-De rég jártunk itt.-lépett be Reese a szobába Lloyd előtt.-Tisztára nosztalgiás hangulatba kerültem.
-Az esküvőnk előtti éjszaka helye.
-Ahol teljesen elkülönülve kellett volna lennünk de te besurrantál az emeletre egyenesen a szobámig.
-Mit tehettem volna ha nem tudtam nélküled aludni?
-Mondjuk nem szexelni velem az esküvőnk előtt ezzel is remegést okozni minden mozdulatnál a testemnek.-nevetett Reese.
-De imádtam hogy ezt csak mi ketten tudtuk.
-Oh, ne hidd hogy a szüleid nem tudták.-Reese édes nevetése töltötte be a szobát.-Hogy sikerült ugyanezt a szobát mára megkapnunk? Azt hittem ide hónapokkal előtte be kell jelentkezni.
-Egy apró pénzért cserébe folyamatosan üresen áll a szoba.
-Ezt hogy érted?-nézett Lloydra miután megszemlélte a kilátást.
-Úgy hogy ez a szoba mindig is csak a miénk volt és a miénk lesz. Bárki akarná ezt a szobát nem kapja meg mert folyton az én nevem alatt áll a foglalás.
-Te...azért foglalod a szobát hogy más ne jöhessen ide?
-Valami olyasmi.-dobta a kocsikulcsot a dohányzóasztalra.
-Azt gondolod ha más is járna itt bármi változna köztünk?
-Nem. Nem gondolom ezt. Hisz bízom abban hogy a mi kapcsolatunk örök életű.
-Az is.
-Csak...kellemes emlék fűz ide. És ha úgy döntenénk hogy fel akarjuk idézni bármikor idetudjunk jönni.
-Te jártál itt egyedül is?
-Nem. Csak veled.-figyelte Reese arcát.
-Miért nézel így?
-Egy nap tettél újra a legboldogabb férfijává, de...közben a legnagyobb félelmem is itt lebegett a szemem előtt.
-Lloyd...
-Amikor megláttam a kocsit...én...
-Jól vagyok érted?-fogta közre az arcát.
-A csodálatos arcod.-ért gyengéden a sebhez.
-Ha azt mondod már nem csodás kiheréllek a hotelben. Szemtanú szerencsére nem lesz.
-Mindig csodálatosan nézel ki, ezt te is tudod.
-Szeretem hallani tőled.
-Biztos vagy benne hogy ez mind véletlen volt?
-Biztos. Nem működtek a lámpák. Nem láttam senkit de a következő pillanatban már jött az autó felém én meg elrántottam a kocsit hogy ne ütközzünk.
-De nem segített!
-Megijedt biztosan Lloyd, pont mint én.
-Reese ha bárki is megpróbál elvenni téged tőlem...
-Az szinte lehetetlen mert te mindig mindentől megvédesz.
-Ez nem igaz, ezt te is tudod. Hisz az arcod...
-A tiéd is így fog kinézni ha folytatod.-mondta egy szarkasztikus mosollyal.
-A babával biztos minden rendben?
-Azt mondta a doktor hogy semmi baj nem történt. Az volt a szerencsénk hogy be volt csatolva az öv, a légzsák pedig kinyílt. Ha nagyobb lett volna a pocakom lehet okozott volna károsodást de mivel még pici ennek nem állt fent a veszélye. Kétszer lefuttatott minden vizsgálatot mielőtt megkérded. És nem akarok más doktorhoz is elmenni.
-Szinte hihetetlen hogy ez a csoda újra megtörténik.
-Mintha tudta volna hogy erre vágyunk.
-Biztos te is ennyire vágytál erre mint én? Volt mikor úgy éreztem te csak miattam vágnál ebbe bele.
-A korunk ami picit aggaszt. Semmi más nincs amiért nem vágnék bele ebbe az egészbe újra veled.
-A korunk Reese csak egy szám.
-Soha se tudhatjuk mit hoz az életünk Lloyd.
-Együtt öregszünk meg. Ez volt a célunk nem?
-De.
-Előtte felnevelünk még egy bébi Hansent. Nem lesz nehéz hisz egyet már felneveltünk. Igaz az apját az őrületbe kergeti az udvarlójával de felneveltük.
-Adja Isten hogy még egy kislányunk legyen.-nevetett Reese.
-Nem! Nem! Kisfiú. Kisfiú lesz!
-Kislány.
-Kisfiú.
-Kislány!
-Mondom kisfiú.
-Bármit mondasz ez egy hercegnő lesz aki újra és újra az őrületbe fog kergetni én pedig élvezni fogom.
-Reese!-szólt rá de ő csak elnevette magát. Boldognak nézett ki Reese.
-Bármi is legyen, mi leszünk a szülei. És tudom hogy ő pont úgy fog szeretni téged mint én téged.
-Mert te szeretsz?-húzta magához Reeset. A szemeik találkoztak.
-Mindennél és mindenkinél jobban.
-Nálam nem jobban.
-Mi ketten vagyunk. Tehát mi nyertünk.-kivételesen pedig Lloyd nem ellenkezett.
-Így van. Ketten vagytok.-az arcát gyengéden simogatta.-Vigyánod kell magatokra, rendben?
-Tudom Lloyd. Ígérem vigyázok.
-Szeretném ha Alan vinne mostantól téged mindenhova.
-Alan a te embered Lloyd.
-Az én emberem, akinek az lesz a feladata hogy rátok vigyázzon. Bloomra...vigyáz majd Ransom.
-A szíved mélyén csak tudod hogy ő nem rossz srác.
-Ahogy mondtam...kap egy esélyt. Egyetlen egyet.
-Ez már remek kezdés.-hajolt Lloyd ajkaiért.-Csináljuk azt mint a régi szép időkben?
-Nem fogok a baleseted után szexelni veled.
-Kibeszélt itt szexről? Tárcsázd a recepciót.-ült egy huncut mosoly az arcára. Lloyd pedig elmosolyodott és a telefonért nyúlt.
-A penthouseból hívom, szeretnék kérni citromos jégkrémet. De azonnal.-a telefont lerakta.
-Szeretem a citromos jégkrémet.
-Én is ha rólad ehetem le.
-Csak jól emlékszel.-csókolták újra és újra meg egymást.
-Szeretlek Reese.
-Én is téged Lloyd.
Fél óra múlva már mindketten az ágyba ülve kanalazták a hűsítő desszertet.
-Bloom szerinted mit fog szólni?-kérdezte Reese Lloydtól ahogy kivette a kanalat a kezéből és evett a jégkrémből. Majd Lloydnak adta a kanalat.
-Mit fog szólni? Szerintem hitetlenkedni fog majd a ,,ez most komoly?" nézésével fog ránk nézni.
-Imádom mikor úgy néz.-vette át a kanalat Lloydtól.
-Ugye tudod hogy két kanalat hoztak?-nevetett Lloyd.
-Eggyel mindig finomabb.-mosolyodott el.-A legelső gondolatom mikor megtudtam hogy kisbabánk lesz, az volt hogy biztos most szórakoznak velem. De az adott helyzet nem engedte volna.
-Azt hitted mindig túloztam mikor azt mondtad te váltod valóra minden álmom, de igenis úgy néz ki te még mindet túl is teljesíted.
-Nagy családot akartál, most megkaptad.-boldogan kanalazta a citromos jégkrémet.-Kérsz még?-kérdezte mikor látta Lloyd mennyire hálás tekintettel néz rá.-Minden rendben?
-Minden. Minden a legnagyobb rendben.-Lloyd valóban erre vágyott Reese mellett. Egy nagy, boldog családra.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*