem vagyok...terhes.-válaszolta.
-Akkor mi a francért tartogatsz ilyeneket itt? Tűntesd el!-dobta ki a kezében lévőt a kukába.
-Lloyd...-Lloyd elsétált mellette.-Lloyd állj meg!-kiabált utána. Megállt.-Te...nem akarsz családot velem?-Lloyd nem válaszolt.-Egy éve vagyunk együtt. Más házasok már ilyenkor boldogan várják a gyermeket az életükbe te pedig kiakadsz mert terhességi tesztet találtál a fürdőszobába?
-Idefigyelj Reese. Azt hiszem világosan elmondtam régen is hogy nem akarok gyerekeket.
-De...
-Ugye szeded folyamatosan a gyógyszered? Vagy innentől kezdve nekem kell erről gondoskodnom?
-Emlékeim szerint nem szereted az óvszert mert nem ad akkora élvezetet.-mondta kissé gúnyolódva Reese.
-Akkor ledugom a torkodon édes a gyógyszert.-Reese nem hitte el hogy ezt a férje mondta akivel éjszaka egy újabb romantikus együttléten voltak túl.
-Lloyd!
-Mi van?!-üvöltötte.
-Soha...se lesz családunk? Gyermekeink?
-Mi ketten vagyunk egy család Reese. Ne gondold tovább.-hagyta egyedül a feleségét.

___________________________________________

-Minden rendben uram?-kérdezte Alan.
-Miért?-kérdezte unottan Lloyd.
-Összevesztek uram a kisasszonnyal?
-Miből gondolod ezt?
-Mert...nem kísérte ki magát az ajtóba amikor elment otthonról. Minden alkalommal kikíséri és elköszön magától. Most mégse tett így.
-Biztos nem volt kedve.-hazudta. De tudta Alannak kár hazudnia.-Terhességi tesztet találtam a fürdőszobánkba.
-Gratulálok uram!-mondta boldogan Alan.
-Nem! Reese nem terhes hál'istennek. Remélem ez így is marad. Nem kell nyűg az én nyakamra.
-De uram...
-A gyerek csak tönkreteszi az emberek életét, a házasságokat. Ne értsd félre mert őrülten szeretem a feleségem. De egy gyerek biztosan csak szétbaszná a kapcsolatunk. Ezt nem akarom.
-És mi van a kisasszonnyal? Ő is ennyire ellene van?
-Mi?
-A kisasszony se akar soha gyermeket az életébe? A nők többsége vágyik arra hogy anya legyen. Ő nem szeretne édesanya lenni?
-Nem tudom. Soha se kérdeztem. De bármi is lenne a válasza...
-Nem számítana?
-Ha gyereket akarna...választania kellene hogy engem akar vagy a síró pisist. A kettő együtt nem működne.
-De ha...maga az apja akkor se...támogatná a feleségét?
-Abban a pillanatban elválunk. Megkapja a pénzt a gyerektartásra amitől nem fog fájni soha a feje és ennyi.
-Inkább elengedné a kisasszonyt mintsem esélyt adna arra hogy boldog család legyenek?
-Most is egy család vagyunk Alan.
-De egy gyermekkel lenni más. A gyerek boldogságot hoz az emberek életébe.
-Nekem nem. Nekem csak fejfájást okozna.
-És képes lenne elengedni a kisasszonyt ha véletlen...mégis terhes lenne?
-Ha terhes lesz...az lesz a mi kapcsopatunk vége. Akármennyire is szeretem őt, ott el fogom engedni és tovább fogok lépni.
-De uram...
-Fejezzük be Alan. Haladjunk hogy utána otthon pihenhessek.

___________________________________________

-Megjöttem.-nyitott be a szobájukba ahol Reese az ágyon pihent.-Reese, megjöttem.-meglepődve tapasztalta hogy Reese nem örül úgy neki mint máskor.-Édes, mi a baj? Fáj valamid?-újra az aggódó, figyelmes férj volt. Mintha misem történt volna reggel köztük. Reese minden válasz nélkül kelt fel és zárkózott be a fürdőszobába.-Reese!-ment volna utána de az ajtó nem nyílt.-Reese nyisd ki!
-Kisasszony!-nyitott be Lola egy tálca meleg étellel.-Oh, elnézést uram. Nem tudtam hogy maga is itthon van.
-Mit akarsz?-kérdezte Lloyd idegesen.
-A...kisasszonynak hoztam fel vacsorát. Egész nap nem evett. Ki se tette a lábát a szobából. Nagyon...aggódunk érte.-mondta Lola.
-Mi az hogy nem jött ki a szobából?
-Egész álló nap az ágyában pihent. Reggelizni se jött le, ebédelni se. Egyedül Scar eledeléért jött le hogy megetesse.
-Mi a...hagyd a tálcát a komódon.-nem tudta Lloyd mi folyik itt. De aggódott.
-Igenis.-rakta le a tálcát.-Magának is hozzak fel vacsorát?
-Nem kell, én vacsoráztam. Elmehetsz.
-Igenis, uram. Jó éjszakát.-zárta be maga mögött az ajtót.
-Reese gyere ki. Lola hozott neked vacsorát.-nem érkezett válasz.-Édes ha fáj valamid el kell mondanod mert nem fogok tudni segíteni.-az ajtó nagy lendülettel nyílt ki ahonnan Reese egyenest a szekrényhez lépett.-Édes.
-Scar gyere.-vette fel a pulóvert ahogy az ajtó felé indult, de Lloyd elkapta a kezét.
-Édes állj meg! Most mégis hova mész?
-Engedj el.
-Reese.
-Azt mondtam...engedj.
-Elmondanád mi a franc bajod van?-kezdett ideges lenni.
-Te vagy a bajom.-rántotta ki a kezét a kezei közül.
-Én? Mégis mi a francért? Mert későn jöttem haza?
-Hagyj.
-Reese, rosszul vagy? Menstruálsz vagy mi?-kezdte egyre jobban elveszteni a türelmét.-Mid fáj? Mit hozzak?
-A szívem. A szívem fáj.-üvöltötte ahogy elhagyta a szobát. Lloyd pedig nem értette mi is történik.
___________________________________________

Órákig ült a szobában várva Reesere. A gondolataiba merült mikor Alan szinte kitépte az ajtót.
-Uram!-kapkodott levegőért.
-Hé! Nyugalom, lőnek rád vagy mi?
-Uram baj van!-vette nehezen a levegőt.
-Azt látom. Nem kapsz levegőt?
-Uram a kisasszony...-Alannak elég volt ennyit mondania hogy Lloyd szíve az izgalomtól majd kiugorjon.
-Mi van a feleségemmel?-állt fel ugrásra készen.
-Uram...
-Mond már Alan!-kiabálta le a fejét.
-A kisasszonynak...balesete volt. Kórházban van.
-Mi?!