-Nem mondtad hogy nekem is jelen kell lennem veled.-tolta a vállára a ruha pántot.
-Nem terveztelek egy ilyen unalmas eseményre magammal hozni, de a gondolat hogy Párizsban te egyedül mászkálj szörnyen idegessé tesz.
-Miért?-nevetett.
-Félek hogy valaki elrabolja a szíved. Inkább magam mellett tartalak.
-Vagy csak valld be hogy imádod az eféle ruhákat rajtam.
-Imádom rajtad az eféle ruhákat. De ha őszinte akarok lenni jobban szeretem a szobánk padlóján látni őket. Elintézek egy telefont és itt vagyok, rendben édes?-csókolta meg a fedetlen vállát.
-Rendben.-Lloyd eltűnt az egyik ajtó mögött. Reese pedig akarva akaratlanul is a teraszról az Eiffel-torony szépségében veszett el.

-Lehet ki kellene hagynom ezt a fránya aukciót?-hallotta meg Lloyd hangját. A kezei azonnal az oldaláról a hasára kúsztak ahogy a nyakhajlatába temette az arcát.-Ez az illat.-imádta.
-Maradjunk így amíg az öltönyöd átveszi az illatom?-viccelődött.
-Benne vagyok.-nyomott egy édes csókot a nyakhajlatába.
-Indulnunk kell, ha nem akarsz lemaradni a nagy cápákról.-kivételesen Reese szakította félbe a romantikus pillanatot.

