Két hónappal később:

-El se hiszem hogy a fiam a szemem láttára fog megházasodni.-mondta büszkén Leonard.
-Csak...azért tesszük hogy ti is részesei lehessetek.
-Az elsőnél is ott lehettünk volna.
-De most itt vagytok.-igazította meg a nyakkendőjét.
-Miért izgulsz mégis? Hisz nincs mit vesztened.-Lloyd viszont nagyon is jól tudta mennyi minden forog kockán. Az élete. Az élete Reesesel. Ezen az egy napon múlik minden.
-Biztos vagyok benne hogy ő is izgul.
-Felesleges. A legfényűzőbb esküvő idén a tiétek. A díszek csodásak, és ahogy anyád mondta Reese sem egy egyszerű ruhát választott. Csillog akár egy csillag.
-Szinte türelmetlenül várom hogy lássam.
-Mr. Hansen hívatott?-jelent meg Alan.
-Igen.-fordult szembe vele.-Minden őr a helyén? Minden a tervek szerint?
-Igen. Mindenki a helyén.
-Idegeneket ne engedjetek be. Csak akinek van meghívója. Nem akarok balhét a napunkon Reesesel. A legszebb napot akarom neki megadni.
-Figyelek mindenre uram, ne aggódjon.-nyugtatta meg Alan.
-Miért kell ez a nagy felhajtás? Értem hogy híresek vagyunk de ez már nem túlzás?
-Nem akarom hogy zűrzavar legyen. Reese mostantól felfogja magára vonni a figyelmet mert a feleségem. A feleségem pedig bármi áron megvédem mindenkitől.

☆☆☆

A helyszín szinte tökéletes volt. A legszebb virágok díszítették az egész helyet. Nem volt kérdés Lloyd számára hogy minden úgy lesz ahogy Reese akarja. Mert tudta hogy fontos számára ez a nap. Ahogy neki is. De legfőképp Reese. Boldoggá akarta tenni.

-Lloyd nyugodj meg.-szólt rá Leonard.
-Már lassan jönnie kell nem?-kérdezte.
-Jönni fog.-mondta. Pillanatokon belül megszólalt a zene és a két kis koszorúslány vidáman kézenfogva sétált feléjük.

Lloyd elmosolyodott.
-Kis pockom és a törpém.-jegyezte meg az orra alatt. A lányok vidáman dobálták a rózsaszirmokat majd Lloyd tekintete megállapodott Ő rajta. A lányok mögött vonult be a legtökéletesebb ruhában.

Reese egy édes mosollyal sétált elé és szinte türelmetlenül várta hogy végre megfoghassa Lloyd kezeit. Amikor pedig eléért szinte azonnal utánuk kapott. Remegtek a kezei Lloyd kezei között.
-Édes.-súgta Lloyd. Reese szemei ránéztek.-Minden rendben, ne izgulj. Itt vagyunk...végre.
-Túl sok ember figyel.-mondta halkan.
-Ne figyelj rájuk. Csak mi vagyunk. Te és én. Rendben?-nyugtatta Lloyd. Tudta hogy Reese nincs hozzászokva az eféle nagy közönséghez. Reese bólintott.-Te vagy a legcsodálatosabb nő akit valaha láttam. Gyönyörű vagy.-mondta neki.
-Te se nézel ki rosszul ebben az öltönyben.-dícsérte őt meg Reese.
-Tisztelt egybegyűltek...
-Elnézést atyám. De nem lehetne hogy arra a részre lépjünk ahol megcsókolom? Szörnyen nehezen tudom kivárni hogy ne essek az ajkainak.-a pap és a násznép elmosolyodott Reese mellett.
-Bolond vagy.-suttogta.
-Csak mosolyogni akartalak látni.-és sikeresen el is érte hogy Reese arca mosolyra üljön.
-Tisztelt egybegyűltek. E mai jeles napom Lloyd Hansen és Reese Avery házassági szándéka miatt gyűltünk össze. Lloyd fiam, arra kért hagyjam a felesleges részeket.-nevetett a pap mire mindenki újra nevetésbe tört ki. Nem is Lloyd lenne.-Tehát lehet jobb ha a lényegre török nemde?-kérdezte játékosan.
-Remek ötlet atyám.-mondta Lloyd amivel újra egy édes kacaj hagyta el Reese ajkát. Lloyd elveszett. Tudta...ez az amire vágyik. Ezekre a szemekre, ezekre az ajkakra, a nevetésekre amik szinte életre keltik az egész házat és a szívét. Vágyik Reesere.
-Tehát Lloyd Hansen...
-Akarom. Nem kérdés, igen akarom!-vágott a szavába. Reese izmai ellazultak Lloyd bolondos énje miatt. De tudta miért teszi, ezért is volt számára nehéz visszatartani a könnyeit.
-Fel se tettem a kérdést.-mondta kisebb nevetéssel a pap.
-Nem szükséges. A válaszom akkor is az hogy akarom ezt a nőt magam előtt. Akarom Reeset. A feleségemnek akarom.-Reese arcán legördült egy könnycsepp.-Ne sírj.-súgta Reesenek aki egy mosollyal megrázta a fejét.
-Reese Avery téged azért megkérdezlek de jól gondold meg.-viccelődött az atya.
-Atyám!-szólt rá Lloyd amitől újra nevetés tört ki a helyszínen.
-Reese Avery akarod e az előtted álló Lloyd Hansent férjedül?
-Én...-Lloyd izgult. Most már az ő kezei remegtek. Mégis Reese ahogy ránézett tudta.-...nagyon szeretném őt férjemnek. Igen! Akarom!-Lloyd kifújta a bent tartott levegőt.
-Akkor...
-Megcsókolhatom?-kérdezte türelmetlenkedve Lloyd.
-Fiam.-nevetett újra a pap.-Várd meg míg kimondom utána a tiéd ez a teremtés.-mondta.-De előtte húzzátok fel egymás ujjára a gyűrűket.-Leonard átnyújtotta őket. Fényűző és előkelő gyűrűk voltak.

-Tehát a mai naptól fogva...férj és feleség vagytok. Most már megcsókolhatod a menyasszonyt.-Lloyd szinte kiéhezve kapott a felesége ajkai után. Nem kérdés szereti őt. Őrülten szereti. Lloyd arcára egy széles mosoly ült ahogy a karjaiba kapta Reeset.
-A feleségem vagy.-mondta boldogan.
-A feleséged vagyok.-csókolta meg újra Lloydot. Reese hazudhatna de egy percig sem volt kérdés a válasza. Miért? Mert ahogy besétált látta. Látta Lloyd szeméből kihulló könnycseppet amit azonnal elrejtett. De ő látta és ez bőven elég volt neki hogy tudja...most már ő hozzá tartozik és szereti őt ez a férfi. Mindennél jobban.