___________________________________________

-Tudom hogy nagyon unalmasnak fogod érezni, ígérem igyekszek minél előbb végezni hogy utána csak kettesben fejezzük be az estét.
-Reméltem is hogy ketten megyünk vissza, és nem akarsz senkit se a szobánkba vinni. Nem akarok osztozkodni.
-Te bolond.-nyomott egy puszit a feje búbjára.
-Menj vadássz. Én...ott leszek a bárpultnál.
-Mi? Nem tartasz velem?
-Nem értek ezekhez. Nagy valószínűséggel csak kellemetlen helyzetbe hoználak a nagy halacskák előtt.
-Reese...
-Menj és szerezd meg amit akarsz.-csókolta meg Lloydot.
-És ha az te vagy?
-Már a tiéd vagyok. Keress mást szépfiú.
-Akkor is akarom hogy mellettem légy.-fogta meg Reese kezét.-Gyere.
-Ez égés lesz.-nevetett Reese de követte Lloydot. Lloydot szinte azonnal körülvették a nagy halak. Reese pedig csendben támogatta a férjét akiért szinte kiéhezve harcoltak a cápák.-Szívem elmegyek italért. Rendben?-súgta Lloydnak. De valójában ezek az emberek egy cseppet sem voltak szimpatikusak számára. De volt egy idős férfi. Próbált a pénzes emberekkel beszélgetni de nem hallgatták meg. Reese szíve pedig megsajnálta.-Jó estét.-köszönt egy mosollyal az arcán.
-Jó estét kisasszony.-lepődött meg az úriember.
-Maga is...vásárolni jött vagy...?
-A cégem megmenteni.-mondta egy kisebb sanyarú mosollyal.
-Tönkrement...a cége?
-Több mint negyven év munkája van benne. Aztán egy rossz üzletnek hála az egész úgy néz ki veszni látszik.
-Nem talál magának befektetőt?
-Látja kisasszony milyen emberek vannak itt. Valójában soha nem érdekeltek az ilyen események. De ezt láttam most utolsó reményemnek. De maga kisasszony hogy kerül egy ilyen helyre? Ne értse félre, biztos vagyok benne hogy nagyon előkelő családból származik de ez a hely nem éppen az ilyen kifinomult nőknek való.
-Valójában korántsem előkelő a családom.-ült le a bácsi mellé.-A férjem rángatott el magával. Félt hogy ha Párizsban mászkálok amíg ő itt van, beleszeretek másba.-mondta kisebb nevetéssel.
-Régóta házasok a férjével?
-Egy hete.-mondta kicsi büszkeséggel a hangjában.-Tudom hogy nem sok, de...szinte mindennap ajándék vele.
-Az én Emmámmal már az ötvenedik házassági évfordulónk ünnepeltük.
-Úristen, gratulálok Mr....
-Csak George.
-Reese.-mutatkozott be.
-Különleges neve van Reese.
-Nagyon kedves George. Megkérdezhetem milyen cége van?
-Ékszereket készítek a saját két kezemmel.-mondta büszkén.
-A saját kezével?
-Olyan csodás ékszekeret mint amilyen most a maga ujján van, illetve a nyakába.
-Ko-komolyan?
-Amit az ujján visel...azt én készítettem.
-Ko-komolyan mondja? Ezt itt?
-Pontosan.-mosolyodott el George.
-De hisz ez csodálatos!
-Csodálatos mégis...úgy néz ki ez mind kárbavész. Pedig az én kicsi Emmám bízott abban hogy itt megtalálom az utolsó reményem. De azok ott...a nagy emberek elnyomják az olyanokat amilyen én is vagyok.
-Édes.-hallotta meg Reese Lloyd hangját.-Azt hittem azt mondtad italért jössz. Baj van?-ölelte át a keze azonnal a derekát.
-Nem, nincs.
-Zaklat téged?-szorított Reese oldalára ahogy a fejével az idős bácsi irányába bökött.
-Nem, dehogy. George egy nagyon kedves úriember. Képzeld...
-Gyere vissza velem édes.-húzta magával Lloyd.
-De...-egy sajnálkozó tekintetet küldött Georgenak.
-Tehát Lloyd mit szólsz? Beszállsz?-zökkentette ki Reeset a gondolataiból egy férfi hang.
-Nem akarok sok céget venni. Egyet de az stabil legyen és működjön.
-Akkor ez az enyém lesz! Vedd meg a céget és virágoztassuk fel újra.
-Csődig vitted a céget a saját hibádból, miért szállnék be melléd?-kortyolt a whiskyjébe.
-Akkor döntsön a feleséged.-bökött a fejével az irányába.-Mrs. Hansen döntsön hogy a férje kit húzzon ki a szarból.
-Tessék?
-Mondja mibe szálljon be a férje. Aranyba, olajba, fegyvergyártás, hajógyártás...
-Mond édes. Melyiket vigyük haza?
-Én...egyiket se szeretném...ha a véleményem érdekel.-mondta ki félve.
-Mi?-nézett értetlenkedve Lloyd.-Édes. Dönts. Mindegyikkel aranybányát robbanthatunk ha megveszem.
-Dönts ahogy szeretnél. Ne haragudj én...nem értek ehhez.
-Mi? Hé kicsim. Mi a baj?-fogta közre az arcát.
-Én...
-Uraim, tűnés innen. Egyedül szeretnék beszélni a feleségemmel.-elmentek a közelükből.-Kicsim hirtelen...olyan rossz kedved lett.
-Nem.-hazudta.
-Édes...
-Csak...ezek mind kihasználnak.
-Itt mindenki ilyen szándékkal érkezik. Kihasználják hogy van pénzünk, mi beszállunk a cégbe kihúzva őket a szarból hogy utána egy nagy profitot robbantsunk belőlük.
-Neked...tényleg az ilyen emberek szimpatikusak? Vagyis...te nem nézed csak a célt?
-Kicsim bármit is akarsz mondani, mond. Érdekel mit gondolsz és számít a véleményed hisz a feleségem vagy.
-Tudom hogy...fontos a pénz. Én elhiszem. De...ott ül az a bácsi.
-Reese...
-Tudtad hogy ékszereket készít?
-Édes, bizsuékszerekbe nem fektethetek. Ha szeretnéd megveszem neked de...
-Nem Lloyd. Ez...más érted? Saját maga csinálja ezt az egészet több mint negyven éve. Maga dolgozik, maga készíti...a valódi ékszereket. És istenem, ha hallottad volna már ötven éve házasok a feleségével aki mindvégig támogatta.
-Kicsim mire akarsz kilyukadni?
-Tudtad...hogy ezt itt...-mutatta fel a gyűrűjét.-...ő csinálta? A házassági gyűrűnket ő csinálta. Ő az személyesen.
-Ő...készítette?-lepődött meg.
-Tudom hogy sok múlik egy jó befektetésen. Ennyit már tanultam tőled. De...valamiért mégis arra kérlek gondold meg és...talán segíts neki.
-Reese én nem értek az ékszerekhez. Természetesen tudom melyik az amelyik csodásan nézne ki rajtad, azt megveszem de a készítésben?
-De ő tudja szívem.
-Most...arra célzol adjak neki pénzt hogy...
-Hogy folytathassa amit csinál.
-Kicsim...
-Segíts neki, kérlek. Én...az ilyen emberekben hiszek érted? Ezek a cápák...beszélnek de az első lehetőségnél téged vadász le. De ő...ő nem fog.
-Lloyd mi lesz már?-kiabált oda az egyik férfi. Lloyd a feleségére nézett.
-Úgyis tudod...hogy mindenre rá tudsz venni.-mosolyodott el.
-Segítesz akkor?-kérdezte lelkesen.
-Segítek. Beszéljünk az öreg papával.
-George a neve.-mondta örömmel a hangjában.
-Hé, kicsikém.-rántotta vissza Reese kezeit.-Ezért...remélem a legédesebb csókot tartogatod estére.
-Annál többet is.-csókolta meg Lloydot.